Jó üzlet autóipari részvényt venni?

„Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj” – mondta egykor André Kosztolányi tőzsdepápa. Nem feltétlenül kell szavait a mai Magyarországon szentírásnak gondolni, de érdemes megfontolni, hogy a tőzsdén nem csak a nagy nyereség, hanem a teljes befektetett vagyon elbukása is fenyeget. Így mielőtt a család vagyonát valaki járműipari papírokba fekteti, érdemes átgondolnia, mi lesz, ha esetleg a teljes összeget elveszíti.

Hogyan vegyünk autóipari részvényt?

A tőzsdeszlengben „háziasszonynak” nevezett kisbefektetők számára persze jó hír, hogy az elmúlt évek nehézségei után novembertől immár a Budapesti Értéktőzsdén is elérhető három nagy, mindenki által ismert autógyártó részvénye. Az úgynevezett BÉTa Piacon ma már forintért is bárki vásárolhat részesedést a BMW, a Daimler és a Fiat üzleti sikerében, avagy kudarcában, igaz, így sem mentesül az árfolyam változásának kockázata alól, hiszen ezeknek a részvényeknek az árfolyama azért csak külföldi devizában kerül jegyzésre.

Ehhez csupán egy értékpapírszámlát kell megnyitni valamelyik hazai brókercégnél, amelyek egy része bankhoz kötött, ezeknél egy fiókban pár perc alatt megtehető a legelső lépés a tőzsdézés irányába. Ajánlott ugyanakkor figyelni a költségekre: a számlanyitásnak lehet díja, de lehet ez költségmentes is, a számla vezetése is általában pénzbe kerül, de az is kérdés, hogy hány százalékot (ezreléket) von le a szolgáltató egy-egy tőzsdei művelet után. Ha külföldi cégek papírjaival kereskednénk, a jutalék költség is nagyobb lehet.

Kissé összetettebb, ha más járműgyártó papírjaiból vásárolnánk. Egyrészt olyan brókercéget kell kinéznünk, amelyik eléri a kiválasztott részvényt jegyző külföldi tőzsdét. Másrészt már az első részvényvásárlás előtti hetektől figyelni kell a deviza-árfolyamok változását. Aminek alakulása rá is tehet az esetleges nyereségre, de le is nullázhatja azt, sőt egy esetleges negatív trendre még rá is tehet néhány százaléknyi veszteséget. Igaz, ez így van a BÉTa Piacon jegyzett cégek papírjaival is.

Jó üzlet egyáltalán a járműipari befektetés?

Ha az elmúlt évtizedet nézzük, akkor igen is, meg nem is, hiszen a világgazdasághoz hasonlóan fordulatokkal teli esztendők voltak ezek a tőzsdéken. Az autós részvények között pedig túlzás nélkül elképesztőnek nevezhető emelkedések és zuhanások egyaránt történtek.

2002 és 2007 között jobbára kiegyensúlyozott és dinamikus árfolyam emelkedés jellemezte a börzéket, majd a 2008-ban kitört gazdasági válság a mélybe nyomta az eszközárakat, sok esetben nem csak lenullázva az addig felhalmozódott profitot, hanem a kút mélyére taszítva egyes árfolyamokat.

2009 tavaszától ezen részvények piacát változékony árfolyammozgások jellemzik, ennek részeként bizonyos autómárkák esetében meredek emelkedésnek indultak újra a részvényárak.

Ki mekkorát nyert vagy bukott?

A Daimler papírjaiból tíz éve még 30 euró alatt is lehetett vásárolni, ahonnan 80 euróig emelkedett az árfolyam, tehát ha valaki időben szállt ki, megtöbbszörözhette befektetett vagyonát. Aki bennragadt, bánhatta, ugyanis a járműipart is érzékenyen érintő gazdasági válság a világ legrégebbi autóipari cégeként a Mercedes-Benzt is gyártó óriás részvényeit 18 euró alá tolta. Utólag nézve ez az árfolyam egyébként tökéletes beszálló pozíciónak tűnik, ugyanis manapság 48 euró körül kereskednek a patinás német márka részvényeivel.

Nem sikerült fényes pályát leírnia a sokáig a minőség és megbízhatóság szinonimájaként emlegetett Toyota papírjainak. A japánok részvénye tíz éve 3000 jenről indulva egészen 8400 jenig száguldott, majd ismét visszaesett 3000 alá, ahonnan azóta sem igazán sikerült elszakadnia.

