Hatvan km/órás hátszéllel szaggatunk az olvadó félben lévő, már csak néhány centiméter vastag jégen, és vészesen közeledünk a parthoz, egy fék nélküli szerkezettel. Másra már nem tudok figyelni, csak azt a pillanatot várom, amikor elfogy alólunk a jég, és mi szögként állunk meg a parti homokban.
Aztán a becsapódás elmarad, mintha semmi sem változott volna alattunk, ugyanúgy hasítunk tovább a homokon, gázolunk át a ritka, száraz növényzeten, hogy egy éles forduló után ugyanezzel az őrült tempóval vágtassunk vissza a tóra. Aztán a jégen folytatódik a véget nem érő driftelés, megyünk oldalt, néha megpördülve, hátrafelé száguldunk, miközben a fejem mögött fél méterrel üvöltve kaszabol a tekintélyes méretű légcsavar.
A borzalmas szél ellenére – a lehető legrosszabb időt fogtuk ki, ez az egyetlen dolog veszélyes a légpárnásra, hiszen az orr alá kapva egy pillanat alatt fejre állhat a pillekönnyű szerkezet – mégis, a jeges fürdő veszélyére fittyet hányva végigvigyorgom a menetet. Csúszkáltam már jégen autóval többször is, de az ennek az élménynek a közelébe sem ért.
Rövidfilm a rendeltetésszerű légpárnás használatról:
Persze a végtelennek tűnő, egészen különleges textúrájú kékes jégfelület önmagában is varázslatos dolog – eddig nem volt olyan jármű, amivel rámerészkedtem volna az olvadó jégre – de zökkenőmentesen csúszkálni rajta, még szórakoztatóbb. És persze az is megnyugtató, hogy itt biztonságban vagyunk. Nincsenek járdaszigetek, óvatlan járókelők, sunyi kavicsok, és ha hirtelen műszaki hiba miatt leállna a motor, akkor hajóként lebegnénk tovább. Egy határtalan, kihalt játszótéren bolondozunk.
Egyszerűen fordul, csak a lapátokat kell elforgatni
Nehezen megközelíthető, belvizes területeken aranyat ér a légpárnás
Meglepő, de a légpárnás nem katonai célú fejlesztés végterméke. Valamikor az ötvenes években merült fel az igény egy olyan szerkezetre, amely vízen, és szárazföldön is magabiztosan mozog. Persze korábban mások is próbálkoztak már hasonlóval, de az első valóban használható modellre az ötvenes évek végéig kellett várni. És, igen, ezt a ritka, de felettébb szórakoztató járművet is jóféle angol bolondoknak köszönhetjük.
Náluk kompként hatalmas darabok is szolgáltak, hiszen a nagy apály-dagály szintkülönbség miatt jól jött egy olyan jármű, ami a lankás, homokos parton egészen a buszparkolóig ki tudta hozni az utasokat. Aztán persze elkészültek a katonai változatok is, bár a légpárnás sokáig mostohagyerek volt a seregben.
Apróbb vackokat beszippant a ventilátor, de a rövid hajú utasok biztonságban vannak
Hajtás tekintetében kétféle alaptípusa van a légpárnásnak, az egy- illetve többmotoros változat. Míg a több motornál külön motorok felelnek a lebegésért, és a hajtásért, addig az egymotorosaknál ugyanaz a motor végzi mindkét feladatot. Nagyjából a teljes légmennyiség egyharmada tűnik el a légcsavar mögött, hogy bonyolult csatornarendszeren keresztül eljusson a szoknyába, ahol a test közepe felé irányítva 20-40 centiméter magasra emelje a szerkezetet, utasait és rakományát. Esetünkben nagyjából 200 kilogrammnyi a szerkezet saját tömege, és nagyjából ugyanennyi hasznos terhet képes magával vinni.
