Az ember könnyen zavarba jön, ha álmai pár óra alatt szakadnak az ölébe. Képzeljük el például, hogy több elismert életmódmagazin által is a világ legjobb tíz nője vár minket kéjes légyottra, Angelina Jolie-val kezdve Natalie Portman-en át egészen Charlize Theron-ig.
Igaz, mindenkivel csak tíz perc jut a közös izzadásra, és még felügyelőt is kapunk nyakunkba, aki ránk szól, ha esetleg túlfeszítjük a tempót.
Ehhez hasonló tudat hasadt állapotban telt a mai nap, csak gyönyörű nők helyett gyönyörű autók facsarták fáradttá a kiválasztott firkászok testét.
Estoril lett a kedvenc helyem a Földön
A Michelin jóvoltából Portugáliában az estorili versenypályán tesztelhettük a Pilot Sport abroncsok kvalitásait, többek között olyan verdákon, amelyek a fenti hasonlatot ihlették.
Ezen sorok még a helyszínen születnek, így nehéz átfogó és összeszedett képet vázolni, egy szupersportautókra szánt abroncscsalád valódi énjéről. Sőt, meggondolva később is csak mások véleményéből összekapart mellébeszélésre futná, hiszen egy Porsche 997 GTS bármilyen ócska kínai virsliken is fut, örömben úszó masszává zúzza a hétköznapi sofőr agyát.
Ehhez képest nekem három különböző Poschéval és két Audi R8-assal megtett tesztkör után kell véleményeznem, hogyan sikerült a versenypályán szerzett tapasztalatokat alkalmazni a közúti Super Cup+ és Super Sport abroncsoknál.
Saját vélemény szerint eszméletlenül jól, de inkább az élményt osztom meg veletek, míg ki nem hűlnek az idegpályák. Bár, ezek az emlékképek remélhetőleg az megmaradnak az Alzheimer kór utolsó ellenfeleinek.
Egész szürreális élmény nekivágni a portugál aszfaltcsíknak egy Porsche 997 GTS volánja mögött. Kevés gondolatnak marad hely, a szervezetünk mind az öt érzéke a beáramló információtömegre koncentrál. A Porsche pedig modern sportautóhoz híven, kényelmesen ölébe fog, és engedelmeskedik. Nyoma sincs már a legendásan érzékeny hátsónak, sikító gumikkal és agresszív mozdulatokkal is nehéz letaszítani az ívről a német vasat, de mire kiforrna bennem bármilyen konkrét vélemény, letelik a kiszabott két kör, és visszacsorgunk a bokszba, egy újabb Porsche kedvéért.
A nap kedvence a 911 Carrera 2S volt, Michelin Pilot Sport Cup+ papucsokon. Igazi örömautó. Érzésre a félig slick gumikon ez tűnt a legvirgoncabbnak, könnyed és fürge az irányváltásoknál, jól eső mértékben riszálható farral, egyértelműen az álomgarázs első számú strigulája.
Végül a harmadik német vas különlegessége a rendes pályára szánt slick gumikban rejlett. Ebben az esetben érezte a magamfajta amatőr, mit jelent az igazi tapadásbeli különbség. A hétköznapokhoz szokott sofőr számára felfoghatatlan sebességgel fordulhatunk, csak a fejünk maradjon a helyén a rá kapaszkodott nehézségi erőtől. A kormánnyal kijelölt ív szinte bármilyen józan ésszel elképzelt sebességgel tartható, de ha egy picit is megőrülünk, a slick egyből büntet. A tapadásvesztés azonnali, ebben az esetben igazi profit kíván a korrekció.
Idő fogytán
A helyi világháló használat lehetőségei korlátozottak, ezért rövidre zárom a helyszíni helyzetjelentést, az Audi R8-ak több szempontból is rossz csillagzat alatt zárták a napot, a nagy rántással dolgozó automata váltót sokan kritizálták. Emellett egy görbe estét csapott utas hirtelen rosszullétében saját gyomortartalmával szentelte fel a méregdrága belteret, én pedig majdnem elhagytam a meglazult bal hátsó kereket.
A végső tapasztalat az autók vezetett autók szempontjából elég meglepő, a Porsche bármelyik verziója sokkal inkább pályakész versenygép, mint egy V10-es Audi R8-as. Az ingolstadti zászlóshajó bivalyerős, de nehézkes és tétova a pályán, inkább autópályás száguldásra tudom elképzelni, mint a kerékvetők között szlalomozva.
Komolyabb és értékesebb írás a jövőhéten, addig a Forma-1 mellé rágcsáljátok ezt nasi gyanánt.