Bájosan bajos napokon vagyunk túl. Egyfelől tényleg esett hó. Másfelől a média gerjesztette emberi reakciók, és úgy önmagában az események tálalása felért egy hasfalszaggató kabaréval.
Megtudhattuk, mire jó a sál, meg a sapka, sőt egyes bátor magazinműsorok még a cicanadrág, és a jégeralsó témáját is megpendítették. Közben a boltok polcairól eltűnt az összes friss kenyér, és túlélőkonzerv, bizonyítva, hogy mégis élnek bennünk Bear Grylls mester tanácsai. Mi sem akarunk kimaradni a buliból, ezért a magyar média ingerküszöbéhez igazodva összeszedtünk pár télgyilkoló gépet, a legdurvább fajtából.
A személyes kedvenc, hatalmas kerék, sítalp, elegancia, kockalada
Történetek tömkelege szól a téllel, és vodkával bensőséges kapcsolatot ápoló oroszokról, naná, hogy ők termelték ki a legkomolyabb hónyüvő masinákat! Kihagyhatatlan klasszikusaik igazi gyöngyszemei a Ladából átépített darabok.
Télen a széles lánctalp bármikor nyerő, igaz ha véletlenül tiszta útra keveredünk, elapadnak az előnyök. Alföldi tanyákra ideális.
Ennek a megoldásnak van keletje a telet igazi problémaként megélő vidéken, a lánctalpas platform univerzális, szinte bármilyen terepjáróra alkalmazható.
Társa már komolyabb komfortot kínál, és a felépítése sem mindennapi. Ez a személyes kedvenc, régi téli lázálmom, hogy lássam az emberek arcát, mikor egy ilyennel indulok el a reggeli tejért.
Ken Block lánctalpakon
A lánctalp nyugati verziója valamivel kifinomultabb üzleti modellel dolgozik. Szép, színes honlapról rendelhetjük meg a nekünk való hernyótalpas modellt, és a kialakítás előnye miatt nem kell lemondanunk az első tengely kormányzásáról sem. A leggyorsabb, és leghíresebb ilyen átalakításon átesett vas Ken Block „gymkhana” Subaruja volt (Plusz a Taxi valahanyadik részében is feltűnt a cucc).
Tudományos csavaros misztikum
Az eddig felsoroltak mind földhözragadt, unalmas, szánalmas ötletek a csavarhajtáshoz képest. Elég csak meglátni, és máris megtölti fülünket a Delta klasszikus főcímzenéjének kezdő traktusa. Jövőbeli vízió ez, velejéig tudomány, annak ellenére, hogy már a XX. század elején létezett.
A Fordson traktor, hiába bizonyított, nem lett sztár
Az ötlet még korábbi, már 1868-ben felbukkant egy amerikai feltaláló fejében, de testet csak 1907-re öltött. James Paevey favágónak lett elege az akadékoskodó erdőből, és faragott csavaros hajtást a munka megkönnyítésének érdekében. Miért inkább ez mint a lánctalp? Egyszerűbb, a kevesebb mozgó alkatrész miatt alacsonyabb a hibalehetőség, és mindenek felett: szinte nincs előtte legyűrhetetlen terep.
Az ötlet ipari méretet a Fordson traktoroknak köszönhetően nyert. A kor legnépszerűbb típusának kerekeit csavaros hengerekre cserélték, a hajtásáról két kuplungszerkezet gondoskodott, amelyek a kormánykerék pozíciójának függvényében oldottak, vagy zártak. A képességeket bizonyítandó húsz tonnányi fát vontattak rossz terepen, ám a találmány mégsem nyert széles elismerést, és pár évtizedre a feledés homályába veszett.
Az orosz medve mancsa ebből a csuporból sem maradt ki, a Fordson után ők fejlesztették a legkomolyabb szintre a megoldást.
A ZIL 2906 kódjelű vas célja az elérhetetlen vidéken landoló asztronauták begyűjtése lett volna. Kétségkívül alkalmas volt a feladatra, de sajnos az utolsó működő prototípus is egy nagy orosz roncstelepen rozsdásodik csendben, az egész fejlesztési programmal egyetemben.
