Csoportkép elektromos kisautókkal

Jaj, ne, azt nem szeretnénk, hőköltek hátra egyöntetűen a márkák PR-esei, amikor felvázoltuk nekik az ötletet. Nem lenne jó, ha egyszerre szerepelne a három autó, mondták.

Kiizzadtunk némi vért, mire meggyőztük őket. Természetesen megírjuk a tesztbeszámolónkat egyesével is, mondtuk, de higgyék el, egy tízezreléket sem fog jelenteni a tízmillió forintos, egy töltéssel klíma vagy fűtés nélkül is maximum 110-120 biztonsággal megtehető kilométer megtételére képes kisautók értékesítésében, bármelyik márka tekintetében, hogy készül-e róluk csoportkép vagy nem.

És a végén sikerült: megnyílt egy 2-3 órás időablak számunkra, hogy egyszerre, egy helyen csodálhassuk meg a Magyarországon pillanatnyilag kapható három legkomolyabb villanyautót. Ami persze valójában egy villanyautó.

A három kocsit elnézegetve a Füles újság gyerekrovata jutott eszünkbe: tréfás kedvű rajzolónk, és az ő különbségei. Gyorsan fel tudjuk sorolni az eltéréseket, kívül-belül egyaránt.

A Peugeot kicsit behorpasztotta a motorháztetőt karbantartónyílás-fedelet, hogy odarakhassa az emblémát a kis üregbe. (Nem is akármilyen emblémát: az elektromos Peugeot-ban a krómoroszlán fehér betétet kapott) A másik két kocsinál ez a lemez éles maradt.

A fényszórók a Citroënnél és Mitsubishinél helyenként sötétített foncsort viselnek, a Peugeot itt is különcködött: az ő lámpája teliben ragyog. A Peugeot a hátulnézet megváltoztatását sem bírta ki, az iOn lámpaburája piros betétet visel.

Odabent már látványosabb a különbség. A kocsi fejlesztője, a Mitsubishi még némi műszaki különlegességet is fenntartott magának. Az i-Miev váltókarjának van két extra fokozata a franciákhoz képest, melyekkel takarékos és különösen takarékos (vagyis lassabb és még lassabb) üzemben is futtatható az autó.

Cserébe a Peugeot és a Citroën sokkal jobban kezelhető, okosabb rádió-fejegységet visel, mint a Mitsubishi. A kárpitok színe is különböző volt a tesztautókban, a Mitsubishi pedig fémes hatású betétet visel a középkonzolon.

Még egy rögtönzött gyorsulási versenyt is lenyomtunk a hangtalan kiskocsikkal – elfértünk két sávban is kényelmesen a lezárt tesztpályán. Ahogy sejthető volt, a három autócska tökéletesen egy ütemben gyorsult, egyszerre indultak a rajtjelre, egyszerre gurultak át százzal a célvonalon.

Az alig látható különbségek persze mégis alapvetően meghatározták a kocsik célpiacát; nem hiába mondják, hogy a dizájn adja el az autót. Kedves feleségem például a Peugeot-t vinné, mert tetszik neki a fehér oroszlán. Nekem a Citroën volt a legszimpatikusabb, a barna kárpit miatt. A Mitsubishi pedig a mérnök beállítódású, esztétikai árnyalatokra vak technofil kollégák szívét nyerte meg, az extra fokozatokkal.

A márkák magyar honlapjai közül csak a Citroënén találtuk meg hivatalos listaárral együtt a villanyautót, ezért a C-Zero adatlapját illesztettük a cikkbe – kilogrammok, méterek és másodpercek fent.

Egy közös vonása azért mindenkinek van, aki az egy képpé összeállás idején kapcsolatba került a fürge, takarékos, egész jól használható, füstmentes kis csodákkal, amik már itthon is kaphatók. Egyikünknek se lenne rá ennyi pénze.

Szomorú, de a valóban jól kiforrott, gyári garanciát, megbízhatóságot kínáló új villanyautók egyelőre nem a magyar piacnak szólnak.

Dániában idén a kisautók között piacvezető ez a tízmilliós villanymini – külön vicces, hogy ott még állami támogatást is adnak a megvásárlásukhoz. Furcsa érzés, magyarként, állítólag európaiként, hogy ilyen nagyon messze van még tőlünk az a forradalom az autózás füstmentesítésében, ami az igazi EU-ban már öles léptekkel halad.

Na mindegy, megszoktuk már az elmúlt 1100 évben, hogy hozzánk minden később jut el. A felvilágosodás és az angol WC után a villanyautókra is bírunk várni pár évtizedet.