A mostani 3400 jen körüli árfolyam azt jelenti, hogy finoman szólva sem az évtized bombaüzletét kötötte az az ultrakonzervatívnak tekinthető befektető, aki mondjuk 2002 óta ül mozdulatlanul a papírjain. A Toyota-részvények magyar tulajdonosai azonban kereshettek a jen/forint árfolyam változásán.

A legtöbbet kaszálni kétség kívül a Volkswagen papírjain lehetett az elmúlt évtizedben, hiszen 40 euróról volt, hogy közel 1000-ig drágult. Igen, jól látja, 1000 euróig. Ebben a magasságban persze csak nagyon rövid ideig mozgott (igaz, 200-300 euró között majd egy évig), és ez a kivételes ár is egy rosszul sikerült felvásárlási akció következménye volt.

Hatalmas buktának bizonyult ellenben a világ legnagyobb autógyártójába egy fillért is fektetni az elmúlt évtizedben. A General Motors (GM) 103 év működés és 60 millió legyártott autó után 2009-ben csődbe ment. Ennek okai közismertek: nem kellő körültekintéssel meghozott üzleti döntések sorozata. 13 üzemet bezártak, 22 ezer alkalmazottat elbocsátottak, csődközeli hírek terjengtek a GM-tulajdonú, szintén nagy múltú Opellel kapcsolatban, a Saab pedig ténylegesen kimúlt.

Úgy tűnik, az már egy másik történet, hogy a GM részben megújult vezetése újjászervezte az anyavállalatot, amely az elmúlt évben profitot termelt.

Autómárka helyett beszállító?

Ha már eldöntöttük, hogy járműiparai befektetésünk lesz, akkor kézenfekvő kérdésnek tűnik, hogy a mindenki által ismert brandek papírjaiból érdemes-e venni, vagy a háttérben akár tucatnyi márkának bedolgozó iparági beszállítók részvényeiből?

„Ha például valaki az alaszkai aranylázból szeretne profitálni, akkor nem az aranyásók részvényeit lenne érdemes vásárolni, hanem a sokkal kisebb kockázattal biztosabb hozamot kínáló ellátó hálózat részvényeit. Ásót, sátrat, szitát, puskát minden aranyásó vásárolni fog, de aranyat csak kevesen találnak majd. Miután az autóipar nem egy ennyire kétséges végkimenetelű kutatási profilú iparág, felszínes ismeretek mellett itt inkább a gyártók részvényeit érdemes preferálni, mert kisebb kockázat mellett ők kínálnak biztosabb profitot” – ad tanácsot a kezdő befektetőknek Varju Péter, az Erste Befektetési Zrt. szakértője.

Rímel erre Warren Buffett amerikai sztárbefektető egyik alaptézise, miszerint kizárólag olyan vállalatba fektet pénzt, melyet 100 százalékban ért és átlát. A kisbefektetők nyilván nem látják át a Fiat-konszern működését, de ha a beszállítói között keres befektetési célpontot, még mélyebb ismeretekre lesz szüksége. Ha ragaszkodik téziséhez, miszerint egy neves gumi-, vagy fékgyártó jövője biztosabb, és ezért jobb befektetésnek érzi, akkor célszerű a lecserélhetetlennek gondolt alkatrészek előállítói között szétnézni. Vagy a nagyon speciális termékek beszállítói között, amelyek sokkal kevesebb versenytárssal küzdenek a piacon.

Rövid vagy hosszú távon?

Egy régi tőzsdei mondás szerint a hosszú távú stratégiai pozíciók az elhibázott rövid távú befektetésekből alakulnak ki. Ez persze részben poén, általánosságban mégis igaz, hogy klasszikusan hosszabb idejű befektetésnek a magas osztalékot fizető stabil társaságok papírjait szokták ajánlani, mint például a közműszolgáltatók részvényei.

Az autógyártók papírjai inkább ciklikus részvények, amint feljebb említettük, erősen reagálnak a gazdaság állapotára, ezért inkább rövid, illetve középtávra ajánlott a tartásuk, és minden befektetési tanácsadó elmondja, hogy inkább egy portfólió részeként birtokoljunk autóipari részvényeinket. A több lábon állás a tőzsdézésre is igaz, és különösen fontos a pozíciófogás helyes időzítése.

Na, de mikor szálljunk be?

Az egyik legnehezebb kérdés, aki tudja, gazdag ember. Az járműipari cégek esetén alapinformáció, hogy jól, avagy rosszul megy éppen a cég, de legalább ennyire meghatározó, hogy mennyire tűnik megvalósíthatónak a kitűzött üzleti stratégiája. Ez mindenképpen mértékadóbb, mint, hogy mi lesz a következő új modellje, vagy, hogy átad-e egy új gyárat valahol.

