Fűtött garázsból ugrik az utcára a mentőautó

A mai hasznos csapat kétharmada - a harmadik a sofőr - én csak ballaszt vagyok

A mai hasznos csapat kétharmada – a harmadik a sofőr – én csak ballaszt vagyok

A mai hasznos csapat kétharmada – a harmadik a sofőr – én csak ballaszt vagyok

Pilisvörösvár határában, egy körforgalom mellett állok, a szalagkorláton kívül, biztonságban.
Hideg van, a tömött sorokban a város felé araszoló autósok nem értik, mit keres itt ez a gyalogos félnótás, a sűrűn szakadó hóban. Mentőt várok. Pilisvörösvár felől érkezik perceken belül, hátuljában infarktus-gyanús ötvenes férfival.
Szirénáját már kilométerekről tisztán hallom, aztán pár perc múlva a kék-piros fények is átfúrják magukat a hóesésen. Készülök, sok időm nem lesz a beszállásra.

Mielőtt engedéllyel a zsebemben betehettem volna a lábam a mentőbe, elmondták, saját felelősségemre teszek mindent. A mentős élet nem rózsaillatú leányregény, érhet itt baleset, elkaphatok kórságot, stb. Emellett a betegek jogait is tiszteletben kellett tartanom, így nincs kép az éles pillanatokról. Remélem nem fogják hiányolni a vért és a tűt.

Éppen hogy befér a Sprinter a garázsba

Éppen hogy befér a Sprinter a garázsba

Éppen hogy befér a Sprinter a garázsba

 

A 161-es lelassít mellettem, nyitom az ajtót, bevetem magam a fotómotyóval, köszönni sincs időm, és már húzunk is tovább. Bekötöm magam, miközben a hátam mögül Marci, a 120 kilós, vidám figura dörmögi a fülembe, hogy üdv a fedélzeten. Kicsit aggódom, mert tudom, hogy az első adandó alkalommal meg fog ölelni. Mellette fiatal, kedves teremtés ül, ő Alíz, a mentőtiszt. Balomon a gépészt szintén Márton néven anyakönyvezték. Ők hárman alkotják a mai csapatot, meg persze én, a ballaszt.

Nézzenek szét egy rohamkocsiban! Ha itt fekszenek, és a felső polcról emelnek le egy méteres tűt, akkor kezdhetnek aggódni.

A mentőknél a felszereltség mellett az autón ülő személyzet képzettsége határozza meg, hogy éppen hogyan nevezik az autót. Mi most egy rohamkocsi felszereltségű Mercedes Sprinterrel robogunk egy fővárosi kórházba, esetkocsiként. Ha sürgősségi szakorvos, mentőorvos, vagy aneszteziológus szakorvos ülne hátul, akkor varázsütésre rohamkocsivá változnánk.

Fontos a jó sziréna is, a Sprinteré remek, kilométerekre elhallatszik

Fontos a jó sziréna is, a Sprinteré remek, kilométerekre elhallatszik

Fontos a jó sziréna is, a Sprinteré remek, kilométerekre elhallatszik

 

A reggeli forgalomban nem száguldunk, de szépen, jó tempóban haladunk a célig. Mámorító érzés úgy száguldozni a városban, hogy sem a piros lámpákkal, sem a sebességkorlátozásokkal nem kell törődni. Csak az autó és az utasok biztonsága számít. A sziréna hangjára a legtöbben gyorsan reagálnak, szépen nyílik szét a sor, csak elvétve találkozunk olyan autóssal, aki ilyenkor lefagy.
A KRESZ nem is határozza meg pontosan, hogy ilyenkor mi a teendő. Például átcsoroghat-e az autós a piroson, rámehet-e a villamossínre, buszsávra, hogy elengedje a vijjogó mentőt?


A KRESZ ennyit mond:

Magatartás a megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzéseket használó járművekkel szemben
42. § (1)258 A megkülönböztető jelzéseket (villogó kék fényjelzést és szirénát vagy váltakozó hangmagasságú más hangjelzést) használó gépjármű, illetőleg minden ilyen gépjárművekkel kísért (közrefogott) zárt csoportban haladó, megkülönböztető fényjelzést használó gépjármű részére minden járművel, minden helyzetben elsőbbséget kell adni, és akadálytalan továbbhaladását – félrehúzódással és a szükséghez képest megállással – lehetővé kell tenni.
(2)259 Megkülönböztető fényjelzést használó, álló járművet megközelíteni, illetőleg mellette elhaladni csak fokozott óvatossággal szabad.
(3)260 Megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművet előzni tilos.

