Amikor a mosonmagyaróvári szálloda vécéjéből próbáltam áramütés elszenvedése nélkül kihalászni az elmerült, sárga-zöld szigetelőszalag segítségével megtoldott, a túlterheléstől forróra hevült narancssárga hosszabbítót, úgy éreztem, elég nehézkesen érkezik meg ez a jövő autózása-dolog Magyarországra.
Pedig minden olyan szépen indult! Kaptunk egy sajtóközleményt az E.ON áramszolgáltatótól, miszerint „Elektromos töltőállomás-hálózatot, E-sztrádát létesített az E.ON Budapest és Bécs között”. Fel is kaptuk a fejünket: ez aztán a téma: már indulunk is villanyautóval Bécsbe! Ment is minden, mint a karikacsapás.
A Peugeot Hungária lelkesen fogadta az ötletet, örömmel adták kölcsön (újra) az iOn-t a kísérlethez. Mivel a 243 kilométeres távot oda-vissza a 65-70-es tempóval is legfeljebb 120-130 kilométeres hatótáv mellett legalább öt töltéssel lehet megtenni, a túrába egy szállodai éjszakát is beiktattunk, és szerkesztőségi munkaautózás helyett családi kirándulást kreáltam a villanyautó-tesztből.
Adatlap
Diszperzites vödör a töltőoszlopon
| Motor | Elektromos |
| Teljesítmény | 67 LE |
| Nyomaték | 196 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 15,9 sec |
| Végsebesség | 130 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | n.a. |
Az E.ON közleménye szerint „Győrben ünnepélyes keretek között átadták az E.ON Budapest-Bécs elektromos töltőállomás-hálózatának legújabb töltőit, így mától (április 10. – a szerk.) bárki használhatja a győri, tatai és mosonmagyaróvári kutakat.” Hát ez remek, gondoltuk: matrica, Tata, Győr, Mosonmagyaróvár, Bécs, aztán visszafelé Mosonmagyaróváron alszunk és újra töltünk, majd egy nap alatt kényelmesen visszamehetünk Budapestre. Akkor még úgy hittük, meg lehet bízni egy német multi magyarországi hivatalos kommunikációjában.
Budapest, Hotel Kempinski – 71,5 km – Tata, Old Lake Golf Hotel – 64,7 km – Győr, Jókai utcai parkolóház – 39,4 km – Mosonmagyaróvár, Hotel Corvina – 86,9 km – Bécs, Beethovenplatz
Már a Kempinskinél kiderült, hogy van egy kis gond. Az E.ON töltőoszlopai ugyanis nem nagyfeszültségű gyorstöltők (mi balgák, ezt hittük, az elektromos sztráda kifejezés hallatán), hanem sima 230 és 400 voltos konnektorok. Ráadásul a Peugeot gyári kábele csak a 230 voltos konnektorhoz jó. A teljesen lemerült akkukat 5-6 óra alatt lehet így feltölteni.
Számolgattunk, számolgattunk, és az jött ki, hogy ha nem autópályán megyünk 100 felett, hanem sima főutakon gurulunk 60-70-nel, akkor annyit spórolunk a töltéssel, hogy elég egy-két órákat konnektoron lógva összegyűjtenünk azt a pár kWh-t, amivel eljutunk a Kánaánba, a bécsi gyorstöltők valamelyikéig.
Az E.ON töltőoszlopa nem igazi gyorstöltő. A CHADEMO szabvány szerinti oszlop 500 voltot és 120 ampert tud, ez maximum 400 volton és 32 amperrel tölthet
Vasárnap begurultunk a fővárosba, feltöltöttünk a Kempinskiben, aztán otthon éjszakáztunk Vértesbogláron (50 km Budapesttől, az Egyes út mellett), és másnap kora reggel vágtunk neki Győr felé az útnak, hogy legyen egy kis időtartalékunk. Tatára csak visszafelé néztünk be tölteni – erről majd később.
Kempinski – S Mercik és Porschék között a dodzsemmel
Amikor kicsi villanyautónkkal bocsánatkérően feltolattam a töltőoszlop mellé a főváros egyik, ha nem a legelegánsabb szállodájának márvánnyal borított utcai előterére, és becsattogtam a recepcióra, hogy megkérdezzem, itt lehet-e ingyen tölteni, nem éreztem épp az élet császárának magam. De egy ilyen szálloda arra való, hogy mégis mindenkit annak kezeljen, aki igénybe veszi bármelyik- akár ingyenes – szolgáltatását is.
