Egy érdi ház alsó szintjét és utcafrontját rendezte be szervizközpontnak és szalonnak az a vállalkozó, aki 8 márka importőreként mopedautók adásvételével és javításával keresi kenyerét. Egy hirdetésben figyeltünk fel egy jópofa kis sárga buggyra, aztán egy fekete, szolid, A és B kategóriával is vezethető benzines autócskát hoztunk el tesztre, majd 500 ezer forint alatti értékű, segédmotoros vezetői engedéllyel is használható öreg gépeket vittünk el próbaútra, hogy rájöjjünk, miről is szól ez az egész majdnem-autós történet valójában.
Műszaki dolgokról például alig. Inkább speciális élethelyzetekről.
Három példa arra, mi is az értelme
Valamiért a legtöbben úgy vélik, a mopedautó azért jó, mert ha valakinek ittas vezetés miatt bevonják a jogsiját, de van segédmotorra (és lovaskocsira és lassú járműre) érvényes vezetői engedélye, még nem lesz röghöz kötött. Ehhez képest íme három életből vett példa arra, mikor is jöhet jól egy mopedautó:
Van egy lány, fiatal (nagyon), és szép (nagyon). Módos családból jön, szépségversenyeket nyer, jön-megy suli után, mert már 16 évesen a karrierjét építi. És egyszer egy sötét utcában elkapják, kirabolják, majdnem megerőszakolják.
A család hozza-viszi egy darabig a dolgai után, de amikor megtudják, hogy létezik a mopedautó intézménye, megveszik neki. Mindenki örül. Bónusz: a lány, amikor B-jogsiérett lesz, már gyakorlott sofőr, könnyedén teszi le a vizsgákat, és mivel kis sebességgel már megtanulta a vezetés technikai részét, nagy sebességnél sem okoz neki gondot a forgalomra koncentrálás ahelyett, hogy „melyik is a jobb kezem?”.
Van egy bácsi, meg a kutyája. A bácsi már nem megy át az egészségügyi vizsgán, bevonják a jogosítványát. Elveszti életkedvét, úrrá lesz rajta a „minek vagyok én már a világon” hangulat, amikor családja meglepi egy használt mopedautóval, amit segédmotor-jogsival orvosi nélkül is vezethet. Újra ki tud járni vidéki városkája határába, hogy nagyokat sétáljon a kutyával – esztendőkkel később, nem sokkal halála előtt boldogan vallja meg a kereskedőnek az időszakos szervizen: ez a mopedautós három év volt élete három legszebb éve.
Van egy kamionos, gyakorlatilag csak a házától a cég telephelyéig közlekedik fuvar előtt és fuvar után. Egyszer csak belebotlik egy mopedautó-hirdetésbe: csak két liter/100 km, éves biztosítási díj: 3-4000 forint! Megveszi, használja, és minden hónapban boldog, mert már egy év alatt visszajött a csotrogány ára a megtakarításból az addigi autózáshoz képest.
És van egy lakóautós, aki nem is egy mopedautóban, hanem egy B vagy A korlátozott kategóriával vezethető, nagyobb teljesítményű kis Ligier kipróbálása utána jön rá: ez kell neki!
Hát ilyen élethelyzetek azok, amikben jó lehet egy mopedautó, vagy egy törpeautó. Autó helyett nem jó, mert nem autó: nagyon műanyag, nagyon zörög, nagyon lassú, nagyon hangos. Bennem most kerültek teljesen helyükre a dolgok a kategóriával kapcsolatban – remélem, sikerült eloszlatnom pár félreértést Önökben is, kedves olvasók. És most nézzünk pár konkrét járművet!
A Ligier X-Too nevű kis holmit 505 köbcentis Lombardini benzinmotor, vagy ugyanekkora kéthengeres dízel mozgatja; ez a modell a mai szériát közvetlenül megelőző, kifutott típusa a Ligier-nek. A magyar kereskedésben egy 2008-as benzines, négyüléses példány 1,6 millióért, egy 2006-os dízel kicsivel kétmillió alatt várja új gazdáját; ezeket a kocsikat vittük el egy-egy fordulóra.