Telt ház, nem férünk a bejárathoz a többi mentőtől

Telt ház, nem férünk a bejárathoz a többi mentőtől

Telt ház, nem férünk a bejárathoz a többi mentőtől

 

Alig férünk a kórház bejáratához, az előttünk érkező mentőktől zsúfolt a parkoló. Aki a Vészhelyzetben látottak alapján képzeli el a mentővel befutó betegek átvételét, az nagyon messze jár a valóságtól. Nincs ordibálás, lőtt seb, a beteg mellkasán talajgyakorlatot végző mentős. De van helyette hordágy-tetris a folyosón, liftben.
Rejtő-regénybeli kavarodás, hordágyas rutinozás után – több mentő futott be egyszerre – katonás, fikarcnyit sem barátságos doktornő veszi át a beteget, mi mehetünk vissza az állomásra. Még egy apró feladat várja a gépészt: a kórház előtti púposra parkolt, jeges parkolóból kell kikanalaznia a Sprintert. Tolatásnál – nincs tolatóradar vagy kamera – az ápoló segíti a sofőrt.

Talán nem meglepő, hogy a mentőautóban nagyon fontos a jó sziréna. A Sprinter rohamkocsinak ebből a szempontból nincs miért szégyenkeznie. A duda nyomkodásával változtatható dallamú szirénája messzire elhallatszik, míg a régebbi Toyotákon használt szerkezetek alig pár autónyira hallatszanak csak el a mentőtől. Pedig hasznos, ha a többi közlekedő időben meghallja a közeledő mentőt, és kényelmesen eltöprenghet azon, merre is húzódjon le az útjából.

Már a bázis felé tartunk, amikor a rádión halljuk, hogy valamelyik egység sikeresen reanimált egy hétéves gyereket. Nem nagyon értem, mit jelent ez, így lefordítják nekem magyarra, hogy ez újraélesztést jelent. Sofőrünk szerint ez igazán menő dolog. Igaza van, a sikeres újraélesztés valóban az.
Itt még azt hisszük, mindjárt eszünk. Hát nem így történt.

Itt még azt hisszük, mindjárt eszünk. Hát nem így történt.

Mire visszaérünk Pilisvörösvárra, az állomás előtti placcot már arasznyi hó borítja. Ezt senki nem takarítja el, így hólapátot ragadunk, és nekilátunk mi letolni a havat. Közben az erősen koleszhangulatú kis konyhában Alíz nekilát ebédet főzni. Párolt mirelit zöldség és rántott csirkemell a mai menü. A zöldség már puha, amikor eldobjuk a lapátot, elzárjuk a gázt, menni kell.


Egy hét hóban állás után így indul az 500 000 kilométert futott Toyota:

Mint a legtöbb munkahelyen, a mentősöknél is vannak keményebb és lazább időszakok. A péntek, szombat estéket az ittas balesetek, alkoholmérgezések teszik a szokottnál mozgalmasabbá, szilveszterkor szintén ugyanez a műsor, petárdás balesetekkel megspékelve. Havas, jeges időben az idősek hajlamosabbak csontokat törni, karácsony tájékán a halászlé és a bejgli is felkerül a tettesek listájára, hidegben pedig a füstmérgezés is gyakori.

Már betegnél vagyunk, kézben a csodatévé és a piros hátizsák

Már betegnél vagyunk, kézben a csodatévé és a piros hátizsák

Már betegnél vagyunk, kézben a csodatévé és a piros hátizsák

 

Sokat nem autózunk, csak néhány utcányira megyünk egy stroke-gyanús, zsibbadó nyelvű 78 éves nénihez. Három percen belül ott vagyunk a kapuban, én csak loholok a többiek után. A kistévé becenévre hallgató cucc most a főszereplő – polgári nevén Lifepack 12 – ez defibrillátor, EKG, vérnyomás mérő, O2 szaturáció mérő, és kapnográf is egyben. Saját bika akksijai működtetik, és persze nem olcsó darab.
Csak szerencsétlenül toporgok az aggódó családtagok között, míg a csapat EKG-t csinál, vérnyomást- és még vagy ezernyi dolgot megmér. Aztán Alíz dönt, irány a kórház. Gyorsan, baj nélkül odaérünk. Egészségügyben járatlan kibicként megdöbbentő a hely. Ne akarjanak odakerülni.

