Újpesten, az Árpád úti hajóállomáson várjuk, hogy befusson a menetrendszerű járat. Zsebünkben pecsétes papír, forgatási engedély, kontakt telefonszám, ennyire legális forgatáson, fotózáson talán nem is voltunk még. Persze ilyenkor nem is zaklatnak túlbuzgó biztonsági droidok…
Amíg befut a hajó, van időnk szétnézni a frissen kialakított hajómegállóban. Vannak tájékoztató táblák, sőt, már a főút körül is tisztességesen kitáblázták, merre kell keresni a kikötőpontot. Még néhány autós parkolóhelyet is kialakítottak a közelben, és vannak kubista virágládák, padok, illetve fedett váró is. Minden nagyon új, a drótkötelek csak úgy csillognak a júliusi napfényben és a festések is makulátlanok.
Reggel kilenckor komoly tömeg várja a hajót
Közben befutott a hajó – csalódottak vagyunk, a tetejéről szerettünk volna a távolba tekinteni, de ez a hajó földszintes – azért felszálltunk, megvettük a jegyeinket, és gyorsan elvegyültünk a láthatóan ráérő, nem munkába igyekvő tömegben. Komótosan körbefényképeztük a hajót, a műszaki hiba miatt éppen nem működő vécét, a zárt büfét – jól esett volna egy jeges sör ananászlé a perzselő napsütésben, és végignéztük a kezdő matróz kötéldobási kísérleteit az egyik kikötésnél.
A Dunán mindenki ismer mindenkit
Középre kattintva a videó is elindul:
Menetrend
A BKV hajójárata nemrég indult, így a kisebb nagyobb késések nem váratlanok. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vadiúj hajójárat népszerűségét nehéz volt reálisan előre megjósolni. Nem is sikerült, így már mi is vastag, negyedórás késéssel indultunk a végállomásról, amit szerencsére a déli végállomáshoz érve a legénység nagyjából le is dolgozott.
Pedig az utasok nem könnyítik meg a menetrend betartását, van ahol a leszálló utasok útját állják el, máshol meg menetrenddel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztatják a legénységet. Ez utóbbi valahol érthető is, mert az állomásokon nem teljesen egyértelmű a kitáblázás. Amúgy a legtöbb időt a gyakori kikötések, és a rengeteg utas ki-be szállása viszi el.
Analfabéták tömött csoportja állja el a leszállók útját
Emellett a vízen is akadhatnak kalandok, utunk során az A38 hajónál sem tudtunk kikötni – a kapitány szerint ez amúgy is egy elég rosszul sikerült kikötőpont – mert egy rendőrhajó foglalta el a hajó helyét, és a hangjelzésre sem került elő a vezetője. De nem ez volt az egyetlen állomás, ahol más hajók okoztak bonyodalmat. Mind közül talán az Újpesti öböl bejáratánál veszteglő kishajó volt a legzavaróbb, amelynek utasai is ott pancsoltak a Dunában. Igaz, nem ők voltak az egyetlenek, akik a folyóban kerestek menedéket a hőség elől.
Néha ez a látvány is belefér a 400 forintos jegyárba:
Jelenleg csúcsidőben hat darab hajó közlekedik a Dunán, de látva a járat népszerűségét, ez meglehet, hamarosan változik. A hajójárat nemcsak a nyári szezonban vehető igénybe, hanem télen is jár majd, csak jégzajlás idején állnak ki kényszerpihenőre. Ilyenkor – még belegondolni is röhejes – valószínűleg hajópótló buszok állnak be helyettük.
Jegyár
A hajón a BKV-jegyre nagyon hasonlító, de annál drágább, 400 forintba kerülő jegyet kell vásárolni, de munkanapokon érvényes a bérlet, illetve a különféle napijegyek is. Hétvégén más a helyzet, akkor muszáj jegyet venni, még bérlettel is. Kutyát és kerékpárt is vihetünk magunkkal – bár a kerékpárok elhelyezése a hajón nem az igazi – további 400-400 forintos jegy vásárlása után. A hétköznapi statisztikák szerint az utasok alig tíz százaléka vesz jegyet, a többiek bérlettel hajókáznak. Pedig a 400 forint is baráti ár, a másfél órás – végállomástól végállomásig tartó – városnéző hajózásért.
Fent sematikus hajórajz mutatja a navigációs fényeket
Tudta-e Ön?
Hogy miért vannak piros-zöld színű bóják a hidak előtt? Azt sejthető, hogy a navigálásban van szerepe, de azt csak a kapitánytól tudtuk meg, hogy ezek pontosan a pillérek vonalában vannak, és a tetejükön lévő szögletes ?vitorla? radartükörként funkcionál. Míg a hidak acélszerkezete jól látszik a radarképen, addig a főként kőből, vagy betonból álló pillérek láthatatlanok a hajós radaroknak, így ködben könnyű nekimenni.
