8,2 millió embernek postáz a kormány a Nemzeti Konzultációnak nevezett akció keretében egy terjedelmes kérdőívet ezekben a napokban. Ennek harmadik kérdése azt tudakolja a választóktól, hogy szerintük a gyermekes családok szocpolját (kedvezményes lakásvásárlási támogatás) ki kellene e terjeszteni új autó vásárlására is.
Az ötlet valójában nem új, hiszen szerepelt a Népesedési akcióterv javaslatai között március végén „a kisgyermekes szülők részére gépkocsi vásárlás szocpol támogatás bevezetésének ajánlásként”. A terv kidolgozásáért felelős, valamint az állami pénzcsapok felett őrködő Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) most azt közölte a Vezess.hu-val, hogy vizsgálja a javaslatot.
Számos kérdést tettünk fel a minisztériumnak a támogatás tervezett összegéről, az esetleges költségvetési forrásról, az igénybevevők lehetséges köréről stb., de az NGM nem volt hajlandó a vizsgálat ténye mellett több konkrétumot elárulni.
Egyelőre a megcélzott járművek méretével, és a családok nagyságával kapcsolatban van némi infónk. A Népesedési Kerekasztal – minap elhunyt – szervezője, Kopp Mária ugyanis azt nyilatkozta április elején, hogy maga Matolcsy György miniszter beszélt neki erről: „a vissza nem térítendő autóvásárlási támogatást kifejezetten sokgyermekes családokra szabnák, olyan nagyobb gépkocsi vásárlásához, amelybe befér legalább négy gyermek”.Nagyon sok pénz kellene
Ha nem pusztán szimpátiakeltés a téma pedzegetése, akkor elindulhat a kormány Orbán Viktor elhíresült régi vágyának (három szoba, három gyerek, négy kerék) részleges beteljesítése irányába. Ami az általunk megkérdezett szakértők szerint annak ellenére rossz irány, hogy a magyar nagycsaládok jelentős része nélkülözik, és jól jönne a lendület a tetszhalott hazai újautó-értékesítés számára is.
„Nehéz ügy, ugyanis egy olyan méretű új autó, amelyben több gyerek is elfér, már minimum több millió forint. Szerintem ennek a vételárnak a 10-20 százalékos támogatása sem segítené érdemben hozzá a nagycsaládosokat, hogy kifizethessék a kocsi árát” – mondja Lévai Gábor, a Magyar Lízingszövetség főtitkára.
Egy jómódú országban sokkal életszerűbbnek tűnne a teljes vételár kifizetése helyett az állami támogatás, mint önerő felhasználása, majd pedig a jármű hitelre vásárlása, de a mai Magyarországon, a jelenlegi autófinanszírozási környezetben ez sem tűnik reálisnak, miközben az esetleges támogatás költségvetési forrása sem látszik.
Ma az sem vesz kocsit, akinek pénze van
Még a kormányzati szándékot támogató Gablini Gábor is azt állítja, hogy sokan a meglévő járművüket sem tudják fenntartani. „Itt vannak konkrét példának azok a családok, amelyek a válság előtt 0 százalékos önrész mellett egy személyivel hazavitték az új kocsit, aztán később nemhogy a hitel törlesztőrészletének a fizetése gondot okozott nekik, hanem még az autópálya-matrica, vagy a benzin megvásárlása is” – fogalmaz a Gépjármű-márkakereskedők Országos Szövetségének elnöke.
A sokakat elcsábító hitelakciók kora azóta véget ért. Míg a válság előtti években még 300 ezer autót vásároltak egy esztendőben finanszírozás igénybevételével (hitel és lízing, ebből kb. 120-140 ezer volt új kocsi), addig 2011-ben már csak 62 ezer járművet, amiből mindössze 12 ezer volt az új. Ma már 20-40 százalékos önrészt igényelnek a különféle konstrukciók, miközben Lévai szerint a futó jármű-finanszírozások 25 százaléka problémás, vagyis ennyinél van fizetési késedelem.
Gablini szerint „sajnos az a helyzet, hogy még azok a magánszemélyek és cégek sem vesznek ma járművet, akiknek lenne erre forrása, ugyanis olyan szinten elveszett a jövőbe vetett bizalom”.
Szavazatvásárlás?
