Audi, a név kicsiben is kötelez

Ahogy eredetiben, úgy a kicsinyített mása is elképesztően nagydarab autó társaihoz képest. A jellegzetes illatú, szabványos hungarocell zárkáját hosszában szinte teljesen kitölti. Kiemeléskor már azt is érezni, hogy ez nem egy pehelysúlyú, finom Autoart modell, hanem egy elhízott, tisztességesen kivitelezett Kyosho. 

Impozáns tankhajó

Tetszetős ez a fajta minden méretosztályban mutatós, fény-árnyék játékos élektől és ütős formai elemektől mentes, rideg limuzinforma, ami mostanában jellemző az Audira. Nem is lenne az igazi ez, ha nem uralná a pofáját a tolakodóan nagy hűtőrács. A 12 hengeres változatok ismertetőjegye, hogy a dupla vízszintes tagolás mögött még egy ezüstös rácsozás is feltűnik, ez nekem személy szerint egy kicsit sok a jóból, de a megvalósítás nagyszerűen sikerült. A japánok remekül tudnak BMW angyalszemeket lemodellezni, így az Audi agresszívabb tekintetet kölcsönző, adaptív, ledes fényszórója sem jelentett nekik kihívást. Ugyanilyen realisztikusak a hátsó lámpák is. Annyira remek darabok, szinte már várom belőle a fotonokat.

Kissé darabosan és nehézkesen nyílik az ódivatúan kétkaros mechanizmusú motorháztető, de ez valószínűleg egyedi eset. Alatta csak egy újabb, kevésbé lehangoló színvilágú műanyaglap fogad. Egy csöppet több gondosságot érdemelt volna az a 6.3 liter és a 12 henger. A csomagtartó természetesen plüssözött, fedelében pedig megtalálható az elakadásjelző háromszög piros dobozkája. Mennyire várom már azt a pillanatot, amikor majd a háromszöget is ki tudom venni belőle!

Az oldalán lévő króm díszlécek vonala még az ajtók találkozásánál sem törik meg. Innen is látszik, hogy az illesztések mindenhol pontosak, szűkek és párhuzamosak. Igazán besötétíthették volna az ablakokat a B-oszloptól hátrafelé, illett volna az autó karakteréhez. A sokküllős felnik méretpontosak, mögöttük lévő féknyergeken is ott virít a picike W12 felirat.

A világosabb színváltozatokon jobban látszik, ami ezen a metálfeketén csak egészen közelről, hogy a tető nem egy színű a karosszériával, hanem egyszerű fekete. Ez a megoldás az üvegtető méretét optikailag növeli és esztétikusabb is egy odavágott, beüvegezett lyuknál. Az A8 L később jelent meg a kínálatban, mint a Cadillac CTS, de a panorámaablak nyithatóságát mégsem sikerült ellesni a kínaiaktól, pedig nem egy bonyolult szerkezet. Érthetetlen.

Idilli beltér

Sokak szerint a nagy trióból az Audi gyártja a legjobb minőségű, legharmonikusabb beltereket. Az Autoart S500-as Mercijének rémesen műanyagos üléseit és a Kyosho BMW 750Li leegyszerűsített belsejét többszörösen felülmúlja az A8-asé. Különösen jó választás volt ez a sötétbarna. Okosan ügyeltek rá, hogy még a szőnyegezés is megfelelő színű legyen. Nem olyan bunkerszerű, mint a fekete és nem olyan unalmas, mint a bézs.

Bátran használhatták a nem elnagyolt, párhuzamos, aprócska varrásimitációkat a jó tapintású üléseken és a műszerfalon is. Részletgazdag a középkonzol az atomnyi kapcsolókkal, tekerőgombokkal és szép szellőzőkkel. Ez a figyelmesség nem fogyott el az ajtókhoz és az ülésállító panelekhez érve sem. Kifejezetten jól passzol a színvilághoz ez a

fabetét, bár az Audinak a matt dekorbetétjeit egyszerűbb lett volna kivitelezni és az eredmény is mutatósabb lenne velük. Jókora lábtér jut hátul, a masszírozós ülésekben helyet foglalóknak, a szórakoztató rendszert azonban joggal hiányolhatják.

Összegzés

A hasonló, gusztusos, Audi dobozos A8 L W12-esek jelenleg nyolcvan euró körüli áron elérhetőek.
Ez önmagában is korrekt ár egy ilyen kategóriájú modellért. Erre a kis alumínium bálnára ez azonban hatványozottan igaz, hiszen külső és belső kidolgozásban is konkurensei előtt jár legalább egy testhosszal. Ilyen egy rendesen elvégzett munka!

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.