A stílus, a megjelenés a legdrágább árucikk az autópiacon. Erre jó példa az elmúlt húsz évben fénysebességgel fejlődő Hyundai. Amíg apró, bosszantó hibákkal tűzdelt, megbízható, „nevesenki” autókat gyártottak, mindig az árelőnyük húzta fel az értékelést. Most, hogy az i40 sólyomszemet kapott, és az új i30 a Golf nyakára hág, már ezen a téren sem akarnak lemaradni.
Valami ilyesmit érzek én az új Hyundai modellekkel kapcsolatban. Nemcsak minőségben, árban is utolérték Európát, és már a Volkswagen babérjaira törnek. A szürke, színtelen igáslovak kora lejárt, mégis mi most ezeket a felzárkózó modelleket állítjuk reflektorfénybe. Megnézzük, mit mutatnak a használt piacon fellelhető korai koreai kocsik, még a sztárrá válás előtt.
Én kicsi Pónim
A kétszázezer forintos kategóriában már sunnyognak dél-koreai autók, a leggyakrabban gazdát kereső típus a Hyundai Pony. Híven mutatja az akkori hitvallást, semmi csicsa, egyszerű, igénytelen, olcsó, tartós.
A világ legtöbb részén Excel néven futott a családi kisautó, tulajdonképpen ennyi érdekességet említhetünk meg a bágyadt lépcsőshátúról. Talán ezért lehet titkos tipp, mikor fillérekért akarunk kereket a hátsónk alá. A fennmarat példányok nagy eséllyel tisztes, józan családoknál szolgáltak, ezt a rémet messziről kerülik a versengő suhancok, kilométerfaló területi képviselők. Kétszázezer forintért teljesen rozsdamentes, fényes kormány, széttaposott pedál nélküli példányok bukkannak fel néha, nyugdíjasok hagyatékaként.
A Mitsubishi kölcsönmotor 72 lóerejét (akad erősebb, de egykutya) hosszú fokozatokkal operáló váltó teszi még fonnyadtabbá. A fogyasztás korrekt, a megbízhatóság japános, szinte minden tulajdonos elégedett a fakó pónival.
Félmillióig akad néhány Lantra, de az Accent borítja el igazán a találati listákat. A Pony utódjaként megjelent típust 1994-től az ezredfordulóig gyártották. Ez volt a Hyundai első önálló kreálmánya, már a Mitsubishi bábáskodása nélkül.
Accent, az első saját erőből
A fiúk nem álmodták át az oktatás éveit, nagy vonalakban sikeresen koppintották a japán erényeket. Az Accent orrába már élénk benzinesek kerültek, az 1.3 literes 75 lóerős motor elég a normális közlekedéshez, de a piacot inkább az ezerötös 90 lóerős verziók uralják,
Erényei a megbízhatóság és takarékosság, még a nagyobb motorok sem fogyasztanak sokat, nagyjából 6-8,5 liter benzin fogy a tankból 100 kilométeren.
A felszereltség gazdag, a helykínálat elöl jó, de a hátsó sort ázsiai mércével lőtték be, így a nálunk szűknek számít. Érezhető az igyekezet, de még temérdek apróság jelzi, gyerekcipőben jár a Hyundai. A zajszigetelés csapnivaló, a rugózás esetlenül kemény, az egész autó mentes a kifinomult megoldásoktól, az Accent egyszerű, mint a faék.
A hosszú évek alatt csak apró hibák fordultak elő nagyobb számban a típusnál. A rozsda hamar marja a gyári kipufogót, és gond lehet a generátorokkal, de mindent egybevetve közel állunk a japán színvonalhoz.
Már a halálos fegyverben is poén volt
Egymillió alatt felüti fejét még pár Getz, a nevével vert majdnem jó autó. Ebben az időben, 2002 körül már nem lehetett őszintén röhögni a Hyundai típusain. Még mindig semmi különleges, a műanyagok gyatrák, sőt szagosak, apró hibák sokaságán csámcsoghatott a kor autótesztelője. Viszont az olcsó fenntarthatóságot immár kulturált motorok, praktikus utastér fejelték meg, és ez többet nyom a latba, mint az idétlenül megoldott duda, vagy az egyen szürke beltér.
A jó ár/érték arány volt mindig az adu ász a koreai pakliban, és ez a használt autók között is viheti a partit. Ha olcsó, lélektelen, igénytelen, de nagy eséllyel gondozásmentes, megbízható autó kell, ne fordítsuk el tekintetünket a használt Hyundaiokról.
Autóvásárlási vágyat gerjesztettek a pimaszul megbízható koreai gépek? Eladó darabok tömkelegéből válogathat a vezess.hu autókeresőjében!