Ön szerint miért bilincselték meg ezt az autót?

19 óra 12 perc, befordulok a Rákóczi útról a Dohány utcába, ha lehet, mindjárt a kereszteződést követően szeretnék parkolni. Az utca legelején mindkét oldalt táblák jelzik, hogy itt még nem szabad megállni, ennek megfelelően több méternyi szabad aszfalttal indul az utcának ez a szakasza. Arrébb viszont – ameddig az autóból ellátok -, az egyirányú utca kétoldalt tömve parkoló járművekkel.

De, hopp, úgy tűnik, nagy szerencsém van. Jobbra a második autó irányjelzője villog, éppen távozik egy kényelmes méretű helyről. Gyorsan beállok oda az autóval, majd kiszállás után még egyszer megnézem a kereszteződés elején a táblákat. Biztos, ami biztos.

Bal oldalt megállni tilos tábla, a jobbon várakozni tilos, de mindkettő csak 10-10 méter hosszan korlátozza az autósokat. Ezután a jobb oldalon főútvonal tábla mered az ég felé, a tövében viszont elkezdődik a parkolóhelyet jelző felfestés. Megnyugszom, minden oké, tökéletes helyen parkolok.

A VII. kerület belső részén este nyolcig kell fizetni a parkolásért, ráadásul 400 forintot óránként, így tetszik, vagy nem, bedobok 300-at. Mivel pontosan negyed nyolc van, az automatából kinyomtatott cetli szerint éppen 20 óra 00 percig okés vagyok. A parkolási idő végéig, így hát megyek a dolgomra.

Bő egy óra múlva érkezem vissza a kocsihoz, sokkol a látvány. Kerékbilincset szerelt valaki a jobb első felnire, feltűnő piros matricát ragasztott a szélvédőre, és egy piros csomagot a bal első üvegre. Ez bizony egy másfajta mikuláscsomag, nem kétezer forintos parkolási bírságot tartalmaz, annál súlyosabb csekk van benne.

„A KERÉKBILINCS LESZERELÉSÉNEK DÍJA: 14.605 Ft”
„A GÉPJÁRMŰ 48 ÓRA UTÁN ELSZÁLLÍTÁSRA KERÜL!”
„Telefon: 0-24 óráig 06 1 4619040” – olvasom, de nem hiszem, amit látok. Pedig a magyar mellett németül, angolul és oroszul is ráírták.

Teljes a döbbenet, de igyekszem kimondottan nyugodtan hívni a diszpécsert. Szerencsére kedves nő, az a benyomásom, hogy minden egyes nap tűzharcban edződik.

– Jó estét! Erzsébetvárosi Közterület-felügyelet.
– Jó estét kívánok, Lencsés Csaba vagyok, a segítségét kérem. Fél órája bilincset raktak a kocsimra a Dohány utca – Síp utca sarkán, és szeretném megtudni, hogy miért.
– Én innen ezt nem tudom megmondani.
– Kifizettem a parkolási díjat, nincs tiltó tábla, ráadásul  pontosan ugyanúgy parkolok, mint az előttem és a mögöttem álló autó, márpedig azokon nincs bilincs.
– Ez nem parkolási bírság. Ön megszegte a KRESZ-t, nézze meg a papírt!
– De hát nincs itt olyan tábla, amit megszegtem volna. Mikor szedik le?
– Ki kell fizetnie a 14 605 ezer forintot, kizárólag utána szerelhetik le kollégáim a kerékbilincset.
– Hol fizessem be, negyed kilenc van, már nincs nyitva egyetlen posta sem. Meg amúgy is jogtalannak érzem a bilincset.
– Nálunk a Százház utcában éjjel-nappal befizetheti. Ezt követően pedig, ha úgy gondolja, élhet jogorvoslati lehetőséggel a VII. kerületi rendőrkapitányságon.
– Inkább nem fizetem be, lefotózom, és írok róla cikket. Abban még segítsen legyen szíves, hogy bár most fizettem parkolási díjat, holnap reggel nyolctól nincs papírja. Ugye nem fogják a parkolóőrök is megbüntetni azért, amiért itt áll?
– Nem, mert látják, hogy le van bilincselve, nem tud elmenni. Vannak kerületek egyébként, amelyek még szabálysértési bírságot is kiszabnak, mi ennél rendesebbek vagyunk.
– Köszönöm a segítségét. Viszlát!
– Viszlát!

Nézzük már meg, hogy mit ír ez a papír, miért kaptam bilincset.

Ön mit gondol? Vajon miért büntették meg ezt a kocsit?  A csekk mellett kis nyomtatványt találok, „jegyzőkönyv kerékbilincs alkalmazásáról”. Törvényi hivatkozások, adatok a bilincselés idejéről és helyéről, valamint a kocsi márkája, rendszáma és színe („piros”). Az igazán érdekes azonban egyértelműen az 5-ös pont, „a rögzítés elrendelésének oka”. A KRESZ-re hivatkozik, egészen pontosan ezt írja:  „18 § (5) bek. Kijelölttől eltérően várakozik (járdán)”.