Az egyenruhás főportás kijött, segített, biztosított afelől, hogy nyugodtan ott hagyhatom a kocsit, benne a cuccainkat, semmi bajuk nem lesz. Kicsit veszekedtünk azon, hogy gyorstöltő-e az ő oszlopuk; nekik az E.ON azt mondta, hogy igen, én meg hüvelyk- és mutatóujjammal kört alkotva illusztráltam, hogy milyen vastag is egy igazi, 120 amperes valódi gyorstöltő vezetéke. Eztán elsétáltunk kis családommal fagyizni az ötödik kerületbe, gombóconként 280-ért. Hát fagyiárban már tényleg itt van Európa.
A 230 voltos konnektort különben egy chipes kártyával lehet bekapcsolni, a töltés végeztével a Peugeot tápkábele simán kihúzható volt, nincs reteszelés, mint a korábban próbált ELMŰ-s töltőoszlopon (igaz, abba a Mennekes cég saját szabványú Type 2-es töltőkábel-adaptere megy bele, nem a malacorrú szokásos konnektor). Hogy miként működik majd a fizetés 2012 december 31-e után, amikor már nem ingyen adják az áramszolgáltatók a villanyautó-benzint Magyarországon – még nem tudni.
Működésben az Istenhegyi úti valódi gyorstöltő
500 volton, 120 amperrel tódul az elektron a Peugeotba
Eddig háromszor kellett elfancsalodott akkumulátorral, töltés nélkül elhagynunk az Istenhegyi úti MOL-benzinkutat, ahol egy másik nagyvállalat elkapkodott kommunikációja miatt a januárban(!) már beharangozott 500 voltos, 120 amperes töltőoszlopot még áprilisban(!) sem tudtuk kipróbálni. Most, májusban már igen. Impozáns, ahogy a vaskos kábel végén lévő ipari töltőcsonkot az iOn bal oldali konnektorába dugva felzúgnak a hűtőventilátorok – még az elektromos klímát is bekapcsolja ilyenkor a kocsi -, és pár másodpercenként ugrik egy százalékot az ABB által gyártott, telepített töltőoszlop számlálója, amin követhető, mennyire telt meg az akksi. A MOL-kútnál a teljesen lemerült iOn egy órán belül feltölthető.
A töltés még itt is ingyenes, 2013-at egy nem létező Ötödik Kútoszlop sejtelmes menüpontja várja a kút pénztár-számítógépeiben.
Győr – szuperolcsó villanyparkolás a város közepén
70 körül tartva a sebességmérő mutatóját, hosszabb lejtőkön üresbe húzkodva a váltókart a pünkösd hétfőjén kísértetiesen kihalt 81-es úton értünk be Győrbe. Töltöttség-mérőnkön még majd’ 40 kilométer volt a megtehető távolság – Budapestről is gond nélkül befutottunk volna. A Jókai utcai mélygarázs önkormányzati létesítmény, jól ki is táblázták, a főútról navigáció használata nélkül is simán megtalálható.
A győri Jókai utcai mélygarázs töltőoszlopán lóg az iOn a Budapest-Bécs elektromos túrán
Mosonmagyaróvár innen 40 km sincs, mi pedig úgy terveztük, hogy majd ott töltjük fel teljesen az iOnt. Tehát 80 forint parkolási díj lecsengetése után, másfél óra alatt egyharmaddal ingyen visszatöltött akkuval távoztunk egy kis városnézés és persze újabb fagyizás után.
Ha elkészül a bővítés, jó kis villanyautó-Mekka lesz a mosonmagyaróvári Hotel Corvina
Mosonmagyaróvár – sittes konténer mögött a letakart töltőpont
A határszéli kisvárosban jókedvűen fordultunk be a háromcsillagos Hotel Corvina recepciója elé. Mivel 4-5 órás városnézést-ebédelést-barátlátogatást terveztünk ide, tudtuk, hogy bőven lesz ideje feltöltődni az iOnnak és kiszaladgálni magukat a gyerekeknek.
Hamar meg is találtuk a töltőoszlopot az épület sarkánál. Íme:
Magyar idill az elektromos autózásról
Ezt a töltőpontot április 10-én bocsátotta a villanyautósok rendelkezésére az E.ON. Így nézett ki május 28-án
Szerencsére egy elektromos autó van olyan érdekes, a Rácz család pedig olyan szimpatikus, hogy a szálloda rendkívül kedves recepciósának megesett rajtunk a szíve, és az épület felújítását végző munkásoktól kerített nekünk egy hosszabbítót meg egy viszonylag közeli konnektort a töltéshez.
(Elvileg nem szabadna hosszabbítóval tölteni, de a gyári négyméteres kábel semmilyen konnektorig nem ért el.) A kábelvéget kilógattuk egy vécéablakon, így rá tudtuk dugni a Peugeot-t.
