Bangle-BMW-ken szocializálódott fejemnek nehéz volt befogadni az E30-asok körüli csillapíthatatlan rajongást, de amint megkaparintottam az első 1:18-ast és tudtam mit kell beütni a videómegosztók keresőjébe ahhoz, hogy ne gumifüstbe burkolózó, szakadt 320-asok pörgését dobja ki, megértettem. Nem véletlenül tartják a valaha gyártott BMW-k legjobbikának. Egy szerpentinen haladó M3 élményfaktora hatványozottan nagyobb egy autópályán 250-nel száguldó E65-ösénél. Habár utóbbi is felejthetetlen program.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
A két egyforma is más
Elsőként a piros Sport Evolution került be a gyűjteményembe, aztán a Nogaro ezüst fantázianévre hallgató Cecotto Edition. Ennek oka, hogy a fekete változat hosszú ideig ritkaságnak számított, ám pár éve a gyártó újra kiadta, könnyebben elérhetővé vált. Nekem személyes kedvencem a dögös, pormágnes lakkfekete a piros csíkokkal a lökhárítón, így nem tudtam ellenállni neki.
Szerencsére nem csak egy adott modell sokadik színvariációja, hanem két apró különbséget is felfedeztem a piroshoz képest. Az egyik, hogy a napfénytető nyílása nincs kimarva, valamint az antennája is egy sokkal összetettebb, realisztikusabb, vékony, fémből készült darab. A versenyző nevével fémjelzett változat pedig kapott egy első lökhárítótoldatot, ködlámpákat, más formájú hátsó szárnyat és nagyobb átmérőjű kipufogócső duót, a beltérben pedig másfajta üléseket. Továbbá a motortérben beszürkült a szelepfedél.
A Mercedes-Benz 190E 2.3-16 ellenfelének szánt M3-ast indították rally és túraautó bajnokságokon is. Utóbbi sportágban érte el népszerűségéhez jócskán hozzájáruló sikereit. Az egyik legnevesebb pilóta a DTM-ben induló Johnny Cecotto, kicsiben is az Ő Schnitzer Motorsport festésű, piros hűtőrácsos versenygépének megszerzésekor kell leginkább a zsebünkbe nyúlni. Utcai változatban M3 Evolution Cecotto Edition néven is elérhető, részleteiben különbözik a Sport Evolution-tól, ami egyébként egy kései limitált széria 238 lóerős, 2.5-ös motorral. Orrán csillagot hordó riválisát is az Autoart alkotta meg hasonlóan kifogástalan minőségben.
Makulátlan sornégy
Kisportolt kasztni
Nemcsak a motorja, de a karosszériája is edzettebb egy átlagos E30-asénál. Az M GmbH edzőtermében eltöltött idő alatt masszívabb lett a C-oszlop, kapott egy állítható hátsó szárnyat, megizmosodtak a kerékjárati ívek, ettől felülről szép homokóra alakja van és a ködlámpák helyére a fékek hűtésére szolgáló nyílás került bizonyos változatokon. Persze, mindez pontosan, precízen, sorjamentesen kivitelezve 18-szor kisebben. Hagyományos, háromdobozos forma, melynek még ablakait nem nyomja el egy szigorúan monoton növekvő függvényhez hasonlatos övvonal.
Megrajzolására első körben bárki vállalkozna, de hamar kiderül, hogy nehéz eltalálni a megfelelő arányokat, a kicsi első és nagyobb hátsó túlnyúlásokat, a hosszú gépháztetőt és hátratolt utascellát. Még a BMW-nek is ritkán jön össze az elejétől a végéig ennyire harmonikus sziluett, pedig náluk van az eredeti recept.
Bármilyen szögből szemlélve töményen ömlik az ember retinája felé a rengeteg részlet. Az elején szépen krómozott álló vesék mellett a hűtőrács csak ott lyukas, ahol lyukasnak kell lennie, jobb oldalt pedig atomnyi méretű típusjelölés. A rendszámtábla alatti réseken keresztül látszik a hűtő, csövek, ventilátor. Morcos arcának éke a két pár, bámulatosan valósághű, foncsorozott fényszóró, melyben tisztán látszik még az izzó is. Oldalán leggyönyörűbbek a klasszikus rajzolatú, ezüst peremű, antracit küllős BBS felnik. Mögöttük minden a természetes rend szerint működik, a féknyereg áll, a tárcsa forog együtt a kerékkel. Az ajtón lévő kilincs is külön elem, az alatta lévő zár ugyan csak egy matrica, de a legjobbak közül való. Az állítható hátsó szárny terelőlapja sajnos fix, de valószínűleg csak azért, mert a mozgó szerkezet megvalósítása nem lett volna hibátlan. Pont olyan remekül sikerültek a hátsó lámpák, mint az elsők. A lökhárító egyik végén két káprázatos króm kidörgő, a másikon pedig egy filigrán vonószem kucorog a neki kialakított résben. A csomagtérfedél rendszámtábla felett elhelyezett zárszerkezete is egy jelentéktelennek tűnő, ám figyelemre méltó részlet.
Aprólékos enteriőr
A sötét – és értelemszerűen kalaptartóig plüssel borított – beltérben szinte virítanak a piros övek és az M színekből álló, mintás ülések, melyeknek szélei a háromküllős kormánnyal együtt ötletes, különös tapintású, szövetet imitáló, de leginkább a hasított bőrhöz hasonlító bevonatot kaptak. Portalanítani nehezebb a fényes műanyagnál, de milliószor jobb látvány.
Példásan kivitelezett a hagyományosan négyórás műszeregység, a realisztikus hatást a matricaórák vékony plexi lappal való lefedése adja. Érthetetlen, hogy ez a filléres, de hatékony megoldás miért nem olyan alapvető lecke, mint a beltér plüssözése vagy a zsanéros ajtómechanizmus. A középkonzolon ne nagyon keressünk wifis, 16:9-es iDrive egérmozit, inkább gyönyörködjünk a szuper kidolgozású tekerő- és tolókapcsolókban, a különféle gombokban és szellőzőrostélyokban, a kalaptartó levegőbefúvóiban és hangszóróiban. Egy-egy pillanatra tényleg el lehet veszni a részletekben. Nyálcsorgatásra még mindenféle nyitható kesztyűtartó, állítható ülés nélkül is maximálisan alkalmas.
Összegzés
Kívül-belül finom szerkezet. Nem igazán találni fogást rajta, sehol egy kelleténél nagyobb illesztés, festékhiba vagy elnagyolt rész. Mondhatnám azt is, hogy tökéletes, de talán még korai lenne ezt elsütni. Maradjunk annyiban, hogy az a bizonyos léc rettenetesen magasra lett téve. A száz eurót felülről súroló ár egy izmos, hátsókerék hajtású, bajor ikonért erősen sonderangebot.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.