A 125 éves márka egyik legikonikusabb modellje, így az én gyűjteményemből sem hiányozhatott, ráadásul belenyúltam a tutiba az AMG kezelésén túlesett G55-össel, de azt sem tagadhatom, hogy az úriasnál hangulatosabb lenne egy zöld, terepgumis, fapados verzió.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Doboz kívülről
Akár a harminc évvel ezelőtti gyártmányokon, úgy ennél is külső zsanérok segítségével nyílik a motorháztető, nyitva már gázrugó tartja, hogy akármeddig tudjuk csodálni az 5,5 literes, kompresszoros V8-ast és a körülötte tolongó picike feliratokat, csöveket és tartályokat. Kész öröm ránézni, még meredekebb szögből szemlélve sem ütközik ronda, fekete műanyaglapba a tekintetünk. Ennyi henger ekkora helyen igényli is a levegőt, szerencsére erről az Autoart-nál sem feledkeztek meg, így a gépháztetőn lévő és a feltűnően szép, króm hűtőmaszk mögötti rácsok is lyuggatottak. A kipufogót a küszöb alatt vezették ki, oldalanként két króm végből dől a fiktív égéstermék.
Hatalmas pótkeréktakaró uralja a hátsót, a megmaradt kis felülettel azért okosan gazdálkodtak, ide került fotomaratott típusjelölés, kicsi és szép lámpák, valamint vonóhorog, ami jól jön, ha a GMP tréleren rángatjuk le a cápa 635-öst az OT Expo-ra.
Nem csak formája, de alvázas felépítése és a merevtengelyes futómű is régimódi. Ezek a megoldások lehetővé tették, hogy a modell alján is legyen mit csodálni. Bár színekkel nem találkozunk, de feketében minden elem jól kivehető a motortól, a kardántengelyen át a differenciálműig, rugókig, lengéscsillapítókig.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.