A magyar narancs kicsit sárga és kicsit savanyú, a magyar melós hosszabbítója pedig kicsit szakadt, és zöld-sárga csíkos szigszalag segítségével toldott (safety first). Melegedett is, mint a fene, de miután gondosan kiteregettem az egészet az alagsori mosdó hűvös kőpadlójára, már nem aggódtam, hogy esetleg az elektromos kirándulás csúcspontjaként leég a Hotel Corvina.
Szép komótosan lebonyolítottuk a családi programokat, és késő délután nyugodt lélekkel fordítottuk az iOn tömpe orrát újra a nyugati határ felé.
Megkérdeztük az E.ON-t a nem működő töltőkről
Az én levelem az E.ON-nak május 30-án:
Kedves EON!
Három kérdésem volna a Bp-Bécs „elektromos sztrádával” kapcsolatban (melyről április 10-én adtak ki sajtóközleményt).
1, Miért nem működik a büszkén beharangozott három vidéki töltőpontból kettő május végén?
2, Hogyan engedheti meg magának egy ekkora vállalat, mint az EON, hogy fogyasztókat megtévesztő, teljesen alaptalan sajtóközleményt adjon ki?
3, Lemerült elektromos autójával a nem működő kútoszlop mellett miért nem tud az átvert újságíró élő kapcsolatba kerülni egy ekkora vállalat egyetlen alkalmazottjával sem, sem ünnepnapon, sem hétköznapon, a honlapról kiindulva sem a sajtóosztályon, sem a lakossági ügyfélszolgálaton?
Az ő válaszuk június 4-én:
Kedves Rácz Tamás!
Nagyon sajnálom, hogy nem volt jó tapasztalata a vidéki töltő kutakkal, bár bevallom értetlenül álltunk kollégáimmal a levelében felvetett probléma előtt. A kollégáim leellenőrizték a helyszíneket. Tatán valóban voltak műszaki problémák, de Győrben és Mosonmagyaróváron zavaratlan volt a töltőállomások működése, és azon a hétvégén többen is használták azokat.
Ezek a töltők minden esetben magánterületen vannak, ahol állandó személyzet van, ezért nem értem/értjük azt sem, hogy miért nem tudott senkitől a helyszínen információt kérni. Egyébként a szerződés értelmében az üzemeltetés a partner feladata, az E.ON – azon felül, hogy a kutat az adott helyszínre telepítette – kizárólag a karbantartást biztosítja, az üzemeltetést nem. Remélem, a jövőben nem éri ilyen kellemetlenség és kizárólag jó tapasztalatai lesznek ezekkel a töltőállomásokkal kapcsolatban.
Viszontválaszomban elküldtem az alábbi képet, azzal a kérdéssel, hogy ez egy zavartalanul működő E.ON-töltőoszlop-e:
A mosonmagyaróvári E.ON töltőpont május végén
Bécs – az elektromos autózás büszke vára
És Nyugaton tényleg minden másképp van. A 10-es főúton, Hegyeshalom után a második faluban, a picike Zurndorfban csak úgy, minden sallang nélkül ott álldogált egy töltőoszlop zöldes derengéssel az út mellett. Ez pedig a bécsi töltőpontok térképe:
Az ÖAMTC, az osztrák autóklub térképén mindegyik pont gyorstöltőt – VALÓDI gyorstöltőt – is jelöl. Bécs abszolút belvárosában, a Beethovenplatzon néztünk ki még otthon egy töltőt, simán oda is találtunk, begurultunk, és kicsit megijedtünk.
Már este hét is elmúlt, a kocsi akkujában csupán 35-40 kilométerre elegendő villany lötyögött, és ott, 90 kilométerre a lefoglalt szállodai szobánktól a gyorstöltő LCD-jén egy bazi nagy Behajtani tilos tábla képe világított. Ám, mint kiderült, ez a kis tréfa csak arra volt jó, hogy még jobban megirigyeljük az osztrák jólétet. Mivel észrevettem az ÖAMTC-iroda világító sárga reklámfényeit a szomszéd utcában, odaszaladtam, hogy hátha szerezhetek valami információt.
A 120-as gyorshívó számon fel is vették a kagylót, a diszpécser pedig – tudott angolul, természetesen – perceken belül mondta is, hogy egyet jobbra, egyet balra, és ott találom a következő töltőoszlopot.
De addig sem kellett elmennünk. Nálamnál gyakorta jóval intelligensebbnek bizonyuló feleségem ugyanis rájött, hogy a parkolójegy vonalkódját a központi terminál előtt elhúzva (mint ez oda is volt írva, rajzolva) megnyílik egy menü, ahol a kívánt villanyautós parkolóhelyének számát bepötyögve (öt ilyen volt) aktiválható az adott töltő. Így hát rádugtam a vaskos töltőfejet a Peugeot-ra, felsurrogott a hűtő, megindultak a százalékok a kijelzőn, mi pedig elmentünk – naná, fagyizni.