Alig pár olyan közlekedési szabály van, amit a villogó, szirénázó mentő nem szeghet meg. A súly- magasság- és szélességkorlátozások szigorú betartása nagyjából ésszerű dolgok, ám a vasúti átjárok tiszteletben tartása már nem ennyire egyértelműen racionális tiltás. Persze a fékezhetetlen soproni IC előtt valószínűleg egyetlen sofőr sem menne át, de egy az állomásra még be sem ért HÉV-et is megillető vörös jelzés súlyos, több perces késést is jelenthet.

Így néz ki a betegágy üzemben

Így néz ki a betegágy üzemben

Így néz ki a betegágy üzemben

 

Alig hagyjuk el a kórház zegzugos belső udvarát, újabb hívás fut be. Öregek otthonába megyünk, ismét egy idős nénihez. A cím megvan, a navi szerint Csillaghegy egy nyúlfarknyi utcájába megyünk. A térkép kalandokat ígér, meredek, szűk utcákat, amelyek a mai havas időben tartogathatnak meglepetést a hátsókerekes Sprinternek. Útközben elhaladunk a Flórián téri spontán villamos-kamion randevú mellett, de itt most nincs ránk szükség.

Sofőrünk szerint többféle, jellegzetes viselkedésminta figyelhető meg az autósok között. Míg egyesek gyorsan átlátják a helyzetet, időben lehúzódnak, sőt, irányjelzéssel is jeleznek a gépésznek, addig mások fogalmatlanul bóklásznak a szirénázó autó előtt. A legidegesítőbbek mégis azok, akik úgy érzik, hogy a mentő őket üldözi, és a következő pirosig előtte száguldoznak.

Végül nem az utcák fogtak ki rajtunk, hanem a cím. A navi ugyan elvezetett a megadott címre, de az utcában sehol sem volt a keresett házszám. A központból kérünk segítséget, hátha valaki járt már erre, de használható infóval nem szolgál senki. A helyiek szintén hülyén néznek rám, amikor a gondozó felől érdeklődőm. Végül az egyre bővülő sugarú körben, messze a megadott ponttól megleljük a célt.
Fűszerestáska, teletárazva

Fűszerestáska, teletárazva

Kezünkben a felszereléssel irány a lift. Miközben méltatlankodunk az idétlen cím miatt, nagy, melegbarna bociszemekkel néz ránk egy fiatal hölgy, hogy ja, hát nem szoktak minket megtalálni. Brávó! Ha én mentőt várnék, akkor talán szólnék nekik, hogy a számozás nem az igazi, hanem pontosan itt és itt vagyunk.
Havas időben minden hazatérés után takarítják a kocsit

Havas időben minden hazatérés után takarítják a kocsit

Havas időben minden hazatérés után takarítják a kocsit

 

A mentősofőrök valószínűleg a legrosszabbul fizetettek a gépkocsivezető szakmában, nagyjából 100 ezer forint körüli havi fizetéssel. Egy BKV-s buszvezető is többet visz haza hó végén, pedig nem hiszem, hogy nagyobb felelősség nyomasztaná, mint a mentővezetőt.

Logikus a kérdés, hogy akkor mi a fenéért csinálják? Jópáran szerelemből, szinte költséges hobbiként mentőznek. Ilyen a Pilisvörösvári állomáson engem vendégül látó gépész is, aki két diplomával sofőrködik itt. De a személyzet többi tagjának is kemény a mentőzés. Egy mentőtisztnek, mentőorvosnak úgy kell a betegek ellátását (néha nagyon durván súlyos betegekét) megkezdeni, hogy egy betűt sem tudnak az előéletükről, azok nem tudnak panaszkodni, és hogy még a legjobban felszerelt mentőkön is igen kevés diagnosztikai eszköz van. Sok esetben azt kell nekik hármuknak megoldani, amire egy kórházi sürgősségi osztályon tízen is vannak.

