20 ezret fizettem, átmentem!

„Az ismerőseim nagy része úgy szerzett jogosítványt, hogy megkente az oktatót. Elhatároztam, én leszek az, aki csak azért sem csinál ilyet” – meséli Marci (nevezzük így a 20 éves fiatalembert), aki a vezetésvizsgán elszenvedett bukások után mégiscsak átadott egy húszezrest az oktatónak. Úgy érezte, nem mindig jogosan vágták meg, és vészesen közeledett az ötödik lehetőség.

„Egészen más volt ez a vizsga, mint a korábbiak. Az előírt öt feladatból csak kettőt kellett megcsinálnom, amiből a párhuzamos hátra parkolásba az oktatóm is be kellett, hogy segítsen. Ekkor a megszólat a vizsgabiztos: látom, hogy nagyon ideges, szálljon ki, sétáljon, levegőzzön egyet. Pár perc múlva visszaültem, amikor azt mondta, hogy most már nincs idő, menjünk vissza. Átmentem! Gondolom a levegőzésem idején felezték meg a húszezrest” – folytatja a ma már saját jogosítványával autót vezető ifjú.

A tanulók fele megbukik?

A rendkívül sok bukást hivatalos statisztikák is rögzítik, a korrupcióval kapcsolatban azonban leginkább hárítanak a hatóságok. A „B” kategóriás jogsira hajtók 35-40 százaléka elbukja az első elméleti vizsgát, míg a forgalmi vizsgánál 45-50 százalék bukik elsőre a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) adatai szerint. Az ijesztő adatok évek óta változatlanok.

„A korrupciós jelenségek felderítésére a minisztériumnak és az NKH-nak sem módja, sem eszköze, sem hatásköre nincsen, az a nyomozati szervek feladata. A közlekedési hatóságok rendszeresen ellenőrzik a képzéseket és vizsgáztatásokat. Az ellenőrzések során szakmai hibákat, mulasztásokat találtak, azokkal szemben eljártak. Korrupciós jelenségeket azonban nem tapasztaltak, ennek alapján tehát nem lehet általánosnak tekinteni a vizsgabiztosok lefizetését” – ez már a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) hivatalos válasza a korrupcióval kapcsolatos kérdésünkre.

A tárcával ellentétben elismeri a korrupciót Kapitány Tibor, a Gépjárművezető-képző Szakoktatók Független Szakszervezetének elnöke, de a biztost nemrég lefizető Marci által tapasztalt 90 százalékot túlzónak tartja.

Rákényszerülnek a korrupcióra?

Kapitány szerint egyértelműen megfogható oka van a csalásoknak, ez pedig a Budapesten átlagban 1500 forintos óradíj. „Bárkinek bebizonyítom, hogy 3000 forint alatti óradíjjal ráfizetéses ezt csinálni” – mondja az érdekszervezeti vezető, aki sorolja a saját autóval oktatók terheit a 400 forintos üzemanyagártól a szervizköltségekig.

Mivel a szabadpiaci verseny a kötelező órák árát szerinte kitermelhetetlen szintre vitte, az oktatók egy része csal: a rendelkezésre álló idő egy részét nem vezetéssel tölti, hanem a kocsiban ülve is „elméleti képzéssel”, csak ne fogyjon az üzemanyag. Nyilvánvaló érdeke ugyanakkor minden oktatónak, hogy minél több pótórát vegyen tőle a tanítványa, mert azok ára már 3000 körüli, vagy fölötte van.

Vagyis jól jön az oktatóknak a bukott diák, aki a következő vizsgája előtt rákényszerül a gyakorlásara, a sokkal borsosabb árú pótórák kifizetésére. Persze azt kijelenteni, hogy csak ezért buknak felerészt a tanulók, vádaskodás lenne, nem is tesszük.

Ki vizsgáztasson?

A korrupció megszüntetésére több elképzelés is repked. Jellemzően nem az illetékes hatóságoktól származnak az ötletek, hanem éppen azoktól az oktatóktól, akik a jelen rendszerben általában elveszik és elosztják a kenőpénzt. Az egyik elképzelés szerint teljesen ki kéne venni az oktatókat a vizsgáztatás rendszeréből, a friss jogsis Marci oktatója azonban úgy véli, a biztosokat kellene partvonalra állítani. Szerinte a tanulókat oktató szakembereknél senki nem ismeri jobban a jogsira hajtók tudását, ezért rájuk kellene bízni a vizsgát.

„Természetesen a korszerűsítés jegyében sok  minden elképzelhető, azonban az a legkevésbé, hogy a szakoktató vizsgáztasson, már csak azért sem, hiszen ez a vizsga hatósági vizsga, melyet hatósági személynek kell lefolytatnia. Nem beszélve arról, hogy a vizsgáztatásban nem az a szempont, hogy ismerni kellene a vizsgázót, hanem az, hogy a vizsgázó teljesítményét objektív módon mérlegelni kell és ennek függvényében kell eldönteni, hogy a jelölt a bemutatott teljesítménye alapján alkalmas-e az önálló közlekedésre, vagy sem. Ehhez szükséges a független és szakmai vélemény kialakítására felhatalmazott, kellő ismeretekkel és jártassággal rendelkező hatósági szakember” – így reagál az NKH a fentiekre.

Becsődölt vérfrissítés?

Egy több évvel ezelőtti kormányzati elképzelés szerette volna lecserélni az oktatók jelentős részét. Hogy az életkoruk (sok a nyugdíjas), vagy a korrumpálhatóságuk miatt, azt hivatalosan nem mondták ki, de a cél érdekében léptek is. 2005-től befagyasztották a rendszert, nem lehetett új oktatónak belépni. Második lépésként megreformálták a képzésüket, amit néhány felsőoktatási intézményre testáltak. Vagyis: a régiek kivéreztetése, majd újak beállítása a helyükre.

Ez volt a terv, amiről ma már kijelenthető, hogy nem jött be. Habár az évek alatt valóban több százzal csökkent országszerte az oktatók száma, érdemi cseréről nem beszélhetünk. A 2009-ben indult újfajta képzés – jelen állás szerint – 2009-ben be is fejeződött. Még abban az évben 164-en képesítést szereztek az új rendszer szerint, de azóta nem indult képzés, holott hivatalosan nem szüntették be az oktatásukat.

Hogy miért? A minisztérium szerint „kevés az igény”, ezért nem indítanak képzéseket a feljogosított intézmények. Kapitány szerint azonban a közel félmilliós tandíj áll a jelentkezők útjában.

Lesz azért némi változás 2013-tól, ami szerintünk számos, motorozni vágyó fiatalt elkeseríthet. Januártól már csak 24 éves kortól lehet nagymotorra jogosítványt szerezni.