Az egyébként négygyerekes Lévai eleve hibásnak tartja a kormányzat megközelítését. „Szerintem érdemes lenne a családokra bízni, hogy mire van szükségük. Ha egyáltalán autóra, akkor is lehet, hogy boldogok lennének egy hároméves kocsival, az esetleg meglévő pénzüket pedig másra költenék”.
Ferge Zsuzsa szegénységkutató határozottan elvárja, hogy a kormány anyagilag támogassa a gyermekek alapvető szükségletekhez való maradéktalan hozzájutását, ám „a kocsit nem tekinti alapszükségletnek”. Szerinte a mostaninál sokkal több családi pótlékkal kell segíteni a több gyereket nevelő szülőket, a neves kutató szerint ez az ötlet egyébként sem más, mint „szavazatvásárlás”.
Egyedül a járműkereskedőket képviselő Gablini lát fantáziát a konzultációs kérdés mögött álló ötletben. Szavaiból ugyanakkor kiderül, aggódik, hogy félre csúszhat ez a szerinte jó ötlet is, ezért szakmai konzultációt sürget az autós szervezetek és a kormány között. „Nehogy az legyen, mint a mozgáskorlátozottak támogatásánál, amikor kijelölnek egy darab típust nekik, ami ráadásul alkalmatlan is számukra” – utalt Gablini arra, hogy egy kormányzati döntés nyomán csak Suzuki Swiftekre válthatták be eleinte az érintettek az autóvásárlási kedvezményüket, amiben nincs automataváltó, és nem fér el hátul a nagyobb méretű kerekesszék.
976 millió forint
Gyors konzultációra nemigen számíthatnak az autós érdekképviselők, ugyanis a május 29. és június 24. között postázott kérdőíveket augusztus 20-ig várja vissza a kormány, amely nem tudni, hogy ezt követően mikor áll elő a válaszokból kibogarászott információkkal. Már amennyiben nem előre eldöntött kérdésekről van szó, akár ezt is ki lehet olvasni abból, hogy a gyerekesek autóvásárlási támogatásáról szűk körben már márciusban beszélt Matolcsy.
A legújabb Nemzeti Konzultációra 976 millió forintot csoportosít át a kormány, amely ezzel felülmúlja a tavalyi, akkor szociálisnak nevezett konzultációt. Arra 867,9 millió forintot csoportosított át a kabinet.
Két gyerekkel, szerényen 243 ezer forint
A KSH friss adatai szerint egy két aktív korú felnőttből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 243.429 forint volt havonta 2011-ben, ami több mint 15 ezerrel haladta meg a 2010-es értéket. Egy ilyen háztartásban az egy főre jutó átlagos létminimumérték 60.857 forint volt, szemben a 2010-es 57.084 forinttal.
A létminimumértékek 2011-es meghatározásához 1720 háztartást felölelő mintát alkalmazott a hivatal, amely a KSH szerint 501 ezer háztartást, ezekben 1 millió 140 ezer embert reprezentál, akik havi átlagban összesen 77 milliárd 329 millió forintot költenek a fogyasztásukra.
Személyes kiadásaik körülbelül 31 százalékát költik élelmiszerre a háztartások, s csaknem ugyanennyit fordítanak lakásfenntartási kiadásokra, utóbbinak közel 60 százalékát háztartási energia vásárlására. Az egyéb fogyasztásból a kiadások 8 százalékát közlekedésre, 7,1 százalékot egészségügyre, testápolásra, 5,9 százalékot telefonálásra, 2,6 százalékot ruházkodásra, oktatásra, 3,6 százalékot művelődésre költenek.
Ezek az arányok észrevehetően csökkentek az egy évvel korábbi, szintén igen szerény részesedéshez képest is – állapította meg a KSH. A hivatal jelentése szerint miközben a háztartások élelmiszerfogyasztása nem változott, az élelmiszeren kívüli dolgokra ugyanakkor kevesebbet költöttek, így a kettő hányadosa alapján 2010 és 2011 között valamennyi háztartástípusban csökkent az életszínvonal.
A KSH 1991 óta évente közli a számított létminimum értékét. Ez olyan összeg, amely biztosítja a magánháztartásokban élők számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén hagyományosan alapvetőnek minősülő – szükségletek kielégítését.