A fém bója viszont üvölt a radarképernyőn, hogy veszély van. A Dunán nemcsak hidaknál található radartükrös bója, hanem ugyanilyen jelzi a hajókra veszélyes Ínségsziklát is, a Szabadság hídtól északra, a budai part közelében. Az északi vasúti összekötőnél ne keressenek ilyet, ott a pillérekbe beépítették a jelzést.
Az evezősök nem boldogok
Az Újpesti öbölben eddig nem igazán volt állandó motoros-hajó forgalom. Az itt kajakozó, kenuzó, a nyugodt vízhez, minimális sodráshoz szokott sportolóknak nem okoz nagy örömöt, hogy néha feltűnik egy termetes hajó. A nagy evezős forgalom ellenére kapitányszemmel mégsem ez a legidegőrlőbb környék, hanem a nagy Duna.
Ott is a sűrűn telekötött helyekről kiállva lehet érdekes, amikor egy a folyón lefelé csorgó gumicsónakos világjáró tűnik fel hirtelen. És egy éppen lendületbejövő, 43 tonnás vasdarabot nehéz hirtelen lefékezni.
Tudta-e Ön?
Hogy a hajóknak is vannak közlekedési tábláik? Mi csak a tiltott, ajánlott, és a csak saját felelősségre használható átjárók jelzéseit tanultuk meg, – ezek csúcsára állított négyzetek, fele-fele arányban piros-fehérek, illetve zöld fehérek – de akit mind érdekel, az kattintson ide és képezze ki magát. A Duna budapesti szakaszán amúgy jobbra tarts van, ugyanúgy, mint az utakon. A Margit-sziget környéke kilóg a sorból, itt a hegymenetben – folyásiránnyal ellentétes irányban – haladók a sziget mellett csak a pesti ágat, míg völgymenetben csak a budai ágat használják. Kivétel persze itt is van. Ja, és még valami. A budapesti Duna szakaszon nincs sebességkorlátozás.
Nagyjából hatvan fokos, kellemes olajszagú levegő fogad a motortérben
A Lágymányos névre keresztelt termes személyhajót, 1966-ban gyártották az MHD váci gyáregységében, és már nem sokkal a gyártása után a BKV tulajdonába került. Mielőtt az új járaton szolgáló hajók július elején üzembe álltak, mindegyiküket felújították. Kaptak légkondit – sok értelmük nincs egy nagyjából nyitottként üzemelő járművön – kiegészítő fűtést, illetve a dízelmotorokat is rendbe szedték.
Motorterében két darab, egymástól függetlenül dolgozó Leyland SW400-as motor dolgozik. Mindkettőjüknek jut egy-egy hajócsavar, amelyet irány- és nyomatékváltó közbeiktatásával hajtanak meg. A nyomatékváltó nagyjából lefelezi a főtengely üzemi 1400-as percenkénti fordulatszámát, és a hajócsavarok mindkét irányba képesek hajtani, akár úgy is, hogy egyik előre, másik hátrafelé tolja a vizet.
| Műszaki adatok | |
|---|---|
| Motoradatok | |
| Lökettérfogat (cm3) | 6500 |
| Motorok száma (db) | 2 |
| Hengerek száma (db) | 6 |
| Max. teljesítmény (kW[LE]) | 70(95)/motor |
| Fogyasztás | |
| Átlagfogyasztás (l/óra) | 2×6 |
| Méretek/tömegek | |
| Hosszúság/szélesség (méter) | 26,5/5,2 |
| Merülés (méter) | 1,15 |
| Vízkiszorítás (m3) | 43,2 |
| Befogadóképesség (fő) | 150 |
| Orrhorgony tömege (kg) | 183 |
| Biztonság: | |
| Vízmentes haránt-válaszfal (db) | 3 |
| Gépi szivattyú telj. (l/min) | 207 |
Összességében hajókázni remek móka. Feltéve, ha nem sietünk. A hajós utazás a sűrű megállókkal nem a leggyorsabb, de talán a legélvezetesebb BKV járat.
Jó a levegő, biztos nincs dugó, és meleg, napos időben a parton még mindenféle érdekeset is láthatunk, kerek fenéktől, a Dunában tisztálkodó fazonoktól a Gellértből kifolyó gyógyvízben öngyógyító hajléktalanig. Nem mellékesen ennél olcsóbb városnéző hajókázást biztos nem találni Budapesten.
Az aktuális hajómenetrendet itt nézhetik meg, ha kedvük szottyan egy kis hajózásra.
