Színes egyéniség

Amolyan késő őszi hajnalhoz kísértetiesen hasonló, latyakos, saras, ködös, gusztustalan idő volt akkor is, mikor valami iszonyatosan régi, mai szemmel nevetséges grafikájú játékban, ennek az Ibizának a felmatricázott és megfűszerezett változatával kanyarogtam egy keskeny pályán. Régen volt már, de egyből beugrott ez a kép, amikor megláttam a gyártó webshopjában díszelegni akkori versenygépem tizennyolcadára kicsinyített mását.

Féltem ezektől a resin modellektől, nem is mertem volna anélkül belevágni, hogy ne nézzek meg előbb egyet közelebbről. Szerencsére egy közös kültéri fotózás alkalmával egy gyűjtőtársam kihozta az ő Alpine A210-esét, ami kellően meggyőzött. Azonnali és csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy majd’ két hét várakozásért és 39 euróért cserébe a kezemben tarthassam.

Rég volt már ilyen hangulatos kis hot hatch a kezemben. Még a doboz is azt sugallja, hogy itt tényleg csak a modellen van a hangsúly. Sokat nem vacakolnak a dekorációjával Ottóék. Egyszerű, mint a vállfa. Fehér kartondoboz OttO mobile felirattal és pont. Benne pedig egy sem egymáshoz, sem a modellhez nem feltétlenül illeszkedő, itt-ott bomló hungarocell pár, ami úgy néz ki, mintha Ottóné faragná kötőtűvel a kandalló előtt esténként. Milyen meglepő, amikor ebből a komolytalan csomagolásból egy meggyőző súlyban lévő műgyantaformát emel ki az ember! Bőven van olyan nehéz, mint egy Kyosho X5-ös.

A rikító sárga fényezés hibátlanul simul a karosszériára, nincs megfolyás vagy egyenetlenség. Egyáltalán nem spóroltak a parányi, fotomaratott elemekkel. Sőt, még tartalékba is csomagoltak párat, ha esetleg letörölgetnénk egy-egy Seat emblémát a porral együtt! A lámpákat és az irányjelzőt is külön-külön darabból készítették el, szépen, gondosan, odafigyeléssel. A tetőn pedig egy atom vastagságú antenna trónol. Remélem, sokáig kibírja még! Mivel az ajtók, tanksapka, motorháztető nem nyithatóak, nyoma sincs idegesítő illesztési hézagnak. Üdítő látvány! Viszont a motorháztető alatt nincs ott az a kétliteres, 16 szelepes motor, amely az igaziban 150 lóerő teljesítményre képes.

Külön említésre méltó a felni-fék-gumi szentháromság példás kidolgozása, valamint a csodásan krómozott kipufogóvég. A féknyereg piros, mert még nincs elég szín az autón, egyedül a féktárcsa lóg ki a képből. Túlságosan is tükör hatású a felülete. A gumin szerencsére nem trükköztek mindenféle felirattal, nem is érdemes, ezt komolyabb modellgyártóknak sem sikerült még hiba nélkül kivitelezni. A fehér felni sorjától mentes, igazán dögös, sokküllős.

Használt 1:1-es Seat Ibizák a Vezess Autókeresőjében

A beltérbe csak az ablakokon át leshetünk be. Odabent is a minőségi kidolgozás jellemzi kisautónkat. A kormány talán kicsit vaskosabb a kelleténél, viszont minden más a legnagyobb rendben van. A műszerfal, a középkonzol, a légrostélyok és a váltó is el van találva. Azonban az én kedvencem a jó formájú sportülés színesen vidám mintája. Ezzel aztán végképp megfogtak! Még az övcsatok is a helyén vannak, csakhogy nincs mivel összekapcsolni! Ez bizony bukta, mert biztiöveket nem találunk. Ahhoz, hogy a belső teret részletesebben kivesézzük, szét kellene kapni ezt a kanárisárga kismadarat. Azt pedig nincs szívem megtenni. Egyébként sem gyártottak belőle túl sokat, mindössze 1000 darab készült belőle. Ez a példány az 599-es sorszámot kapta.

Nagyon a szívemhez nőtt a kis Seat Ibiza Cupra. Amennyire idegenkedtem ezektől a műgyantából készített modellektől, annyira megszerettem. S mivel egy műgyanta nem műgyanta, így testvérként már van egy nagyon király Renault Safrane Biturbo Baccara-m is. :)

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.