Ha már Panamera, legyen V8. Egy pillanatig sem gondolkodtam melyik négyajtós Porsche bajszát szeretném megrángatni a stuttgarti gyárban tett látogatás során. Meg akartam ízlelni, milyen a tökéletesen felesleges erő, és hogy mihez kezd az ember, ha 550 ló vontatja a főúri szekeret.
Ezeket a sorokat gépelve is félőrült kacaj tör elő a torkomból, ha rágondolok. Az élmény annyira abszurd, olyan szinten szakít ki a hétköznapokban megszokott közegből, hogy még mindig bizonygatnom kell, ez barátom, megtörtént.
Walter Röhrl én vagyok!
A természetesség lepett meg igazán. Tisztában vagyok vele, hogy ma már finom selyemgyeplővel terelgethetőek a legnagyobb ménesek is, de a két tonnás izomgolyó könnyedsége minden várakozásomat felülmúlta.
Olyan rutinnal gurultam ki a gyárkapunk, mintha én lennék Walter Röhrl, aki a szokásos délutáni gumiszaggatásra indul. Csak a kipufogókból előtörő baljós moraj figyelmeztetett, a bestia ott lapul valahol, és hívásra vár.
Füttyszó, édesgetés mit sem érnek, ezt a dögöt csak jobb lábbal keményen rúgva lehet felébreszteni. Viszont mikor meglódít a 800 Newtonméter, még az ezeréves sólyomhoz szokott Csubakkában is bennrekedne az ordítás. Elementáris lendülettel indulunk a tér egy ismeretlen, távoli pontja felé. Megtehetjük, hiszen az autóbuzik gazzal szegélyezett szent útján, a német autópályán égetjük esztelenül az üzemanyagot.
Egy szemvillanásnyira sem észleltem az autó határait. Azt a pontot ahol szusszan, megpihen a gép, és már erőlködve teszi a dolgát. A közút keretei még sebességkorlátozás nélkül is képtelenek voltak elég teret biztosítani, hogy lihegésig űzzem a Panamera Bitang verzióját.
Sir Mcwealth fénysebességű nappalija
Még ép ésszel felfogható mindez egy izzasztóan szűk szupersportautóban. Ahol a motorra kötözve, iszonytató zajban a vassal együtt lüktetünk az áhított háromszázas tempó felé. Ellenben a Panamerával utazva egy angol arisztokrata olvasószobájában történik mindez. Nyugalomban, teljes csendben, már csak a lovaglócsizma körül csaholó vadászkopó, és a kandallóban ropogó tűz hiányzik.
Mikor az előttünk tornyosuló kamionok elefántversenybe kezdenek, végre némi időm akad a belső tüzetesebb szemrevételezésére is. Bőr bőrrel, fémmel, vagy fával találkozik a kezünk alatt, de szerencsére hosszas keresgélés után találtam hibát. Az audiorendszer műszerfalba épített ezüstkeretes hangszórói zavaróan tükröződnek a szélvédőn. Ennél többe nem tudtam belekötni.
Ha akarom feszes, ha akarom ringat, ha akarom morog, ha akarom csendes. Kedvünk szerint alakíthatjuk a Panamera tulajdonságait a váltó melletti gombokkal. Felsorolni is nehéz mennyi és miért felel, egyet tudok biztosan: gyermeki örömmel fedeztem fel mindet.
Egyszóval: fejedelmi
Lucifer csak kispályás
Az autópálya monoton zúzása után szerencsére kanyargós hegyi utakat terveztek nekünk német vendéglátóink. Karóba húzás járna érte, tudom, de elgyengültem. A bal vállamon ülő ördögi kígyó sziszegése elhomályosította józan ítélőképességem, és utána ugrottam az orrom előtt elrobogó Mercedes 63 AMG C-osztálynak. A részleteket fedje jótékony homály, legyen elég annyi: vesztett.
Korántsem azért, mert egy jegyben születtem Schumacherrel. A Panamera elektronikus őrangyalai intéztek mindent helyettem. Gyári gázfröccsel támogatva könnyedén váltottam vissza a hétsebességes PDK váltó kormányba süllyesztett kapcsolóival. Közben végig tapostam a gázt, mint részeg paraszt a savanyú káposztát, de az abroncsok surrogásán kívül semmit sem csorbult az olvasószoba hangulat.
Moraj, recsegő hörgés, és ellenállhatatlan erő lakozik az orrban
Egy lengyel kollégával osztoztunk az autón, aki az elénk hirtelen kiforduló Audi A4 miatt a fékeket is behatóan tesztelte. Ennek köszönhetően mára ismeri a b**sza meg szóösszetétel jelentését. Szerencsére csak az ijedség préselte ki belőlem az ízes magyar megnyilvánulást, a 20 colos felnik alatt dolgozó kerámia féktárcsák jól tették a dolgukat, sikerült időben megállnunk.
Ezekkel az élményekkel a hátunk mögött inkább csak csorogtunk Stuttgart felé, majd végül sértetlenül parkoltuk le a 45 millió forintos vasat. Furcsa mód, csak ekkor, pezsgő savval az ereimben méláztam el kicsit a formán.
Szép színe van kendnek
Púpos. Ez jutott eszembe először. Magában nem tűnik annak, de a Porsche 911 mellett igazi Quasimodo. Mintha a helytöbblet kedvéért erőszakkal nyújtották volna szét a klasszikus stílusjegyeket. Ennek ellenére van, aki él-hal érte.
Személy szerint én elnézem a külsőt, mert a Panamera úgy vonzó, mint huszonéves csirkének a pocakos vállalatvezető. Nem egy Adonisz, de mikor kegyeibe fogad, földöntúli bőkezűséggel kényeztet. Ennek pedig éhező milliárdok ide, gazdasági világválság oda, nehéz ellenállni.
