Valamikor a 2000-es évek legelején még létezett olyan dolog Magyarországon, hogy autószalon. No, nem egy párizsi, genfi vagy frankfurti, de itt is parádésan megépített standokon lehetett üléspróbát venni újabb modellekben. Rá lehetett csodálkozni a Volvo vaskos tetőoszlopaira, az Avensis zajszigetelésére és például a Renault Avantime-ra minden tekintetben.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Tipikusan az az autó, amit vagy gyűlölni lehet, vagy imádni. Köztes állapot kizárt! Nem is csoda, hiszen elég komplex jelenség. Coupe, cabrio, egyterű és luxuslimuzin egyben. Ebből talán még az is kisülhetne, hogy A Legtökéletesebb Autónak született. Az elkészített 8557 darab Avantime azonban mégis túlságosan merész volt a közönségnek akkor és most is, nem csoda, hogy ahogyan Dugovics Titusz a törököt, úgy rántotta magával a mélybe a Matra gyárat. Hősi halál ez, kérem!
Az ár nőtt, a minőség stagnál
Nem utazott egyedül, közös rendelésnél jobban eloszlik a postaköltség
A modell verzió egészen friss darab, pár hetes. Akárcsak az Ibiza, ez is közvetlenül a gyártótól származik, aki pár ciklussal ezelőtt – még elviselhető mértékben – megemelte az árait 44 euróra. Ezzel nincs is probléma, hiszen kategóriájában verhetetlen ár-érték arányúak a kis műgyanta tömbjeik. Azonban a kezdetektől nem tapasztalható minőségi javulás, egy kaptafára készül az összes, akárcsak a Kyosho-nál.
Az egyszerű, fehér kartondobozban sem történt változás, a modell hungarocell ágya pont olyan szétmálló borzalom, mint volt. Olyan, mintha Ottóné esténként a kandalló előtt faragná ki azzal a késsel, amelyikkel előtte a camembert sajtot szelte. Persze, a lényeg a modell, de talán egy gusztusosabb körítéssel megbocsáthatóbbak lennének azok a bizonyos apró, bosszantó bakik.
Szofisztikált doboz
A legenda szerint az Avantime tervezőinek az volt a céljuk, hogy az autó körül sétálva folyamatosan meglepődjünk. Mindezt persze úgy, hogy a rövidtávú memóriánk rendben legyen és Alzheimer-kór se gyötörjön. Elölről hasonlít leginkább az alapot adó Espace-ra, de a vonásai élesebbek, a tekintete szúrósabb. A lökhárító betétjének vonala tovább fut a bámulatosan szépen kidolgozott fényszórók és a felette lévő betétek oldalán, majd az „A” oszlopban folytatódik. Hatalmas embléma trónol a hűtőrácson, melynek folytatólagos ívéből övvonal lesz. Érdekes formájú, háromszögekre felosztott lámpákkal találkozunk hátul is, amik között látható az aprólékos, fotomaratott – és az én esetemben hiányos – Avantime felirat. Még szerencse, hogy gondoltak az ilyen jellegű problémákra és a csomag tartalmaz néhány tartalék feliratot és emblémát.
Nincs B oszlop, akárcsak egy elegáns coupe Mercin
Szerencse, hogy a dobozban lapul pár pótfelirat, így kevésbé vagyok ideges az I betű miatt
Az egyetlen, amiért sajnálom, hogy ez a korát megelőző autó resin modellnek született, az a világ leghosszabb ajtaja, amit szériaautóra szereltek. Igazán érdekes látvány lett volna a duplacsuklós zsanér 1:18-ban! Bár ez egészen biztosan megdobta volna a költségeket, akárcsak tizennyolcszor nagyobban. Azért a minden részletében merészen franciás Renault Avantime az európai autók közül nem az egyetlen király, de méltán megérdemel egy trónt.
Feltűnően butított
Csak külső szemlélőként, üvegen keresztül láthatjuk az utasteret, ami első pillantásra rendben lévőnek tűnik, azonban hamar rájövünk, hogy itt bizony nem fogunk találkozni részletekben megbúvó kisördöggel. Egyedül a szellőzőrostélyok sikerültek az átlagosnál is finomabbra. Jól formázottak az ülések, azonban a beléjük integrált öv egy egyszerű gumipánt, erre már sok évvel ezelőtt is létezett sokkal szebb, szövetből és fotomaratott csatból álló megoldás. Érthetetlen a plüssözés hiánya is, hiszen a nyitott tetejű autóknál (például a 306 Cabrio-nál) ez nem maradt el, az Avantime-nak pedig lényeges tulajdonsága a beláthatóság, ezért is érdemes lett volna tervezni ezzel a nem túl költséges megoldással. A hosszú karú, hatsebességes váltó feltehetőleg egy 3.0-es V6-os motorhoz tartozik.
Nincs zavaró gombtenger a műszerfalon
Talán sokkal élvezhetőbb lenne ez a kis különlegesség, ha nem lenne olyan rémesen körülményes ki- és becsomagolni vagy, ha Ottóék szigorúbban vennék a minőségellenőrzést és az évek előre haladtával látványos fejlődést tapasztalhatnánk. Az már csak Époisse sajt lenne a bagetten, ha nem kéne kicsike résekből kilógó ragasztónyomokat vakarászni. Ennek ellenére érdemes beruházni erre az érdekes járműre, mivel limitált, az értéke folyamatosan nő, s ezért befektetésnek sem utolsó.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.
