Ha egy márka adott típusa elég arra, hogy emberek messzi országokból gyűljenek össze a tiszteletére, ott több lapul mérnöki rutinmunkánál. Ott bizony már legendák párolognak a benzingőzzel, és nem véletlen a tulajok opálos elvakult tekintete.
Ilyen vas az Audi Sport Quattro, ami mind a mai napig az egyik legjobb százas sprintet tudja az Ingolstadti családból. Abból a korból való, mikor a ralisport halálos keringő volt az ördöggel, és a B-csoport bestiái csak 200 legyártott darab után feszülhettek neki verseny készen a pályáknak.
Ennek köszönheti létét az 1983-ban bemutatott Audi Sport Quattro, és végső soron ezért lábatlankodtam én péntek délután a Rábaringen.
20 éve töretlen rajongással
Idén Győrben gyűlt össze a nemzetközi Quattro hívő klub, akik 20 éves rajongásukat is jubilálták a szokásos évi összeröffenésen. Nincsenek sokan, és így nem is csaptak túl nagy zajt, pedig itt az igaz hitű benzinfej több lóerőt talál, mint a lufimellű autómosással megtámogatott nagy néprendezvényeken. Hozzá kell tenni, ebben a klubban tényleg családias a légkör, a rendezvény eleve zártkörű volt, a győri ETO Park parkolóban csak este hat után legeltethette szemét a nagyérdemű.
Öszintén szólva az „átlagbélákat” nem is hergeli fel a Sport Quattro. Építése rohamléptekben történt, csak a célszerűség által vezérelve, így szinte minden részletében visszaköszön egy-két elem a Volkswagen korabeli kínálatából. Igaz, a lemezek alatt ott lapul minden idők egyik legjobb öthengeres turbómotorja, a kor színvonalán forradalminak számító Bosch LH-Jetronic befecskendezési rendszerrel, 306 lóerővel.
Tehát mikor Bélánk pipiskedve átles a találkozó kerítésén, ebből a rövid, zömök, mokány német verdából lát több mint egy tucatot. Mind élre vasalva, kikenve kifenve, kozmetikával együtt is tippel talán jó két milliót darabjáért. Ezzel pedig leköveti élete egyik legnagyobb tévedését. Mert a Sport Quattro ára állapottól, múlttól függően körülbelül negyven millió forint körül mozog.
Ennyit ér ma a 20 szelepes turbómotor köpte félig megemésztett üzemanyag, a repülőgépgyártásból származó aramid-szálas anyagok, és a versenypedigré. Utóbbiból van vastagon, az Audi múltjából bőven lehet ászokat előhúzni, ezúttal maga Stig Blomqvist rali-világbajnok képviselte a sportsikereket. Hát igen, ha Walter Röhrl nem ér rá, akkor jön az őt boszorkányos ballábféket oktató igazi Stig, és elkölt egy kellemes ebédet Pannonhalmán.
A rövid tengelytáv különösen zömök tartást ad az SQ-nak
Mellette csak Keskeny László és az általa épített S1 replika rúghatott labdába, ami legalább annyira jó értelemben őrült, mint a gazdája. A versenyszínekben pompázó Sport Quattro valahol 450 lóerő körül teljesít, és ha elül a világválság talán a 800+ lovat csatasorba állító blokk is visszakerül az átépített szörny orrába.
Tőle várható volt, hogy a délutáni Rábaringes mókán kíméletlenül űzi majd a technikát, de meglepő mód a sokmilliós vasak sem kaptak selyemkantárt. Ami a csövön kifér, éppen a pályára kivonulva, pattogó, fényezésölő kavicsok között. Igen, egy sportautó, legyen bármekkora érték is, így éljen amíg bír, és majd ha eljön az ideje, adja át magát a rozsdának, vagy a szalagkorlátnak, mert erre tervezték, nem múzeumi porfogónak.
