A legolcsóbb megoldások terepre

Pár napja szerepelt nálunk a Peugeot csúcsmodellje, a könnyű terepre szánt RXH. A krómozott visszapillantó tükör és a peres gumikon feszülő drága könnyűfém felni elgondolkodtatott: ki fog ezzel töltés menti kukoricásokon át a horgászhelyre csapatni? Valószínűleg kevesen, mert aki tényleg ilyen helyeken kóborol, az nem akar több százezer forintot érő karcolásokat.

Inkább vesz egy 508SW-t és mellé a különbözetből egy ütni való, olcsó, négykerékhajtású igáslovat. Ha félmilliót szánunk a projektre, nincs más választás kelet felé kell fordítani tekintetünket. A végtelen sáros masszával való küzdelmet nem ismeri senki jobban az oroszoknál. Tengernyi Niva keres gazdát ebben az ársávban, jobban mondva a terepjárók között mást nemigen találunk.

Az egyetlen olcsó megoldás!

Igen, gumicsizmás darab, gyakorlatilag a kínálat legalja, de terepen ennél olcsóbban nem jutunk el vágyott úti célunkhoz. 1977 óta vajmi keveset változott, és ezt vehetjük előnynek, legalább az alkatrészek nagy része csereszabatos, évjárattól függetlenül. A hosszú modellciklus során két komoly változást élt meg a típus, 1994-ben a hátsó „zsiguli” fekvőlámpákat állóra cserélték. Ezzel megnőtt és alacsonyabbra került a csomagtérajtó, ami nagy segítség, ha két negyven kilós harcsát kell belökni hátra.

A motor ekkor nőtt 1.7 literesre, de a karburátor maradt, az első injektoros modellek 2002-ben jelentek meg. A legutóbbi frissítés 2010-ben történt új indexbúrák, kényelmesebb ülések kerültek az autóba. Ezek a modellek már szinte csak az orosz piacra készültek, itthon nem valószínű, hogy találkozhatunk velük.
Félmillió forintig több mint ötven eladó darab akadt hirtelen az internetes piactereken. Főleg 1994 előtti darabok, de ez nem akkora érvágás, a hazai viszonyok között egy tízéves Niva is lehet ugyanolyan rom, mint az 1980-as gyártás. Mivel az egyszerű orosz technika imádja a benzint, ezért több gázüzemre átalakított darab is felbukkan, ha spórolni akarunk érdemes ezekre vadászni (már amíg van értelme).

A kaland garantált, ha Niva tulajdonosok leszünk, és nem csak a szabadban tett túrák miatt. A faék egyszerűségű technikához mindenki ért, vagy legalább mindenki ezt hiszi, így hihetetlen házi gányolásokkal találkozhatunk. Szerencsére a generál, helyreállítás nem emészt fel eget verő összeget, az alkatrészeket akár újonnan, akár bontóból alacsony áron szerezhetjük be. El kell ismerni nyűgös gép, igényli a törődést, nem árt, ha van némi műszaki vénánk, és jó adag szerszámunk a csomagtartóban. Hihete

tlenül hullámzó a gyártási minőség, ezért nem meglepő, hogy most egy olvasó felháborodva kiállt fel, hogy az ő Nivája sohasem hagyta még cserben. Szerencsére ők vannak többen, a Nivák nagy része egy kis törődéssel agyonüthetetlen. Lehet többet kell bütykölni, de megéri, mert Niva adta terepjáró képességet nehéz felülmúlni ebben az árkategóriában.

Könnyű, rövid, elfér bármelyik szűk erdei ösvényen, a nyers és egyszerű technológia könnyen megbirkózik a terep adta kihívásokkal. Közben nekünk a szervó nélküli kormánnyal kell küzdeni, aminek holtjátéka a vetített hátteres amerikai filmekbe illik. A zajhatás szintén Nivás védjegy, a gyári gumik surrogása, plusz a differenciálmű búgása szinte elnyomja a műanyag alkatrészek nyöszörgését.
Az ülések kényelmetlenek, ezért sok Niva tulajdonos már lecserélte a gyári darabokat, szinte bármire, ami éppen akadt a bontóban. Temérdek kompromisszumot kell megkötnünk, ha Nivázásra adjuk a fejünket, mégis az határjárók kedvence az orosz vas, és ez egyrészt az igénytelenségéből fakadó hangulat, másrészt az alacsony fenntartási költségeknek köszönhető.

Orosz helyett apró japán

Félmillió felett már pár típussal bővül a kínálat. Megjelennek a Suzuki Vitarák, Mitsubishi Pajero-k, Nissan Terrano-k. Suzukiból nagyobb a választék, a kis könnyű japán terepjárók szintén ideális alternatívát nyújthatnak a nehezen járható földutakra.

A Vitara két benzines (75-136 lóerő) és egy 87 lóerős dízelmotorral készült, 1988-2005-ig, ekkor jött a második generáció. A Nivához képest inkább szabadidőautó, mint kemény terepjáró, jól bírja az erdei utakat, de a komoly terepakadályok már vállalhatatlan kihívást jelentenek. Az 1.6 literes benzinmotor fogyasztása magas, de cserébe legalább gyenge, a régi vágású, zakatoló dízel jobb választás lehet. Az autó méreteiből adódóan a belső szűkös, a felszereltség pedig spártai, tehát a Vitara sem a hosszú túrák ideális eszköze.

Legnagyobb ellensége a rozsda, a nyolcvanas évek japán típusaihoz hasonlóan itt sincs megfelelő alváz és üregvédelem, ezért az alkatrészek rohamtempóban oxidálódnak. A futómű szintén törődést igényel, nehezen viseli a hazai utakat. Eltérő méretű kerék, felni esetén érdemes gyakran ellenőrizni a nagyobb terhelésnek kitett kerékcsapágyakat. A hosszabb ötajtós kivitel nagyobb kényelmet kínál a háromajtósnál, ezekben gyakoribb a 136 lóerős kétliteres hathengeres motor.

Nyilván egyik típus sem ér fel a bevezetőben említett típushoz, de elég egy fűben megbúvó szikla, hogy a Lada Niva árával vetekedő kárt kelljen kifizetni a szervizben. Így ha nem száz kilométereket kell utazni a telekre, és a horgászhely is közel van, az off-road feladatokat legjobb egy olcsó igáslóra bízni.

Használt, olcsó terepjárókért nézzen szét a Vezess.hu használtautó keresőjében!