Ha egy beszélgetés tengerén felbukkan a használtautó-vásárlás hajója, óhatatlanul ott kalózkodik a kérdés: milyen nemzet gyárától származik az adott autó? Levakarhatatlan sztereotípiáink vannak, amelyek nem mindig alaptalanok.
A Vezess.hu szerkesztősége lehetőség szerint mentesíti magát ezektől a személyes gondolatoktól, és mint jó bírák, a megismert tények alapján ítélünk. Ezért lehet érdekes kérdés, mit tud ma a használt autó piacon felmutatni két francia és egy olasz autó 800 ezer forint környékén?
Hiszen ha fenntartásaink vannak a megbízhatósággal kapcsolatban, rögtön ez a két ország ugrik be. Ezt a kételyt vizsgálva merültem alá a Vezess.hu használtautó-keresőjében, olyan francia-olasz kisautók után kutatva, amelyek friss autóként igen sok vevőt csábítottak.
A cuki pofa – Peugeot 206
Elsőként a Peugeot arculatát mai napig meghatározó, abba életet lehelő 206-ost szemeltük ki. Mai napig pofás a kis oroszlán, igaz, annyira az utcakép része lett, hogy teljesen megszoktuk. Ennyi elég a sikerhez, és tény az 1998-ban bemutatott modellt vitték, mint a cukrot, sokan első látásra, szerelemből.
Még az utasteret sem vizslatták meg, pedig ezen a téren könnyű kiábrándulni, a Peugeot ugyanis kopogós, kemény, rossz minőségű plasztikból rakta össze a belsőt. A helyzet a modellfrissítés után sem változott meg, csak némi plüssborítással javítottak a hangulaton.
A helykínálat és a komfort sem nőtt meg a bemutatás óta. Elöl még kellemes a helyzet, ha nem kell vezetni, ugyanis a kezelőszervek sehogy sem állnak kézre. Hátul egyszerűen csak szűk, és a 245 literes csomagtér sem bajnokméret.
Motorok terén bőven válogathatunk, négy benzines, és két dízel variáció került gyártásba, napjaink üzemanyagár helyzetét figyelembe véve az 1,4 literes, tizenhat szelepes egység keresendő. Pörgős, élénk motor, és könnyedén hozható vele a hét literes átlagfogyasztás.
A Peugeot 206 tipikusan jó érv az előítéletek kedvelőinek. Sok gyerekbetegsége volt a kezdeti időszakban, rakoncátlankodó motorvezérlő elektronika, gyújtótekercs, indexkapcsoló hiba, amelyek komoly bonyodalmat okoztak a friss modellre rávetődő vevőknek. Ezért, ha a Peugeot pofija ellenállhatatlan vágyat gerjeszt, inkább a fiatalabbak között kutakodjunk. És imádkozzunk szerencséért. Vannak akiknél agyérgörcsöt okozó romhalmaz, másoknál hűséges társ; a Peugeot 206 igencsak hullámzó az összeszerelési, gyártási minőséget tekintve.
Ár terén jól tartja magát a kis oroszlán, ezzel szemben sokat találunk a piacon, lehet válogatni a felszereltségi szintek között. A kirívóan olcsó darabokat kerüljük, mint katolikus pap a bordélyházat! Bűnbe esve komoly nyavalyák szakadhatnak a nyakunkba.
Még egy francia csábító – Renault Clio
Másik francia csábítónk a sikeres Clio sorozat második tagja. Nem kapott Év Autója címet, mint elődje, de sikerekben nem maradt el felmenője mögött.
Külsőleg nem az a szívrabló, mint oroszlános társa, de azért hoz némi francia stílust. A ráncfelvarrás utáni modellek legszembetűnőbb ismertetőjegye a szögletesebb, vagányabb első fényszórók. Belül egyértelműen a Clio oldalára billen a mérleg, a kisautók között kényelmes első és hátsó üléssor nem ad okot a panaszra. Igaz hátul a szűk fejtér miatt könnyen koppanhatnak a magasra merészkedő koponyák. RN felszereltségi szinttől már a belső anyagok is kellemes szintet ütnek meg, csakhogy mára a magyar utaknak és a hullámzó összeszerelési minőségnek köszönhetően biztosan zörgésbe kezdett már valamelyik rakoncátlan műanyag elem.
