Búcsú a Trabanttól
A Trabant gyártársának 1991-es leállítása igen érzékenyen érintette a Németország keleti felében élőket. Az autó eltűnésével egycsapásra olcsón fenntartható négykerekű nélkül maradtak és több ezren elvesztették állásukat is.
Őket minden bizonnyal kevéssé hozta lázba az a pletyka, amely alig pár héttel a gyártás befejezése után indult el. Egyesek tudni vélték, hogy a gyártósorok Egyiptomba kerülnek és ott folytatódik a Trabant – ráadásul a kétütemű változat – összeszerelése.
1991. május 3.
„Megdöbbent, szomorú arcok, sírásra görbülő szájak, elkeseredetten ökölbe szoruló kezek jelentették a kulisszát április utolsó napján a zwickaui Sachsenring autógyárban, amelynek futószalagjáról ezen a napon gördült le az utolsó Trabant kisautó. A népszerű „duroplaszt bombázó” gyártásának beszüntetésével pont került az önálló keletnémet gépjármű-gyártás végére, hiszen egy hónappal korábban Eisenachban (Wartburg), tavaly decemberben pedig Ludwigsfeldeben (Ifa-teherautó) állt le végleg a termelés.
Nem mai hírek
Nem, nem kerültünk időviharba. Csupán úgy gondoljuk, hogy jópofa dolog visszanézni, milyen dolgok estek meg az elmúlt száz évben az autózás történetében. És az MTI Sajtóadatbankjának (szerkesztőségi munkanéven csak MTI Classic) hála ezt meg is tehetjük. Szemezgetünk a régmúlt hírei között, az arra érdemeseket – érdekeseket, furcsákat, meghökkentőket – pedig Önök elé tárjuk.
Zwickauban még a korábbiaknál is gyászosabbra sikerült a búcsú. Egyrészt azért, mert ezzel az utolsó fejezet ért véget a csaknem 100 éves keletnémet autógyártás történetében. Másrészt pedig azért, mert a Trabant egyfajta jelképe volt az NDK-beli motorizációnak. Kis túlzással úgy is mondhatnánk: a „Trabi” része volt az NDK-tudatnak.
A sokszor kigúnyolt, lenézett, ócsárolt kisautó alacsony ára, olcsó fenntartása és igénytelen volta révén a keletnémet – és persze számos kelet-európai – kisember hű társa volt. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy szülőhazájában 14-16 évbe is beletelt, amíg egy Trabant előjegyzésből autó lett. Az NDK polgárai persze legalább annyira tisztában voltak „aszfaltbolhájuk” vagy „karton-járgányuk” valódi értékével, mint amennyire szerettek volna „igazi autóhoz” jutni. Ez azonban negyven éven át csak keveseknek adatott meg – a többségnek be kellett érnie a Trabanttal.
Az 1957 novembere és 1991. április 30. között gyártott több mint 3 millió kisautó közül 2 millió ma is fut. Ennek a fele a keletnémet tartományokban pöfékeli kékes színű kipufogó gázait a levegőbe.
Bár tavaly július óta már kizárólag négyütemű Volkswagen motorral szerelt (sőt, részben katalizátorral is ellátott) Trabantok hagyták el a Sachsenring-gyárat, az új Trabikból csak elvétve látni egyet-egyet a német útakon. A Valutaunió nyomán az NDK polgárai előtt szélesre tárult a nemzetközi autópiac. A keletnémet családok zöme az elmúlt tíz hónapban nyugatnémet, francia, olasz, japán autóra tett szert – Trabantról, Wartburgról hallani sem akartak többet.
Ezzel pedig tulajdonképpen ők maguk mondták ki a halálos ítéletet e két nagymultú márka fölött. Hiszen mind Eisenachban, mind Zwickauban csak a belső piacban bízhattak a vezetők, miután január 1-től kezdve – a dollár elszámolásra történt átállás nyomán – a hagyományos piacokon, így Magyarországon,Lengyelországban, Bulgáriában megfizethetetlen magasságba szökött a keletnémet gépkocsik ára.
Az utolsó Trabi – sorszáma tanúsága szerint a 3 069 009-ik példány – a Sachsenring-gyár házi múzeumába került. A keletnémet utakon azonban még jócskán látni vidoran pöfögő, nem egyszer élemedett korú (20-25 éves) példányokat. Mivel a használt autók piacán ingyen sem lehet túladni rajtuk, a legtöbb tulajdonos – akár második kocsiként – tovább furikázik velük.
Akadnak azonban olyan hálátlanok is, akik egyszerűen az út szélén hagyják több éven át hűséggel szolgált útitársukat. Berlin szívében éppúgy látni kerekeitől megfosztott, kibelezett Trabantokat, mint a drezdai vagy a lipcsei autópálya mentén. Ők fennen hírdetik az egykori NDK ipari technológiájának fölényét: míg a szintén ebek harmincadjára jutott Zaporozsecek, Wartburgok, Moszkvicsok, Skodák karosszériáját pár év alatt széteszi a rozsda, a Trabin nem fog az idő vasfoga.”
Irány Egyiptom!
Bonn, 1991. május 23.
„Az NDK népautója, a Trabant, amelynek utolsó példányát odahaza április 30-án gyártották le, Egyiptomban fog „újjászületni”. A Münchenben megjelenő, Industriemagazin című lap értesülése szerint a zwickaui Sachsenring Automobilwerke GMBH és egy egyiptomi vállalkozói konzorcium között április közepe óta létezik előzetes megállapodás vegyes vállalat alapításáról. A szerződés értelmében a zwickaui üzem gyártósorát Egyiptomba szállítanák, ahol a Trabant újjászületne.
Egyiptom számára döntő volt a Németországban már kiszolgált gyártóberendezések olcsósága. Az egyiptomi gyár kapna Németországból Volkswagen Polo-motorokat, Zwickauból pedig alvázegységeket is. A Trabant tervezett Nílus-parti összeszerelésénél ugyancsak döntően esett latba a Trabant műanyagkarosszériája, mivel a forró-nedves egyiptomi éghajlaton a fémkarosszéria gyorsan berozsdásodik – írja a müncheni Industriemagazin júniusi kiadásában.„