M
ajdnem 100 km/h végsebesség, kényelmesen tartható 70-80-as utazótempó tartható velük – a szokásos műanyagbódé-hang kíséretében. Városban a fokozatmentes automatával nem képez forgalmi akadályt a kocsika, gond nélkül tartja a ritmust az igazi autókkal.
Motoros ablakkal, távirányítós központi zárral, rádióval, digitális műszeregységgel alaposan felcsícsázta a gyártó a járművet, de persze ettől még a csővázas, műanyagbódés konstrukció összes hátránya, nem-igazi-autó hangulata megmaradt.
Egy dolog biztos: négy ember motorizáltan ennél olcsóbban nemigen közlekedhet akár országúti tempóban. A dízel 2-2,5, a benzines 3-3,5 literes fogyasztással eljárkál. A pofonegyszerű műszaki megoldások miatt a karbantartási költség is elenyésző, az adminisztratív és biztosítási költségek pedig nem egy személyautóéval, hanem egy kis hengerűrtartalmú motorkerékpáréval azonosak.
Nem tömegeket érintő probléma ugyan, de van egy réteg, amely számára egy ilyen kis szub-autó a tuti megoldás: a lakóautósoké.
A pár mázsás kiskocsi könnyedén húzható egy utánfutón, és négy főt képes beszállítani olyan turisztikai célpontokhoz, ahova a behemót kerekes csigaház nem juthat be – mennyivel jobb poggyász egy ilyen a lakóautón, mint egy kétszemélyes, de nehezebb Smart! (A tehetős vevőkörök igényeinek követésére a legújabb Ligier dízel-mikroautókat már közös nyomócsöves, halk és erős dízelmotor mozgatja.)
A kis Buggy Ligier Be-Up névre hallgat, formatervéért Giugiaro dsignstúdiója a felelős. Aranyos jószág, főleg ebben a citromsárgában, forgatja a fejeket rendesen.
Tulajdonképpen erről a kocsikáról a legnehezebb megmondani, hogy mire való. Kétmillió forint feletti árával, húsz lóerős teljesítményével, fokozatmentes váltójával, elsőkerék-hajtásával hobbijárműnek egyszerre gyenge, műszakilag alkalmatlan és drága. Kétszemélyes, nyitott felépítményével, csavarral nyitható motorháztetejével mindennapi közlekedési eszköznek nem praktikus.
Bár az összes érdi mikroautó közül ez a legszebb, legjópofább, legdinamikusabb, mégis: pont ez az egyetlen törpeautó, amiről nem tudtam eldönteni, kinek kellhet vajon.
Kipróbáltunk egy rövid kanyar erejéig három olyan kis négykerekűt is, amik megfelelnek a mopedautók, hivatalosan az M kategória műszaki korlátainak (legfeljebb 50cm3-es motor vagy legfeljebb 4kW teljesítmény, legfeljebb 350 kg). A 10-14 éves, Érden készleten tartott importgépek közül a sokat látott, de még használható járművek 450-500 ezer forint körüli áron érhetők el átnézve, használatra felkészítve, az újabb, dizájnosabb segédmotor-jogsival vezethető mopedautókért 6-700 ezer forint körüli árat vár a kereskedő.
Ezek a gépek tényleg csupán nagyon funkcionális közlekedési eszközök, rövid távra, speciális élethelyzetekre. Az esőtől, a többi ember szagától védett utastér, a hangos rádióhallgatás lehetősége, az ajtótól ajtóig fuvarozás képessége és persze a mindennél olcsóbb üzemeltetés jelent bennük csupán élményt a tömegközlekedéssel, a robogókkal, és persze a legolcsóbb autókkal szemben.
A forgalom többi résztvevője gyűlöli őket, még a gyári 45 km/h-s korlátozás utólagos feloldásával is lomha, kiszámíthatatlan résztvevői maradnak a közlekedésnek. De ne utáljuk őket! Valószínűleg nem az autósok, motorosok bosszantása a célja annak, aki ilyennel csetteg S Merci vagy 911-es Porsche helyett. Örüljünk, hogy létezik ez a kategória – ki tudja, mikor lesz rá szükségünk akár nekünk is.