A Clio sem szűkölködik a különféle motorokban, a dízelek közt az 1,5 literes dCi a sláger. Erre érdemes kivetni a hálót, nem véletlenül szerepel szinte minden Renault gyártotta típus kínálatában. Egyáltalán nem totyogós tempónál, 4,6 -5 liter körül fogyasztanak, így az 50 literes tank akár 1000 kilométer megtételére elég.
A benzinesek között – akárcsak a Peugeot esetében – az 1,4 literes tizenhat szelepes blokk csábította a legtöbb vevőt. Ereje elég, fogyasztása tűrhető, nehezen agyonverhető, megbízható darab. Ugyanez nem mondható el a futómű elemeiről, a kerékcsapágyak gyorsan kopnak, akárcsak a féktárcsák, a futómű többi eleme pedig a rossz minőségű utakon vérzik el hamar.
Becsületesen teszi a dolgát a kényelmes francia kisautó. Igaz, szervizigénye magasabb az elvártnál, de szerencsére a fődarabok komoly betegségeitől nem kell tartanunk.
A százéves Fiat emlékére – Punto
Triónk harmadik tagja az 1999-ben bemutatott Fiat Punto. Évfordulós modell, a kereken száz évet betöltő cég fényét kellett növelnie, tehát mondhatjuk, az olaszok beleadtak apait, anyait. Nem is lett rossz.
A külső ebben az esetben is rendben, a kilencvenes évek szopott gombócai után üdítően hatott a Punto lendületes, feszes stílusa. Esetében a modellfrissítés többet ártott, mint használt; a kerekre szabott csodálkozó szemek megbontották a forma egységét, a megjelenés alapján mindenképp a 2003 előtti darabok a befutók.
A Punto II nem csak dizájn terén állta meg helyét, térkínálat bőséges, a csomagtartó terebélyesebb a kategóriaátlagnál, és – persze ez modelltől függ – a Puntók felszereltsége is gazdagabb a vetélytársaknál.
Kemény műanyagból bőven jutott olasz versenyzőnkbe, de legalább az üléspozíció tág keretek között állítható, így égimeszelők, és apró termetűek is megtalálják a helyüket. A modell nagy újítása a „city” szervokormány volt, amely városban gombnyomásra könnyítette meg a volántekerést. Szellemes megoldás, csakhogy könnyen elromlik, és a kormány rapszodikusan puhul, és keményedik, a mi akaratunktól teljesen függetlenül.
Dízelből kevesebbet találunk, a piacot az 1,2 literes benzines verziók uralják 60-80 lóerővel. Az erősebb, tizenhat szelepes hengerfejjel szerelt verzió előnyét hétköznapi használatban nem érezzük, a nyugodt városi haladáshoz bőven elég a 60 lóerő. Ha mégis gázolajosra fáj a fogunk az 1,3 Multijet kínálja magát, második generációs közös nyomócsöves befecskendezéssel. Az apró motor kitűnő fogyasztást, lassan feléledő fűtést, és hiba esetén hatalmas szervizszámlát jósol a leendő tulajdonosoknak.
Futóműve puhára, kényelmesre hangolt, orrtolásra hajlamos, de a hatvan lóval nincs is ok betyárkodni. Apróbb hibákat a párásodó lámpaburák, a kiült ülések és a gyakorta kiégő, nehezen hozzáférhető izzók jelenthetnek. Az üzemanyag-szivattyú meghibásodása szintén gyakori probléma, valamint Punto típushiba a pontatlan üzemanyagszint-jelző. Komolyabb macera egy váltóhiba, ami szintén leselkedhet a kettes Puntókra.
Nem zörög a haraszt
Alapvető használtautó-vásárlási tipp, hogy előbb nézzük az egyedi állapotot, és csak azután gondolkodjunk el a típusra jellemző problémákon. Ezt követve a három autó közül bármelyik lehet jó választás, mégis jobb ha fokozott figyelemmel vadászunk a francia-olasz prédákra. A kiegyensúlyozott minőség nem erényük, de megfelelő alapossággal elkerülhetjük a szellemjárta típusokat, és nem bosszús bejegyzésekkel írjuk majd tele a frissen megvásárolt autó szervizkönyvét.