Mint a gyűjtők döntő többsége, én is nagyon ügyelek modellvásárlásnál arra, hogy meglegyen mindegyik féknyereg, minden felirat vagy matrica, ne legyen karcos az ablaka, ragyás a fényezése, passzoljon hozzá a doboza stb. Tehát törekszem arra, hogy még akkor is tökéletes állapotú kisautó kerüljön a gyűjteménybe, ha nem én vagyok az első tulajdonosa.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Az összkép nem rossz, a részleteknél darabos. A tükör töve nem lett feketére festve, a lámpák burája is túl vastag, ezért olyan torz a tekintete
Egy modell első gazdijának lenni pont akkora öröm és bánat, mint egy igazi autó esetében. A jóleső, felejthetetlen újautó illat is kísértetiesen hasonló. A forgalomba helyezés és az első kötelező szerviz költsége helyett azonban egyre többször az idióta zugokban megkapaszkodó drótok és rögzítő csavarok jelentik a bosszúságot. Mindezek ellenére egy már megszűnt, a ’90-es évek végén elég jó nevűnek számító gyártó, az UT models terméke után kutakodtam. Hamar meg is találtam egy hirdetőoldal mélyén sok-sok kacat között, akárcsak a BBR Alfa Romeo-t. Gyorsan le is csaptam a rideg tartásból származó, sokat futott, porban úszó, itt-ott kopott, doboz nélküli ezüst 328-as BMW-re. Nem túl gyakran követek el hirtelen felindulásból tett modellvásárlást, de egyetlen nyomós érvem volt. Éppen egy hónapos volt nálam a fekete 316-os és nekem még nem volt itthon 18-szor kisebb E46 Limousine.
Előélet
Látszik, hogy mozgalmas 8-10 év van mögötte. Bizonyára egy jóravaló kisgyerek kedvenc játéka lehetett, s nem a vitrinmodellek unalmas hétköznapjait élte. Megkopott, megmattult már a fényezése is számtalan helyen, leginkább a tetején. Jót tenne neki egy kiadós polírozás. Valószínűleg egy kisgyereknyi nyomás nehezedhetett a futóműre, ezért van már ennyire megrogyva mindenhol. A felnik már közel sem kifogástalan állapotúak. Főleg a peremüket viselte meg a használat. Látszik, hogy egy utolsó próbát még tettek a javításukra, de ez inkább merényletnek mondható gyűjtői körökben. A száradó ezüst festék fogságába eső szöszök nem mutatnak túl jól rajta. Mögötte viszont a féknyereg szerencsére a helyén maradt és a tárcsa együtt fordul a kerékkel. Ezt akkor még nem minden kortársa tudta!
A hosszú orr és a rövid far közé jutott egy kis utascella is
Tipikus BMW-s arányokkal rendelkezik. Van hosszú orra, egészen rövidke fara és közötte egy passzentos utascella. Nem olyan határozottan, mint a mai modelleken, de a motorháztető élei és az oldalán végigfutó fény-árnyék vonal is megjelenik. Az összkép meglepően egységes, az illesztések is normális nagyságúak és párhuzamosak. Egyedül a csomagtérajtónál nagyobb a hézag a megszokottnál, de korát figyelembe véve ez igazán belefér. Egyedül a szépen krómozott hűtőmaszkon nem látszanak az évek. Pont ugyanúgy csillog, mint újkorában. A fényszórókat is csak két dolog választja el a tökéletestől. Egyrészt, hogy az üvegbura elég vastag anyagból készült, másrészt az, hogy emiatt a belső része mélyebbre került, ezért csak bizonyos szögekből néz ki rendesen. A lámpákkal ellentétben az oldalsó irányjelzők nem külön darabból készültek, hanem az öntvény ennek imitálására szolgáló része van lefestve. Kár érte! Az ablakkeretek króm helyett ezüst festést kaptak, amitől így túlságosan is beleolvad a karosszéria fényezésébe. Csak közelről látszik, hogy eltérnek a színek.
Motortér
Nem egy nagy durranás a motor, de jobb, mint a mai műanyag lapok
A gépházfedél alatt egy külön darabból álló, nem túlburkolt, de elég minimalista stílusban, némi ezüsttel díszített, 2793 köbcentis, soros, hathengeres motor lakik, amivel az 1:1 méretarányú kivitel végsebessége elérheti a 240 km/h-t, és a 0-100 mindössze 7 másodperc alatt teljesíthető. Akad még egy méretes fehér tartály az ablakmosó folyadéknak. Ennél a Kyosho sem csinálta sokkal bonyolultabbra, csak bátrabban használták a színeket.
Méltatlan beltér
Illúzióromboló módon a vezető- és anyósülésbe karos ajtókon keresztül juthatunk be. Elég idétlenül néz ki, ahogyan az ajtó több milliméter távolságra kerül a karosszériától. A hátul ülőknek egy fokkal igényesebb, de szintén túlegyszerűsített megoldás jutott, mindemellett rendkívül kis szögben nyílik ki. Valamiféle kezdetleges plüssözés felfedezhető a lábtérben, de a csomagtartóba már nem jutott belőle. Fényesek és láthatóan kemények is az utastér műanyagjai, ráadásnak a műszerfalat – közepén vízszintesen – végigszeli az öntőforma nyoma. A négyórás műszeregység is csak egy alapjáratot mutató matrica, sajnos még a színeket sem sikerült eltalálni. A rádióról a hangerőszabályzó tekerő, a túlméretezett váltó mellől az ablakmozgató gombok hiányoznak. Viszont piros pont jár a rendesen kivitelezett fabetétért.
Ez a rész kicsit elhamarkodott lett még korát figyelembe véve is
Dobozt egy jó barátomtól kaptam hozzá. Mégpedig gyári, szürke, hungarocelles BMW dobozt, így már nem kell fedél nélkül élnie. Mindig megfordul a fejemben, hogy a valósághű látványt jobb lenne egy újabbal és dögösebbel kiváltani. A futómű gatyába rázása után passzolna alá egy szett esztergált BBS felni fotomaratott, lyuggatott féktárcsákkal, Brembo nyergekkel. Az igénytelen műszerfal helyére egy
Kyosho-ból származó kerülne, időigényes munkával még tetőkárpitot is lehetne bele varázsolni. A nagyobb biztonság érdekében pedig öveket és övcsatokat kapna. Súlyos pénzeket lehet elkölteni még egy ilyen picike autóra is.
Összegzés
Minden hibája és esetlensége ellenére egy szerethető, kedves, hangulatos kis modell. Nyolcezer forint egy ekkora adag kicsinyített realitásért igazán korrekt ár még „játékelőélete” ellenére is.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.