Aljas teszt a magyar Autóklubbal
Gonoszságból a szerkesztőségből inkognitóban felhívtuk a magyar Autóklub segélyhívó számát is (188), ahol németül nem, de angolul szóba tudtak elegyedni velünk. Pár perc, egy kapcsolás és egy kis tanakodás után megtudtuk, hogy a Váci street seventy-six alatt, az ELMŰ (Echo-Lima-Mike-ööööö, well, Union) székháznál van egy nyilvános töltőpont. Még útba is igazítottak bennünket a Moszkva square felől, ahol képzeletben álltunk a képzeletben lemerült képzeletbeli német iOnunkkal. Autóklubok ügyében tehát már Európában vagyunk!
A töltés itt sem került semmibe, de a kétórás bécsi séta után fizetett 7,6 eurós (2270 forint) parkolási díj a győri 100 forint után azért megmutatta, hogy a jólétnek ára van.
Bosszantó volt, de szerencsére gondot nem okozott, hogy a gyorstöltő valamiért leoldott nagyjából 90%-os töltöttségnél. Így is hazaértünk Mosonmagyaróvárra, de azért nem ártana, ha a villanyautó és a töltő fel lenne készítve egy SMS-es kommunikációra a tulajjal. Mondjuk így: Tomikám, itt az iOn; még csak félig van az akkum, de leakadt a töltő, biztos túlmelegedtem, indítsuk újra, ha lehűltem? (I/N) Puszi: Peugeot-d.
A tatai töltőpont épp nem működött: háromból két vidéki E.ON töltőről visszapattantunk a teszten
A tatai csalódás
A mosonmagyaróvári éjszakai töltés gond nélkül lezajlott a WC ablakán át. Reggel 157 megtehető kilométerrel a kijelzőn fogadott a kocsi. Jó, kicsit leizzadtam, amikor a vécéablakon visszadobott hosszabbítóvég egy loccsanással eltűnt a kagylóban, de volt annyi eszem, hogy kihúzzam a falból a villás végét, mielőtt kicsévélem a vizes drótot. Elköszöntünk a recepción: irány Tata!
Az Old Lake Golf Hotel, mint kiderült, a tatai Öreg-tó túlsó partján fekszik az Egyes úthoz képest. A tíz kilométeres kerülő után már nem maradt annyi sem az akkuban, hogy eljussunk a házunkig Vértesboglárig, nem hogy Pestig, de nem aggódtam: itt az E.ON töltő karnyújtásnyira!
Ott is volt. Szép, piros, nagy reklámtáblával. Csak épp nem működik. Az E.ON még nem helyezte üzembe igazából. A szálloda személyzete szerint még valami biztosítékot is elvittek, nehogy véletlenül tölteni tudjon itt, aki április 10-e, a hivatalos átadó után másfél hónappal erre jár egy villanyautóval. Szép nagy csinnadratta volt különben az átadó, merengett el beszélgetőtársam a recepción.
Innen töltetlenül távoztunk, a tatai töltőt csak a sajtóközleményben adták át sajnos, valójában több mint egy hónappal az átadás után még nem üzemelt
Nos, a tesztnek vége, az E.ON „elektromos sztrádája” csúnyán megbukott: most már nem kell ragaszkodnom a forgatókönyvhöz, lehetek kreatív. Hát akkor irány a tatabányai Peugeot-szalon. Az csak pár kilométer, beállunk tölteni, elmegyünk a városba, naná, fagyizni egyet, és mehetünk is haza.
Telefonáltunk Katinak, a Peugeot Hungária PR-esének, aki pár perc múlva visszahívott, és biztosított minket, hogy szeretettel várnak a szalonban. Mint kiderült, szó szerint: az iOnnal be kellett tolatnunk az üvegajtón a járólapra, hogy konnektorhoz jussunk, mert a műhely épp tele volt.
A For-Top kedves munkatársa levitt minket egy szép új, még ha nem is elektromos 208-assal fagyiközelbe, majd egy óra múlva már el is indulhattunk a 38 kilométerre töltődött iOnnal hazafelé. A házunk innen 37 kilométer, de tudtam, hogy tudok annyira finoman gurulni, hogy ne legyen gond – és kicsit lejt is az út Boglárig.
Hazaértünk, még maradt 9 kilométer. Felvetettem, hogy menjünk át fagyizni Csákvárra (5 km), de ezt már a lányaim sem akarták.
Egyelőre elegük van a villanyautózásból. Nekem nem, és az iOnból pláne nem, de az E.ON-ból eléggé.
