A józan ész mindig az érdekes autók ellen dolgozik. Magas fenntartási költség, akadozó alkatrészellátás, bonyolult felépítés. Mégis az igazi autómániás verejtékben fürödve, lázálomból ébred minden reggel, amíg nem kerül birtokába az áhított darab.
Ami lehet akár egy elérhetetlenül drága, minden földi jóval teletömött luxusautó. A megoldás egyszerű, a kamaszkori álmokra kell koncentrálni. A legfelső kategóriák típusai hihetetlen árzuhanáson mennek át mire a használtpiacra kerülnek. Itt lehet egy lövésünk, és talán találunk olyan kívánatos bálnát, aminek birtoklásáért a család nem küld egyből elmeorvosi vizsgálatra.
Több vonalon is elindulhatunk, jó mérőszám például az adott típusra jellemző átlagos értékvesztés. A statisztika tudatában könnyeben alkudhatunk, jöhet a mézesmázos eladói előadás, egy ritka, népszerűtlen luxusautó esetén kis kitartással könnyen mi nyerhetjük az alkudozást.
A Vel Satis belső tere puha, otthonos, francia, szerethető
Az elfeledett francia Avantgárd
Ilyen érdekes találat a Renault Vel Satis. Avantgárd festők vérét itták a tervezők, mikor ezt a kortalanul egyedi autót papírra vetették. Azelőtt és utána sem próbálkoztak hasonlóval, egyterűbe oltott luxusautó ez, ami meghökkentően szép, és esetlen egyszerre. A német szedánok uralta mezőnyben nem aratott sikert a csapott háttal, öt ajtóval próbálkozó francia. Pedig a műszaki hátteret nem mondhatjuk rossznak, a Vel Satis orrában a Nissan méltán híres 3.5 literes V6-osa (350z, Murano) dolgozott 245 lóerőt termelve. Akad kisebb kétliteres is, de az 1.7 tonnát nyomó autó mellé dukál a finoman muzsikáló japán szív. Nem beszélve a kitűnő megbízhatóságáról.
Dízelfronton szintén a távolkeleti verzió javallott, a hathengeres Isuzu blokk illik jobban a Vel Satishoz, bár a hazai piacon a 2.2 literes dCi elterjedtebb.
Lehet csak a szűk tulajdonosi réteg miatt, de nincs a francia autókra jellemzően rossz híre az autónak. Elektromos problémák előfordulnak, illetve a tömeghez túlterhelt kisebb dízellel akadnak gondok, de a hathengeresekről tényleg nincs negatív vélemény. A ringató futómű, mai napig érdekes forma mellett a nagy értékvesztésből fakadó ár a Vel Satis legnagyobb előnye. Ritka az eladó, a legtöbb példány 1-1,5 millió forint körül mozog, utóbbi értékért már megkímélt, keveset futott autót kapunk, és mivel nehéz eladni, ez még mehet lejjebb, csak a legjobb kofapofánkat kell elővennünk.
A ráncfelvarrot Alfa Romeo 166 a nagyobb hűtőrácsról és a kevésbé bánatos lámpatestekről ismerhető fel
Az értékvesztés nagymenői között nem meglepő módon akad olasz autó is, az Alfa Romeo előző zászlóshajója a 166-os. A kilencvenes évek végén friss formai lökést kapott a márka, a gyönyörű 156 után jött a bárgyúbb képű, de kétségkívül stílusos nagyobb testvér. Hozza az elvárt stílust, a belső ízléses kialakítású, négy embernek kényelmes a hely, és persze találhatunk ezernyi apróságot, ami sokat jelent a Cuero Sportivo hívőinek.
Ha már sportos szív, a motorkínálat méltó az Alfához, már a kétliteres Twinspark motorok is jó erőben vannak, de aki igazi akusztikus kényeztetésre vágyik, az a V6-osok közül válogasson. Igaz ezek zabálnak rendesen, és néha túl izmosnak bizonyulnak az egyszerű elsőkerékhajtáshoz. A dízelek sem álmatagok a 2.4 literes öthengeres blokk bő nyomatékkal húz, és közben az étvágya sem lesz feltűnően vészes. A 166 csak négyajtós karosszériával volt kapható, de a 490 literes csomagtér valószínűleg elbír egy átlagos családi nyaralást.
Alfa Romeo lévén joggal merül fel a megbízhatóság kérdése. Az ilyen extrákkal teletömött magasabb kategóriás autók mindegyike igényli a törődést, így a 166 sem kivétel. Nincs jellemző típushiba, inkább hullámzó a minőség. Van, akinél örökéletű a kétliteres twinspark, másnál állandó problémagóc. Értékvesztése miatt olcsón juthatunk hozzá, így a különbözetet nyugodtan költhetjük profi szervizre. Utóbbi kiválasztásában nagy segítséget nyújthat az olasz géplelket évek óta kutató magyar Alfás közösség.
A piaci árak 6-700.000 forintról indulnak, és egészen kétmillióig ér fel a kínálat. Dízelből komoly számban turkálhatunk, egymillió felett már szinte csak a 2.4 JTD motort találjuk.
Olcsó népautó a királykategóriában
Két különc után jöjjön egy diszkontáron mért német. Ha nem ragaszkodunk a Mercedes, Audi, BMW triumvirátushoz, de mégis maradnánk a germán hangulatnál, akkor a Volkswagen Phaeton lehet a mi választásunk. A népautó bálnája szintén a 70 százalék feletti értékvesztést produkáló típusok közé tartozik, nem kapkodták a vásárlók, pedig mindent tud, amit egy luxusautótól elvárhatunk. Az előző példákhoz képest a Phaeton fentebb helyezkedik el pár lépcsőfokkal, a valaha volt népautó ezzel a típussal a Mercedes S-osztályt és a BMW hetesét hívta ki ellenfélül.
A Phaeton belső nem tudott elrugaszkodni a Passat hangulattól, de aki el tud rugaszkodni a sznob érzésektől, az fejedelmi kényelmet élvezhet a volán mögött
Az eladó Phaeton-ok nagy része V6-os dízellel szerelt, a népszerűség érthető, még ezt a bálnatestet is egész élénk lendülettel cipeli, emészthető fogyasztás mellett. Ez a többi motorról nem mondható el, bármelyik mély depresszióba taszíthatja a pénztárcánkat, ha tankolásra kerül a sor.
Korai, tíz éves Phaeton-t a nagy étvágyú V10-W12 motorokkal már három millió forintért találhatunk, a kínálat gerincét a V6-os TDI dízelek adják, de a négy éves, ráncfelvarrás utáni példányok sem kerülnek többe 7-8 milliónál.
Sokat kell számolni, ha ilyen autóra vágyunk, de nem lehetetlen a racionalitás bizonyítása. Ha új középkategóriás autóban gondolkodunk, de a luxus az álmunk, még a magasabb fenntartási költségek mellett sem költünk többet a jóval olcsóbban megszerezhető, elfeledett nagyvasakra.
