Ezúttal egy szentendrei kemping adott otthont a már hagyományosnak tekinthető összejövetelnek. Délelőtt tíz körül értünk a helyszínre, ahol már sok-sok résztvevő táborozott. Többen már az előző estét is itt töltötték, hiszen a bulira nem lehet elég korán felkészülni.
Néhányan a hajdani szekérvárakhoz hasonlatos piknikhelyet alakítottak ki közösen a sátras, vagy lakóautó kivitelű Transporterekből. Itt-ott még tartott a grillezős reggelizés, másoknak már elkezdett rotyogni a bográcsban az ebédre szánt étek.
Napközben érkeztek sorra a különféle korszakokat, stílusokat és kiadásokat felvonultató autók és lelkes gazdáik. A sokszínű mezőnyben egy valami azonban mindenkire igaz volt: az autósgazdák rajongói a típusnak, függetlenül attól, hogy a szeretett gép éppen félszáz éves vagy vadiúj. A boldog tulajdonosok életkora még szélesebb skálán mozgott. Figyelve a résztvevőket, az is megállapítható, hogy a Transporter kortól és nemtől függetlenül nagy tiszteletnek és szeretetnek örvend. Ismerőseim közt hirtelen nem is emlékszem olyanra, aki ne szeretné a sorozat valamely tagját, legyen az a legendás T1-es vagy a mai kor elvárásainak megfelelő T5-ös.
Rozsda csócsálta T2-es kétség kívül a találkozó leghangulatosabb darabja
Dél körül futott be Knoblauh Djordje, akit nagy lelkesedéssel fogadtak a már jelenlévő fanatikusok és mi is nagyon vártuk őt. A köztiszteletben álló mester, amint talált helyet a „lopakodónak” vagy „sárga tengeralattjáró”-nak is becézett T3-masának, már többen is körülállták, hogy köszöntsék, váltsanak vele pár szót. Knoblauh úr gépészmérnök és több mint 20 éve saját vállalkozásban javítja az autókat, egy Balatonhoz közeli kis faluban.
Eleinte a Volkswagenek mellett Opelekkel is foglalkozott. Az utóbbi években inkább a régebbi típusú VW-ek gazdái járnak hozzá, hiszen az új gépkocsikat manapság inkább márkaszervizbe hordják az emberek. Jönnek a Bogár- és Transporter tulajdonosok még külföldről is, nem ritka vendég nála egy-egy oldtimer birtokos, hiszen ő nemzetközileg elismert VW-doki. Több hazai és külföldi újságcikkben is szerepelt.
Vonalzóval tervezett T3-as
Lányával beszélgettünk pár mondat erejéig, aki elmondta, hogy kiskorától gyakran volt édesapjával a szerelőműhelyben, ahol sokat segített és sokmindent megtanult az apukától. Diánának nem volt probléma egy-egy motort vagy váltót szétszedni, de a karosszériamunkáknál is rendszeresen részt vett, nagy kedvvel tett-vett a műhelyben. A Transporter találkozót ki nem hagyná, hiszen ő maga is rajongója a márkának és régi ismerősökkel találkozhat ezen a ragyogó pikniken. Reményei szerint jövőre ismét megrendezik, és mindenképp ott szeretne lenni.
A hatalmas létszám és a vidám hangulat is bizonyította, hogy bizony voltak nagy találkozások és legközelebb is lesznek!