Persze szoknyából is többféle van, a mi járgányunknak könnyen, olcsón javítható szegmentált szoknyája van, amely a hátizsákok gyöngyvászon anyagához áll közel. Ennél egy szakadás pár perc alatt javítható a megrongálódott darab gyors cseréjével. Hajtásáról 1000 köbcentiméteres, 36 lóerős négyütemű Briggs motor gondoskodik, amely üzemóránként 6-10 liter benzint éget el.
A sofőr és az ördögi szekér
Ha valaki légpárnás vételén gondolkodik, először is az ár fogja elkeseríteni. Egy apró szerkezet is 5 millió forintba kerül, és hasonlóan az élet más dolgaihoz, itt is a csillagos ég a határ. A következő probléma, hogy csak vízen lehet használni, közútra nem merészkedhet vele a tulaj. Emellett például a Balatonon sem lehet használni a belsőégésű motorja miatt, hiába sokkal tisztább üzemű, mint bármelyik hajócsavaros jármű. Itt ugyanis semmiféle kapcsolat nincs a hajótest és a víz között, nincs a vízben mozgó alkatrész sem, és ha a motorral bármi baj történik, akkor a hajótest, mint egy teknő felfogja az olajat, benzint, egyéb szennyező anyagokat.
Olyan helyeken is elmegy, ahol a hajó már nem tud közlekedni, a kerekes, lánctalpas járművek meg menthetetlenül elsüllyednének. Emellett semmiféle nyomot nem hagy maga után, taposási kárt sem okoz. Olyannyira nem hogy a földre helyezett tojásokon is képes úgy átmenni, hogy azoknak semmi bajuk nem esik. Ideális szerkezet jégről, vízből történő mentéskor, emellett belvizes területeken felderítésre is tökéletesen alkalmas. Szükség esetén az általunk próbálgatott szerkezetet is mentésre használják. Vízen 40-45 km/órás sebességre képes, míg jégen 80km/órás csúcssebességet is el lehet vele érni.
Korabeli kedvcsináló:
Légpárnást vezetni a látszat ellenére, nem könnyű dolog. Indítás után, óvatosan húzva a gázt, először a hajótest alatti légpárna épül fel, felfúvódnak a szegmentált szoknya darabja. Ekkor még egy helyben áll a szerkezet, tovább húzva a gázkart szép lassan megjön a tolóerő is, és elindulunk. Az irányítás a hatalmas ventilátor hátulján lévő légterelők segítségével történik, ezek egyszerűen az ellenkező irányba terelik a kiáramló levegőt, mint amerre menni szeretnénk. A vezetőnek jó előre meg kell terveznie, hol és milyen ívben szeretne kanyarodni, mivel nincs tapadás a hajótest és a talaj között. Folyamatos driftelés vele a kanyarodás. Lassítani fék hiányában nem nagyon lehet, és a gázt is ésszel kell elvenni, hiszen ha szárazföldön leér a hajó hasa, az azonnal megáll, míg a vezető és utasai rövid úton elhagyják a járművet. Magyarul elszállnak.
Mindössze egyetlen olyan problémás akadály van, amely sunyi módon megállíthatja a légpárnást, ez pedig a mély vízmosás. Igaz, ebből is csak a mély és széles darabok képesek megfogni a járművet, azok, amelyek képesek pillanatok alatt elvezetni a motor által készített légpárnát. A nagy lendület ugyan megmentheti a vezetőt, de ez azért nem mindig működik.
Sajnos az őrült szél miatt nem próbálhatjuk ki milyen vezetni ezt a furcsa járgányt. Csak kicsit bánkódunk, mert belátjuk, nem biztos, hogy tomboló szélviharban kellene először olyan járművet vezetnünk, amelyen nincs fék, és igazából a talajjal sincs semmiféle kapcsolata. De van egy ígéretünk, így ahogy jobb idő lesz, visszajövünk még ide, hogy önállóan is húzhassuk a gázt. Akinek pedig megjött a kedve a légpárnásozáshoz, itt találja a kapcsolatot a pilótához: http://armadillo-project.com/
