Válság reggel, délben és este. Akciós kiflivéget rágcsálunk, a forint Stukaként zuhan alá, az újságok túlcsordulnak a pánikhangulattól. Szebb jövőt már nem merészel ígérni senki, a végtelenbe nyúló nyakkendős viták pedig csak esti altatónak jók.
A Kánaán ismét elmarad, élni, autózni pedig sokunknak muszáj. Akár egy kétszázezer forintért halászott autóval.
Ez az a kategória, ahol a laikus szemlélődő csak roncsokat sejt, pedig a kitartó guberáló igazi kincset találhat. A legfontosabb, hogy elfelejtsük a sztereotípiákat. Természetesen a típushibákat, szerviztörténetet nem árt szem előtt tartani, de a „japán autó örök, a francia csapnivaló” kezdetű népi vers nem mindig felel meg a valóságnak.
Nem jó az öreg dízel a háznál
A dízeleket, -pláne a már abszurd magasságokba emelt árak mellett- nyugodt szívvel kihúzhatjuk a kívánatos vasak listájáról. Az ársáv gázolajos ajánlatai között a csillió kilométert futott, több építkezést megjárt melósautók adják a derékhadat, elvétve találni csak használható darabot. A garantáltan ötliteres fogyasztással hirdetett autón sokan azért próbálnak túladni, mert vastagon költeni kellene az igavonó baromra. Inkább elpattintják a kocsit, hiszen az autó többi része úgysem szolgálná ki a felújítással megfiatalított hajtásláncot.
Így maradnak a benzinesek. Lehetőleg nagy tömegben gyártott típusokat keressünk, 1,6 liter alatti szívómotorral. A tucatautó előnyei nyilvánvalóak. Bárhol is éljünk az országban, a legközelebbi bontóban pókerarccal alkudhatunk a számunkra szükséges alkatrészekre, valamint különleges képzettségű autódokit sem kell vadásznunk.
Ez még mindig hatalmas merítés, és igazi tuti tippet ajánlani égbekiáltó kuruzslás volna. Egy Toyota Corolla is lehet sós telektől vékony papírrá rohadt használhatatlan romhalmaz, ellentétben például egy lenézett, de keveset futott Skoda Favorittal, ami évekig pénztárcánk legjobb barátja lehet.
Pár autó a Vezess Autókeresőjéből, a megtekintésre érdemes kategóriából
Első áldozatunk egy hatodik generációs Toyota Corolla 1988-ból. Tömény unalom, de kellően tágas, praktikus, a szedán külső ellenére jó szolgálatot tevő ötödik ajtóval. Ezerhatos motorja bőven elég a
Émelyítő élénkbarna belsővel kényeztet a hatodik generációs Corolla, másba nem is tudunk belekötni, még 300.000 kilométer után sem
könnyű karosszéria mozgatásához, még vállalható fogyasztás mellett.
A nyolcvanas évek vége egybeesett a japán autógyártás aranykorával, és többek között ezek a Toyoták öregbítik leginkább a megbízhatóságról szóló hírnevet. Ahogy a jó kereskedő mondaná: „a kopó alkatrészeken kívül mást sohasem kellett cserélni”. De vigyázzunk: lehet, hogy még olajat sem cseréltek soha. Itt rejtőzik a híres japán autók egyik buktatója. Hiába jó a technika, ha az előző tulajdonos fukar gazemberként a „mindent kibír” mentalitástól vezérelve hatalmas ívben kerülte el a kötelező szervizeket.
A másik buktató a korrózióvédelmet hírből sem ismerő karosszéria. Illetve annak hiánya. Itt ugyanis nem rozsdára kell készülni, hanem rohadás marta tátongó szakadékokra, Mariana-árok méretben.
Nagy vonalakban a korszak többi japán típusára is igaz mindez, a Honda Civic, Mitsubishi Colt/Lancer Mazda 323, Nissan Sunny kvartett bármelyik tagja jó igásló lehet.
Ritka, de számos előnnyel rendelkezik a Daihatsu Applause
A japán kínálat érdekes tagja a Daihatsu Applause. Ritka, mint az igazmondó politikus, ezért olcsóbban kapunk jobbat, mint a dogmatikusan magasztalt Toyotákból. Meglepő fürgesége mellett (1,6 liter, 105 lóerő) a fogyasztása sem szökik az egekbe (7-8 liter), négy tárcsafékkel lassít, és szedánformája mellett okosan ötajtós. Ismeretlensége ellenére az Applause semmiben sem marad el japán vetélytársai mellett. Ritkasága kisebb baleset esetén, a cseredarabok beszerzésénél okozhat komolyabb fejfájást.
A tervgazdálkodás szelleme
A melósok alól elporladt Ladák soraiban akad pár szerencsés, családi gondoskodásban részesült darab
A markát tartó lakatos képét érdekes módon űzhetjük el: Ladát veszünk. Sokkoló ötlet a kényelemre és ergonómiára vágyóknak, de egy kétszázezerért kínált Samara általában rozsda nélkül, patent állapotban várja a vevőket.
Egyszerű, mint a fagolyó, régi vágású, karburátoros, elektronikától mentes motorjait otthoni körülmények között is kitűnően karban lehet tartani.
A szocialista örökségben turkálva ugyanígy belefuthatunk a Skoda Favoritba, ami szinte Samara, csak pepitában. Motorja harmatgyenge őskövület, 54 lóerővel ma már fogat sem húznak, neki pedig ennyi jutott az egész autóra, plusz az öt utasra. Cserébe bárhol, bármikor képes hatliteres átlagfogyasztást produkálni. Pár bosszantó hibát (sorozatosan elromló műszerfali kapcsolók, kifehéredő rideg műanyagok) már a gyárban sikerült beépíteni, de a célba jutást veszélyeztető krónikus betegségektől nem kell tartani.
Nem keresett, még kevésbé népszerű, ezért ebből tényleg akad nyugdíjasok garázsában pihenő alig futott példány. A Volkswagen bábáskodása alatt született kései 1994-es modelleket érdemes célkeresztbe venni, ha a cseh remek kínálta előnyök csábítóak.
Hol vagytok, németek?
A francia, német, olasz autóipar termékeit hiányolók ne keseregjenek, immár állandó heti programmá válik nálunk a használt autók közötti turkálás, akad majd ezekből is épp elég.
Hiába a szűk pénztárca tartománya ez, ízlések és pofonok szerint megannyi lehetőségünk van, és nem csak egy választás lehet jó. Rácz Tamás főszerkesztőnk például friss tulajdonosa egy Volkswagen Passat B2 kombinak, 1,8 literes benzines motorral, hatalmas csomagtérrel, pár púpos rozsdafolttal, és a nyolcvanas évek összetéveszthetetlen illatával. (210 ezer forint volt, cikk hamarosan!) Én ellenben ezt a pénzt egy Alfa Romeo Sprintre költeném legszívesebben, 1.5 literes boxermotorral. Szerintetek is hülye vagyok?
Ha a kedves olvasó ebben a negyedmillió alatti zavarosban halászik, feltétlenül érdemes tudni, mekkora összeget költ még el a vásárlás utáni időszakban. Ezt az apró adminisztrációt könnyíti meg a Szervizkönyv használata (részletek itt), lehet fájdalmas az eredmény, de megéri tisztán látni: pénztemető vagy jó vétel volt a válságmobil.