Rövid távú befektetések esetén célszerű a már kialakult trendeket meglovagolni, azaz a jelenben jól menő cégek részvényeit vásárolni (Daimler, VW, BMW stb.). Akár úgy is okoskodhat valaki, hogy ezek papírjai már amúgy is magasan állnak, na de vannak mostanság rosszul teljesítő, de neves cégek, abban van lehet fantázia (az Opel tavaly 165 milliárd forintnyi veszteséget termelt).

Nem árt észben tartani, hogy az éppen rossz periódusban lévő társaságok részvényeinek a vásárlása esetén csak egy ígéretet, vagy reményt vesz a befektető, ilyenkor célszerű óvatosabbnak lenni.  Csak kis összegért ajánlott vásárolni, vagy érdemes kivárni azt a pillanatot, amikor a piac figyelme a kiszemelt cég felé fordul. Ezt rendszerint a megemelkedett forgalom árulja el. (Egy-egy hazai papír napi forgalmát bárki nyomon követheti a BÉT honlapján is, ide kattintva jobb oldalt, lent látható).

Indiai, kínai autógyártó?

Minden autók iránt érdeklődő látja, hogy valami nagyon mozgolódik a Föld két legnépesebb országának autóiparában. És már nem csak annyi, hogy az indiai és kínai cégóriások felvásárolják a jól csengő márkanévvel rendelkező, de pénzügyileg bajba került európai márkákat, mint a Tata a Jaguart és a Land Rovert, a Geely a Volvót, hogy csak egy-egy példát említsünk.

Ennél többről van szó. A múlt hónapban átadták az Európai Unióban az első kínai autógyárat, nemrég pedig már arról közöltünk nagyobb cikket, hogy egy hazai importőr Pekingben tárgyal kínai járművek magyarországi forgalmazásáról. Számos autóipari szakember azt prognosztizálja, hogy a japán autók ’70-es évektől induló, majd a dél-koreai kocsik ’90-es években lendületet vevő minőségjavulása, majd ebből következő globális piachódítása után a kínaiak következnek. Csakhogy nekik mindössze feleannyi időbe telik majd a tarolás.

Mivel azonban a BÉTa Piacon forintért jelenleg nem lehet a távol-keleti cégek papírjaiból vásárolni, nagyon nehézkes a kereskedés ezeken az egzotikus piacokon. Egyrészt az időeltolódás, másrészt a drága elérhetőségük miatt. Az akár több évre befektetni szándékozó „háziasszonyokat” előbbi nem is feltétlenül zavarhatja, hiszen ők pozíciónyitásban gondolkodhatnak, nem napi kereskedésben (daytrade).

Joggal riaszthatja a befektetőket az – Európában kevésbé megszokott – akadozó információáramlás, és az adatok megbízhatósága sem összehasonlítható az európai, illetve az amerikai társaságokéval. Ha már ilyen részvényt keres az ember, ajánlott a nyugati tőzsdékre bevezetett értékpapírok között keresgélni, ilyen a már említett a Tata Motors Ltd., amelyet az egyik „legnyugatibb” vállalatirányítású indiai cégnek tartanak, és amelynek részvényeiből a New York-i tőzsdén vásárolhatunk.

Esetleg a kedvenc márkánk?

A kínai autókért még nem rajonganak a magyar autósok, de többnyire mindenkinek van kedvenc márkája. Másfél évtizede Toyotával jár, imádja, sosem cserélné más márkára vagy éppen gyerekkora óta vágyik egy BMW-re – ilyen-olyan okból sokan kötődnek érzelmileg valamelyik gyártóhoz, és megfordul a fejükben, hogy kizárólag érzelmi alapon vásárolnának részvényt a kedvenc márkából.

Idézhetnénk egy ősi mondást erre a Wall Streetről, miszerint „egy pozíció felvétele után már nem a vásárlás okai számítanak, csak a pozíció kezelése”, mégis jobb megelőzni a bajt. A kezdő tőzsdézők inkább a racionális érvek, mint az érzelmek alapján fektessék be a pénzüket.

Részvényvásárlás előtt pedig minden esetben célszerű meghatározni az elviselhető kockázat mértékét, online platformunkon beállítani „stop”-ot, hogy mekkora mínusznál szálljon ki a bróker a papírunkból, vagy éppen mekkora plusznál. Kapzsik se legyünk, még ha megy is a szekér, hiszen egyszer lejtőre is kerülhet.

„A biztos tipp egyenlő a bukással” – ezt is André Kosztolányi mondta.

Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával
További információk: www.mindennapipenzugyeink.hu www.facebook.com/mindennapipenzugyeink