Az új autók piacán a fájdalmas összegek szintjére kell kukucskálni, ha sportos autót szeretnénk (hangsúlyozottan csak sportos, nem igazi sportautót). Mára kimúltak az elérhető áron kínált, szórakozásra, pőre vezetésre kifőzött technikák. Ez van, a kényelem, és az élet értéke Brutusként szúrta hátba a száguldást.
Nincs más választásunk, pénztárcánk szintén jobban jár, ha a hitelek helyett megtakarított pénzünket egy használt vasra költjük el. A légzsák és bitmentes múlt kínál vérpezsdítően veszélyes aszfaltszaggatást, kis bátorsággal, már pár százezer forintért kockáztathatjuk életünket.
Kicsi a bors és durva
Első ellentmondásos példánk a japánok legendás száguldó koporsója a Honda CRX. Ellentmondásos, mert sokak fejében nem ez a Honda jelenik meg, mikor nyálat párnára csorgatva sportautóról álmodnak. Túl szűk, túl japán, és szigorúan a számokat nézve, nem nagy durranás. De jaj annak, aki a számok alapján ítél. A két generációt megélt méregzsák felépítéséből fakadóan a lóerőket veszélyérzettel pótolja. Nem kell hatalmas sebességet elérni ahhoz, hogy lúdbőrözzön a hátunk, vagy meghaljunk.
A rövid tengelytáv, a nullával egyenlő zajszigetelés, a kartondobozra emlékeztető tömeg elegye puskaporrá áll össze. A gyutacs a gázpedál, dühös taposásra érces hanggal robban a VTEC motor, és rajzol leradírozhatatlan vigyort arcunkra.
Gyakorlatilag tényleg csak a hétvégi életközli élmény megtapasztalására szolgál, hely csak két embernek akad benne, a hátsó kínpad akkor a leghasznosabb, ha kiszerelésre kerül, és legalább hagy némi helyet a csomagoknak.
A nagy baj ezzel a zsebrakétával, hogy ritka. A legtöbb már fémhulladékká görbült egy húzós kanyarban, vagy a téli só lerágta róla az összes ehető fémet. Gyakorlatilag az összes eladó darab kíván valamilyen szintű felújítást, ha nem leharcolt a vas, akkor a homasita tuning nyomaival gyűlik meg a bajunk.
Bukólámpa és tepsitest
Hondából akad még komolyabb, rendes kiállású kupé, a Prelude második generációja. Bukólámpa, tepsitest, ahogy azt a szőrös mellkasok, és kazettás magnók korában megálmodták.
A képlet hasonló, mint a CRX esetén, ritka az eladó, és vastagon költeni kell rá. Ha fokozni akarjuk a mókát, mindenképp a frissebb, négykerék-kormányzással felszerelt verziót vadásszuk, ezekben ott lapul a kor japán technológiájának színe-java. A rohadás garantált, heuréka élménnyel guberált, vett, rendelt alkatrészekről pedig könnyen a beszereléskor derülhet ki, hogy fali díszre dobtuk ki a pénzt.
Gyűlölet és imádat = Alfa Romeo
A skála másik végére ugorva öreg Alfa Romeókba ütközünk. Félve ajánljuk, hiszen a szent őrültek sportja ez, a legtöbb törődést az olasz örökség igényli mind között. De akinek szíve már a pörgős boxerek bugyogására olvad, annak nincs menekvés.
Az élmény, és a mindennapi használhatóság egyvelegét az Alfa Romeo 33-as adja, lehetőleg az 1.7 literes boxermotorral, 107 lóerő körüli teljesítménnyel. Csak ötajtós, és kombi kivitelben gyártották, ezért belső tere tűrhető, nem kell feldarabolni senkit, hogy beférjen a hátsó sorba. A magasra húzott far mögött a csomagoknak sem kell szűkölködni, a helykínálattal nincs gond.
Szeretői nem mondanának rosszat róla, de ha előkukázzák a szervizből kapott számlákat, nincs menekvés a tények elől, az Alfa Romeo minden porcikája a karosszériától kezdve, a hajtásláncon át az elektronikáig állandó „kalandokat” biztosít. Az ára ezért baráti, a legdrágább, frissen felújított példányok háromszázezer forint körül kerülnek fel az Internetre.
Ajánlat végképp elvetemülteknek
Kiváltképp elvetemültek, ha lemondhatnak a mindennapokban használható belsőről, Sprintet keressenek. Szintén boxer, 1.5 és 1.7 literes kivitelben (105-118 LE), nagyrészt a 33-assal megegyező technikával, csak könnyebben, keményebben, szűkebben és veszélyesebben.
A három ráncfelvarrást megélt típus eleinte még hordozta az azóta kihalt Alfás különcséget, első tárcsafékeit a féltengely belső oldalán hordta, és hátul is tárcsa lassított dob helyett. Fülnek kedves zajjal szürcsöli az üzemanyagot, akárcsak a 33, szintén nem keveset, kellemes tempóval, precízen beállított karburátorokkal jónak számít a 9-10 literes átlag.
Sprint a Halley üstökös rendszerességével tűnik fel, hihetetlenül ingadozó árakon, kétszázezerért ugyanúgy találhatunk menthető darabot, mint félmillióért haldokló példányt.
Csak keresztbe
Ha a benzingőzös vigyort nálunk a hátsókerékhajtás adja, akkor nincs sok választásunk. Nem véletlenül népszerű a BMW 3-as E30 kódjelű generációja a driftpályákon, szinte minimális változtatásokkal a farolás precíz eszköze válik belőle. Minden porcikájában hordozza azt, amit most reklámszövegként adnak el a bajorok.
A BMW legnagyobb előnye, hogy a kellő összeget ráköltve megbízhatóan használható a mindennapokban, négyajtósként már élhető hátsó ülésekkel, ésszel használva emészthető fogyasztással.
Kevésbé ritka, így a felmerülő hibákat könnyebb orvosolni. Komoly technikai problémát csak a gyilkos hajtás és a hanyag karbantartás okoz, a BMW jellemzően bosszantó apróságokkal hívja fel magára a figyelmet (műszerfal órái, szellőztető rendszer, zárak).
Mindenképp bukunk, de legalább vigyorgunk közben
Kétszázezertől bármekkora összeget kérhetnek az E30-asokért, az általunk kívánt erősebb kivitelek garantáltan megjárták a hadak útját, 316i, 318i tucatnyi akad eladó, bátrak akár a motorcsere sötét ösvényén indulva is célhoz érhetnek.
A leharcolt sportkupék tábora a felsoroltakon túl még sok csemegét tartogat. A gyárilag csúf Nissan 100NX például bitang erős, csak a Batman maszkkal kell megbarátkozni, a Toyota Celica hoz minden kupéklisét, de az 1.6 literes motorral elég vérszegény.
A filléres élményautókat beszerezni könnyű, fenntartani nehéz, eladni pedig még nehezebb, mind kemény fába vágott fejsze, de száz százalék hogy megéri.
A Vezess.hu használtautó keresőjében hemzsegnek a filléres élményautók, nézz szét közöttük!