Egy borús nyári napon jött az ötlet, hogy kocsibeállót készítsünk. Úgy gondoltuk, ezt gyorsan meg tudjuk csinálni, és így lesz egy új fotóhelyszínünk is, ami egy üvegburával kiegészítve diorámaként is üzemelhet. Az építményt egy Schuco Volkswagen T2-esre és egy Norev BMW 550i-re méreteztük, ez jó ötletnek bizonyult, mert így magasságra és hosszra is sok autó passzol alá.
Hogyan? Miből?
A kocsibeálló oszlopait, gerendáit 5×5 mm-es fenyőlécből készítettük. Ez – visszavetítve az igazira – kb. 90×90-es keresztmetszetű anyagnak felel meg. A fontosabb helyeken összecsapoltam, és ugyanezen anyagból vágtam a 45 fokos merevítőket is. A pontosabb derékszög és 45 fok vágásához már régebben csináltunk magunknak gérládát. Nem szabad sajnálni az időt az ilyen segédeszközök elkészítéséhez, mert igazából csak egyszer kell megcsinálni, de nagy segítség!
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
A két fríz lambériázása az alpesi házikónál már jól bevált mekis keverőpálcikákból készült. A tetőhöz előbb megfelelő méretű kartonlapot ragasztottunk. A zsindely balsafából kivágott téglalapok sokasága. Érdemes egyformákat vágni, mert könnyebb vele dolgozni, de nem baj, sőt valósághűbb, ha picit töredezettebb a két vége. Mi 10×20 mm-es lapokat szoktunk vágni. Egyesével kell fölragasztani, az alsó sortól kezdve. Célszerű mindig egy segédvonalat rajzolni a kartonra az új sorhoz, mert így egyenletesen haladhatunk, s nem lesz ferde a harmadik-nagyedik sor után sem. A kis lapokat a vonalak mentén ragasztjuk. Nagyon pici hézagot kell hagyni az egymás mellé kerülő lapok közt, és ez az irány lehet egy kicsit összevissza is, mert így lesz érdekesebb. A következő sor vonalát 18 mm-re húztuk az előzőtől, így a lapoknak kellő ráfedése lesz a már meglévő sorra. Kell egy vékony ragasztócsík a ceruzajel alá, meg egy az előző sor felső élére. Tökéletesen bevált a parkettragasztó ilyen célokra. A ragasztócsíkot egyszerre csak 4-5 lapka hosszban érdemes húzni, mert viszonylag gyorsan szárad. Monoton, de látványosan haladós munkafázis a zsindelyezés, ennek ellenére nem szabad elkapkodni! Óvatosan a ragasztóval, mert a karton és a balsafa is hullámosodik tőle! Száradás után általában visszanyeri az egyenességét, de érdemes megfelelő merevítéseket használni már a ragasztáskor. A „kúpcserepek” szintén balsafából vannak. Szálhosszirányban egész jól hajlik, ezért szépen rá lehet burkolni a tetőgerincre.
Ha összeállt a kis építmény, akkor jöhet a pácolás. Nem szabad sok páclét felvenni az ecsettel, mert nagyon beszívja a fa és görbe, hullámos lesz. Csak lassan! Amíg száradt, addig megcsináltuk az oszlopok aljára a fém tartó-tulipánokat. Másfél centis szalagdarabokat vágtunk egy pezsgősdugót leszorító fém kosárból, kis lyukat fúrtunk a talprész közepébe, majd U-alakra hajtottam őket. A végén felragasztottunk az oszlopok aljára, majd befúrtuk az oszlopba is. Ezután – szintén a pezsgőskosárból kinyert – drótból vágtunk másfél centis darabokat. Beragasztottuk a lyukba úgy, hogy kb. fél centi álljon ki mindegyiknél, egyformán.
Az alap
A talapzat farostlemezre készült, amire betonszürke kartonból egyforma járólapokat vágtunk, majd kétoldalas ragasztó segítségével, némi fugát hagyva felhelyeztük. A terepasztaloknál használt – tekercsben kapható – műfüvet is kétoldalas ragasztóval erősítettem a felületre. Ennél a műveletnél azért használtam a kétoldalas ragasztót, mert így nem hullámosodik az anyag. Valószínű, hogy legközelebb a zsindelynél is ezt a technikát alkalmazzuk a parkettaragasztó helyett.
Rátettük az elkészült beállót, majd a drótok helyét följelöltük a járólapokon. Kifúrtuk a helyét, majd ráállítottuk. Kész!
Állítható a magassága
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.