Nem, ezt nem Kerényi Imre rendelte, hanem a felirat szerint hálából kapták

Nem, ezt nem Kerényi Imre rendelte, hanem a felirat szerint hálából kapták

Nem, ezt nem Kerényi Imre rendelte, hanem a felirat szerint hálából kapták

 

Közben felérünk az emeletre, az ágyon idős néniből jönnek aggasztó hangok és elég vacakul néz ki. Cukorbeteg és nincs jól. Amatőrként ijesztő a helyzet, legutóbb az iskolai színházlátogatáson, Csehov Három nővére alatt éreztem magam valahol ennyire felesleges koloncnak.
Mindössze fél napja vagyok a mentős csapattal, de úgy érzem, valami hasznosat nekem is kéne csinálnom. De ugye nem értek semmihez, így megpróbálom magam arasznyi ragtapaszcsíkok tépésével hasznossá tenni, de ezt sem hagyják. Lehangoló. Később megnyugtatnak, hogy itt a legtöbb folyamat háromemberes, általában nincs is szükség több kézre.

Ez pedig egy szerényebb felszereltségű Ford Transit belseje. Ilyenben is lehet életet menteni.

Kiderül, hogy a néninek elképesztően alacsony a vércukorszintje. Miközben mindenki végzi a dolgát, a sofőr megsúgja nekem, hogy látványos gyógyulás következik. Így is lett. A beteg állapota meglepő tempóban javul. Pár perc alatt visszajönnek nála a színek, és már beszélgetni is tud.
Az ápolók különleges emberek, a száguldó mentőben is képesek stabilan állni, írni

Az ápolók különleges emberek, a száguldó mentőben is képesek stabilan állni, írni

Az ápolók különleges emberek, a száguldó mentőben is képesek stabilan állni, írni

 

Őt sem hagyhatjuk itt, velünk jön a Margitba. Végre valamit én is tudok csinálni, viszem az összekészített kórházi pakkot, gyógyszereket. Az út most is sima, néhány bevált mentős trükköt is ellesek az úton. Sofőrünk unortodox kormányfogásán ugyan mosolygok magamban, de ő tudja mit csinál és az autó így olyan finoman halad a cél felé, mintha zsinóron húznák. Itt ez a fontosabb, nem a kétkeréken kanyarodás.
Ez az út sem tart sokáig, – hasznos extra a sziréna – pár perc alatt megvan az ágy is, sofőrünk még leveszi a néni papucsát, tesz egy párnát a feje mögé, elköszönünk és titokban már az ebédre gondolunk, hiszen rendesen elszaladt az idő, négy óra is elmúlt.

Naponta egyszer 20 percet kapnak a mentősök, amikor a diszpécser megpróbálja őket békén hagyni. A rádióban legtöbbször csak annyit hallani, hogy az XY egység megkezdené. Mindenki tudja, ez mit jelent. Persze ez a 20 perc ebédidő sem garantált nyugalom, bármikor közbejöhet valami.

A párolt zöldség megvan, már csak a rántott csirkemell van hátra

A párolt zöldség megvan, már csak a rántott csirkemell van hátra

A párolt zöldség megvan, már csak a rántott csirkemell van hátra

 

Mi is elkéredzkedünk, Alíz befejezi a rántott csirkét, a fiúk kitakarítják a kocsit, illetve pótolják az elhasznált gyógyszereket, eszközöket. A kései ebéd után már nincs riasztás, így van idő egy izzócserére a kék lámpában. Ma 170 kilométer került a Mercedesbe.
A fél hetes váltás előtt nem sokkal befut a Ford mentő is, sokkal több „papírt csinált”, mint mi a Mercin, de ami még fontosabb, nekik is sikerült visszahozni valakit a túloldalról. Már tudom, hogy ez igazán nagy szó.
Beálltunk mentőzni 155
Rámehet a párkapcsolatod is, ha elhanyagolod ezt
Egyes betegségek nemcsak fizikailag, de lelkileg is…