„Lengyel-magyar két jó barát” – a kissé kopottas szállóigét töltötte meg ismét tartalommal a Krakkói Magyar Centrum kulturális civil szervezet, amikor tavaly Báthory Expressz néven a két nép kapcsolatainak mai állását kutatta. Mégpedig egy 20 éves Nysával: a rosszemlékű vasfüggöny innenső oldalán már-már legendásnak mondható kisbusz (az egykori magyar mentőautó, 25 év fölött mindenki emlékszik rá) 15 várost – 5 magyart és 10 lengyelt – látogatott végig.

Tovább erősítve a kiváló kapcsolatokat, a 3000 kilométeres út után (ennek részleteiről itt olvashat) a lengyel szervezet a magyar Polski Fiat 125p Klubnak adományozta a kiváló műszaki állapotban lévő, lengyel rendszámmal és okmányokkal rendelkező Nysát.

Első probléma: külföldi rendszám

„Akkor még nem is sejtettük, hogy micsoda kálvária lesz ebből” – panaszkodik a Vezess.hu-nak Lenkó Gyuláné klubelnök. Nyilván senkit nem lep meg, hogy az első leküzdendő akadály a külföldi rendszám magyarországi használatával adódott.

Igazai, magyar Bermuda-háromszögbe került a Polski Fiat 125p Klub, amikor itthon szerette volna használni a lengyel ismerőstől kapott ajándékautót.

Elbúcsúztak az eredeti forgalmitól

Elbúcsúztak az eredeti forgalmitól

Amint korábban egy élsportoló autójára hivatkozva megírtuk, a januártól hatályos jogszabály enyhén fogalmazva sem kifinomult, egyszerű, mint egy faék. A leginkább a regadós ügyeskedők ellen készült módosítások miatt ez évtől már csak 24 óráig használhat magyar földön külföldi rendszámos autót az, akinek magyar lakcímkártyája van.

Ebbe elvileg nem fér bele az sem, ha egy magyar élsportolót a külföldi szponzora azzal támogat, hogy ad neki használatra egy külföldi rendszámos autót. Mint ahogy nem fér bele, hogy a régi lengyel autók ápolásával foglalkozó Polski-klub lengyel barátoktól papírokkal igazoltan ajándékba kapott, lengyel (azaz eredeti!) okmányokkal használjon egy évben háromszor-négyszer egy 20 éves Nysát.

Az Andrássy úti Lengyel Intézet előtt

Az Andrássy úti Lengyel Intézet előtt

„Az ORFK-nál annyit közöltek velem, hogy semmi kivétel nincs, a mi Nysánkra is ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Felvetésemre, hogy de ez nem egy null kilométeres Audi, vagy menő nyugati terepjáró, hanem egy 20 éves Nysa, ennyit mondtak: a birtokbaadás napjától számított 24 óráig, illetve 23 óra 59 percig használhatjuk!” – mondja Lenkóné.

Második probléma: regisztrációs adó

A klub tagsága csalódott, mégiscsak más egy idős lengyel autó eredeti lengyel okmányokkal és lengyel rendszámmal, de magyar tulajdonban. Ráadásul már az „L”-es rendszámok is kifutottak.

15 városban írták rá a nevüket lengyelek és magyarok

15 városban írták rá a nevüket lengyelek és magyarok

15 városban írták rá a nevüket lengyelek és magyarok


A törvény az törvény, a fentiek tudatában visszaadták az okmányokat a kissé meglepett Krakkói Magyar Centrumnak, hogy vonassák ki a forgalomból Lengyelországban a kocsit. Majd valamikor honosítják – gondolták, „amikor lesz a klubnak anyagi forrása”.

Nagyon úgy néz ki, hogy a reméltnél többet kell spórolniuk. Annak ellenére, hogy Lenkóné szerint hivatalosan kisteherautónak számít a pontos típusmegjelölése szerint Nysa 522 Towos (ez utóbbi lengyel rövidítés jelöli azt a klubelnök szerint, hogy teherszállító is), a magyar jogszabályok alapján mégis személygépkocsi besorolás alá esik.

Így a klubelnök kalkulációja szerint 386 ezer forint regadót kellene fizetniük rá. Plusz a papírok, rendszám, forgalomba állítás több tízezres költsége. Ez, ha nem nézzük a felmatricázott, szignózott autó eszmei értékét, akkor bőven több mint amennyit járműként kóstál az idős, de még közel sem veteránkorú Nysa.

Harmadik probléma: cégautóadó

A lengyel autók nagy barátjaként elveszítik a lengyel papírokat és még közel félmilliót fizetnek is ezért – ennél rosszabb már nem jöhet, gondolták, de tévedtek. Mivel a Nysa értelemszerűen a klub nevére kerülne, onnantól cégautónak minősül, és az idei módosítás szerint 22 ezer forintot kell fizetniük havonta. Az adó alapja, hogy ez egy 8 személy szállítására alkalmas jármű.

Egyelőre marad a tréler

Egyelőre marad a tréler

„Mindez azért, mert van egy klubunk, aminek az alaptevékenysége a lengyel járművek megőrzése, és évente 3-4-5 kiállításon bemutatnánk a Nysát” – sóhajt nagyot Lenkóné, majd hozzáteszi: „Ha a jogszabályokat be kívánjuk tartani, a fent leírtak után arra az elhatározásra kell jutnunk, hogy köszönjük szépen, de nem kérjük az adományt.”

Van itt persze más lehetőség is. Fognak egy trélert, és a lábon közlekedni képes járművet elhurcolják arra a pár kiállításra, közben várnak pont tíz évet, aztán lehet veteránosítani, mehet rá az OT-rendszám.

A Nysa most fedett helyen áll Vámosmikolán, várja sorsát.