A használtautó vásárlás első számú aranyszabálya, hogy tegyük félre az érzelmeinket. Nem szabad szavazati jogot adni szívünknek, mert megkegyelmezünk a szakadt kárpit láttán, elhessegetjük a fülünket sértő csapágyzajt, és legyintünk a szivárgó olaj láttán.
Mégis, mikor egy Alfa Romeo 156 áll velünk szemben, nehéz elfojtani a vágyakozást. Nem véletlenül választották az év autójának az olasz kocsit, Walter da Silva lenyűgözőt alkotott, a látvány ötvenhatból negyven zsűritagot olyannyira megdelejezett, hogy maximális pontot adtak az Alfának.
Kinek szépség, kinek fúria
A formáról áradozni tehát felesleges, hivatalosan szép a 156. Előnye még a márka szebb napjaira halványan emlékeztető sportos vezethetőség, és az élénk, dinamikus benzinmotorok. Nálunk sokan az alap 1.6 literes 120 lóerős verziót vásárolták, a használt piacon ebből találjuk a legtöbbet.
Viszonylag népszerű a kétliteres benzinmotor is. A 6400-as fordulaton elért 155 lóerő ellenére a motor a teljes tartományban szívhez szóló hanggal húz, a fogyasztása pedig 7,5 és 13 liter között alakul.
Úgy tűnik Hummer helyett Alfával kellett volna nekivágni a jeges Balatonnak!:)
Igazán perverzek gyönyörködhetnek a V6-os fényesre polírozott szívócsonkjaiban, ha nem kottyan meg a 10-13 literes fogyasztás, ezt vegyük antidepresszánsok helyett, a hatás garantált. A dízelek között a 2.4 JTD érdemli meg a figyelmet, hangja a kotyogósok között kifejezetten fickós, ereje komoly, fogyasztása csekély.
Ezt a belsőt, és részleteit tíz évig másolták a konkurensek, kár hogy nyüszög
A talján fekete levest nagy kanállal mérik, az pedig Alfa bőven szolgál belőle. A 156 minden kivitelben szűk, a csomagtartó még a kombiban is vicc, lehajtott ülésekkel súrolja alulról az 1200 litert. Ez apróságnak tűnik, ha a szervizköltségek kerülnek szóba. Mert az Alfa nem cáfol rá a közhelyekre. Issza a pénzt.
Van itt utakra érzékeny futómű, változó szelepvezérlésű, hengerenként két gyertyával szerelt benzinmotor, és olaszos műgonddal legyártott elektromos rendszer. Magyarán hiba bárhol, és bármikor felbukkanhat.
A műszerfal zörög, a futómű úgyszintén, ráadásul a gömbcsukló csak a lengőkarral együtt cserélhető. Érintkezési hibák miatt néha néma a rádió, néha magától indul a klíma, néha van belső világítás, néha nincs. Talán a felnik és a gumik tekinthetőek biztos pontnak ebből a szempontból. Megbízható Alfa-szerelő-guru nélkül pár év alatt a szépség helyett gonosz fúriát találunk a garázsban, a 156-hoz elhivatottság kell, és némi elmebaj. Kérdés hogy megéri-e.
Ez vicc, nem kombi, 1200 liter tokkal vonóval
Mr. Szürke
A skála másik végén kínálja magát a Toyota Avensis. A háziorvosok szolgálati autója sosem volt izgalmasabb egy parlamenti vitaműsornál. Semmi feltűnés, az Avensis csendben hozza a Toyotáktól elvárt előnyöket. Motorok terén három benzinessel (1.6, 1.8, 2.0 literes) és egy dízelmotorral rajtolt, mint megszokott nálunk ebből is a leggyengébb 1.6 literes lett elterjedt.
Ha jót akarunk magunknak a 2000-es
Talán jobb is így. A Toyota legyen unalmas és megbízható, és ne beragadó gázpedálokkal kerüljön címlapra
ráncfelvarrás után gyártott modellre vadászunk. Ezen az alapos átfésülésen vezették be a VVT-i blokkokat, láncos vezérléssel, valamint a közvetlen befecskendezésű D4-D dízelmotorokat. Ezekkel nehéz mellényúlni. A motorok fogyasztása hozza kor átlagát, az 1.6-os 110 lóerővel 7-10 liter között kér, használattól függően.
Belül szintén döglött hal, tombol az ősi Toyota hangulat, émelyítő kárpitokkal, nevetséges fautánzatú műanyag díszítéssel. Természetesen ezeket kitartó kereséssel el lehet kerülni, akad egyenfekete belső, plüsskárpittal, de nem ördögtől való az utólag huzatok beszerzése sem. A volán mögött szintén elkerülnek az érzelmek, a kormány élettelenül könnyű, a váltó lohasztóan puhán jár, ez a nagybetűs unalom.
Avensis: a józan választás
Mégis, józan észérvek mentén haladva esélye sincs az Alfának. Az Avensis helykínálata fölényes, az ötajtós Liftback 510 literes csomagtartót kínál, ami a hátsó ülések ledöntésével tovább bővíthető. Ráadásul a Toyota szintén ragaszkodik a sztereotípiákhoz. Ha nem az olajcserék Pató Páljától vesszük, gondtalan autó. A Carinától örökölt technika kiforrott, a szervizintervallumok hosszabbak az átlagnál, ebben a kategóriában ez az egyik legolcsóbban fenntartható gépjármű.
Az európai gyártás miatt az alkatrészek miatt sem kell aggódni, nincs rémisztő felár, de a bontókban is jó eséllyel guberálhatunk olcsóbb elemeket.
Taxi volt a filmben, és lehet a valós életben is, legyünk tehát résen, a futásteljesítmény nem az aminek látszik!
A kettő között félúton egy igazi franciába botlunk.Stílusa vitathatatlan, nem véletlenül lett mozisztár. A típus életében jól elkülöníthető a ráncfelvarrás előtti, illetve utáni darabok.
Mondani sem kell, a fiatalok között érdemes válogatni, a Peugeot-ra jellemző, hogy tanulnak a hibákból, és a modellciklus végére sikerül használható autót gyártani. A 406 szintén több benzines és dízelmotorral került piacra. Ehhez az autóhoz gyenge az alap 1.6 literes 88 lóerős motor, inkább kerüljük, az 1.8-as jobb választás.
Kényeztető plüss, süppedős ülések, ezt szeretjük a franciákban
A dízelek népszerűbbek voltak, az erős, takarékos, közös nyomócsöves HDi motorok árát mai napig megkérik, de az örvénykamrás turbódízelek sem jelentenek rossz választást, feltéve, ha találunk aránylag megkíméltet (dízelekkel csak óvatosan!).
Tágas belső, kényelmes plüssel borított ülések, elsőrangú menetkomfort, „francia autós” erények garmadája hívogat, és kivételesen engedhetünk a csábításnak. Nem hibátlan a 406, de korántsem az a hibaboglya, mint olasz vetélytársa. Tartogat pár bosszantó meglepetést, akadnak kontakthibák, a megkergült ülésfűtés ülepünk életére törhet, a fékek, futómű alkatrészek gyorsan kopnak, valamint a szerviz alapesetben is költséges.
Mérsékelt megbízhatóság itt, kényeztető kényelem ott, a Peugeot mindenből ad egy csipetnyit. Talán ez lenne a legjobb ajánlat egymillióért?
További egymilliós autókért irány a Vezess.hu használt autó keresője!