Nekem úgy tűnik, tisztességesen parkolok. Közben besötétedett, de azért pár perc alatt csinálok a telefonommal vagy féltucat fotót az Opelről és a körülötte parkoló kocsikról, amelyek közül egyiken sincs bilincs. Csak ezen az egy autón. Pedig amint az alábbi képeken jól látható, két autó tényleg szabálytalanul parkol.

Aztán egyszerűen nem tudok mit tenni, otthagyom a kocsit, és a meleg nyári estében bosszankodva elsétálok a Deák térig.

Másnap reggel visszamegyek egy fényképezőgéppel, és rendesen körbefotózom az autót. Ezért a pár centiért kellene 15 ezret fizetnem? Na, ne! De ha ez is lenne az ok, akkor sem stimmel a dolog, hiszen a Merci-kabrió és a Lexus SUV jobboldali kerekei teljes egészében a járdára festett vonal túloldalán álltak tegnap este, amint az a sötét ellenére tisztán látszik.

Ne értse félre senki, egyáltalán nem tenne boldogabbá, ha őket is lebilincselték volna. Szó sincs róla. De ha ezt a kocsit ezért igen, akkor azokat a vonal teljes átlépéséért miért nem? Ráadásul ugyanott és ugyanakkor.

Úgy tűnik, hogy pár centit lelóg a kerék a fehér vonalról. Talán szőrszálhasogatásnak tűnik, de kíváncsiságból lemérem egy mérőszalaggal az autó oldala és a fal közötti távolságot: 180 centiméter.

A csekkbefizető Százház utca helyett a szerkesztőségbe megyek, majd a délelőtti munkákat követően felhívom Szabó Mihályt, a Fővárosi Közterület-felügyelet főigazgató-helyettesét. Elmondom neki, hogy cikket írok, küldök neki e-mailben néhány fotót és pár egyszerű kérdést, legyen szíves válaszolni rá.

Válasz nem érkezik, így másnap megkeresem az Erzsébetvárosi Közterület-felügyelet vezetőségét. Telefonon több próbálkozással sem lehet elérni Pendli Zoltán igazgatót, a munkatársait már szinte ismerősként üdvözlöm, amikor sokadjára végül azt mondják, hogy e-mailben várja kérdéseimet a főnök. Mindkét levélben alaposan körbeírom az utca adottságait, hogy szűk, és mivel trolik meg turistabuszok járnak, ezért a közlekedésbiztonság azt diktálja, hogy lehetőség szerint ne lógjon be a kocsi az útba. Persze a járdából se raboljon helyet, nem is tettem ilyet.

Persze a KRESZ mondja meg, hogy miként szabad parkolni. Megnézem a jegyzőkönyvben hivatkozott 18 § (5) bekezdést, amely így szól: „A járdára festett folytonos fehér vonal azt a határt jelzi, ameddig a járművek a járdának az úttest felőli részét várakozás céljára igénybe vehetik.” Ez elég egyértelmű, ám a konkrét utcában a bilincselési gyakorlat mégis azt mutatja, hogy nem feltétlenül szó szerint értelmezik ezt a közterület-felügyelők. Márpedig ha a KRESZ-re hivatkozik valaki, akkor aszerint járjon el, morgolódom.

Hiszen a szó szerinti értelmezés alapján a fehér vonalig („ameddig”) lehet parkolni, nem pedig a vonalon. Ez is elég egyértelmű. Az alábbi fehér Suzuki már ott állt, amikor beparkoltam, és még másnap is, tehát az Opel lebilincselésekor ezt rendben találták a közterületesek, holott az első kereke ennek is lelóg kifelé pár centit a vonalról, igaz, a hátsó befelé lóg le valamennyit. Hangsúlyozom, nem azért ágálok, hogy büntessék őt is, csak ha valaki annyira precízkedik, hogy pár centiért 15 ezer forintot az ember nyakába akaszt (a fenti mondatra hivatkozva), akkor tényleg precíz legyen. És következetes.

Egy jó ügyvéd nyilván hozzátenné: a KRESZ-ből idézett mondatból egyébként nem következik, hogy egy 99 százalékban jó helyen álló autót meg kell büntetni azért, mert 1 százaléka túllóg a vonalon.

A levelekben megírtam, hogy nem fizettem be a bírságot, mert tisztességesnek érzem ezt a parkolást. Emellett ezekre a kérdésekre kértem választ a közterületes főnököktől:

1, Jogszerűnek tartja a fenti jármű megbírságolását?
2, Amennyiben jogszerűnek tartja az intézkedést, úgy arányos büntetésnek tartja a kerékbilincset és a 14 605 forintos bírságot ezért a parkolásért?
3, Ha ezt a járművet lebilincselték, miért nem tették meg ezt a körülötte állókkal (amelyeknek a két kereke vagy teljes egészében a vonalon állt ugyanott és ugyanakkor, vagy a két kereke teljes egészében a vonal járda felőli oldalán állt)?
4, Természetesen szeretnénk használni a járművet. Mit javasol, mit tegyünk?

Délután csörög a telefonom, Faragó Attila, az Erzsébetvárosi Közterület-felügyelet igazgatóhelyettes hív.

– Panaszt mi nem tudunk elbírálni – kezdi Faragó.
– Egyáltalán nem panasznak szántam, amint a levelem legelején olvashatja („a segítségét kérjük egy cikkel kapcsolatban”) cikket írok az esetről.
– A jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy fizetés előtt levegyük a bilincset, és én ennek örülök is. Biztos vagyok a munkatársaimban, de jobb az, ha nem kezelnek pénzt, ha a vitás kérdések nem a kocsi mellett dőlnek el.
– Én nem kértem ilyet, az elküldött kérdésekre kérünk válaszokat.
– Nézze, a KRESZ szerint jogszerűnek tartom a bírságot.
– Azt írja a KRESZ, hogy „A járdára festett folytonos fehér vonal azt a határt jelzi, ameddig a járművek a járdának az úttest felőli részét várakozás céljára igénybe vehetik.”
– Itt van a kezemben a könyv: „A járdára festett folytonos fehér vonal (járdán történő várakozás határa) a járművezetők számára a záróvonallal azonos jelentéstartalmú útburkolati jel. A jármű nem nyúlhat túl ezen a vonalon.”
– Ez már egyértelmű fogalmazás, eszerint szabálytalanul parkoltam. Csakhogy amit idézett, az nem szerepel a KRESZ-ben.
– Ez a mondat „A KRESZ értelmezése a joggyakorlatban” című könyvben van, mi ezt használjuk.
– Szerintem probléma, hogy van egy KRESZ-ünk, ami mellé kiadtak egy annál is vastagabb könyvet, hogy megmagyarázzák, melyik szabályt hogy is kell értelmezni. Ráadásul az emberek a KRESZ-könyvből tanulnak, nem pedig abból, amiből ön idéz.
– Igen, de a KRESZ-ben lévő szabályoknak van egy értelme. Úgy vannak eligazítva a munkatársaink, hogy a helyzethez igazodva intézkedjenek.
– Na látja, ebben a konkrét helyzetben pont ezt a hozzáállást hiányoltam. Hogy észrevegyék és lássák, korrekten parkol az autó az adott helyen.
– Higgye el, nem arra képezzük az embereinket, hogy szőrösszívűek legyenek, hogy pénzbehajtásra menjenek. Kiszabhatnánk szabálysértési bírságot is a bilincs mellett, de nem tesszük.
– Szerintem nem lehet ugyanazért két különböző bírságot kiszabni.
– Lehet, hogy furcsán hangzik, de a kerékbilincs nem bírság, hanem egy szolgáltatás. Tehát emellett kiszabhatnánk szabálysértési bírságot is.

A kerékbilincs felszerelése utáni második napon járunk, és mivel az ablakra ragasztott vörös nejlonra ráírták, hogy „A GÉPJÁRMŰ 48 ÓRA UTÁN ELSZÁLLÍTÁSRA KERÜL”, így munka után elindulok a Százház utcába, és befizetem a közel 15 ezer forintot. Ha elvinnék a kocsit, pluszban ki kellene fizetni még a szállítás és a tárolás díját is a bírságon felül. Faragó Attila javaslatára megkérem a pénztárost, hogy még ne szóljon a kollégáinak a bilincs leszereléséről, nehogy a parkolóőrök is megbüntessék az immár bilincs nélküli kocsit. Bebuszozom a belvárosba a kocsihoz, utána telefonálok, hogy jöhetnek.

Elvileg 2 órájuk van a közterületeseknek a befizetéstől számítva a leszerelésre. Ha 2,5 óra után veszik le, akkor a bírság felét, ha 3 órán túl, akkor az egészet vissza kell fizetni.

Végül 1 órát várakozom a kocsiban, figyelem a körülöttem parkolóhelyet vadászó autósokat. Nekem nagy szerencsém volt, egyből akadt hely.

(A cikket hamarosan folytatjuk, ugyanis jogorvoslatért fordultunk az illetékes VII. kerületi rendőrkapitánysághoz. Előtte megtudtuk, hogy az ilyen leveleknek mennyi százalékában ad igazat a rendőrség az autósnak. Érdekes szám, ezt majd abban a cikkben áruljuk el, amelyben elmeséljük panaszunk sorsát.)