Sok szempontból nagyon jó találmány a modellbörze, de eseteként veszélyes is lehet, mert az ember sosem tudhatja, hogy mikor jön szembe egy-egy kihagyhatatlan ajánlat vagy kíván rá egy olyan modellre, ami például képről egyáltalán nem tetszett. A nagy világvége előtti utolsó börzén minden váratlan tényező megjelent előttem egy CLS-Merci formájában. Túlzás lenne azt állítani, hogy szerelem volt első látásra, de valami ahhoz nagyon hasonló. Ez akkor most egy jel?
Coupe-limuzin
A gyári kiadású modellek közül szerintem a Mercedeseknek vannak a leggusztusosabb csomagolásai. Ezzel az újabb féle, negyedrészt ablakos, de mégis hungarocelles megoldással sikerült vegyíteni a két doboztípus előnyeit. Tehát a modell látható és biztonságban is van. A pakk alján található egy – az ide szánt funkciójára alkalmatlan – csavarhúzó, a tetejében pedig egy szintén használhatatlan méretű kesztyű. Utóbbit átvételkor több emberrel is felpróbáltattam és megállapítottam, hogy ilyen kézformájú homo sapiens egyszerűen nem létezik. Mindenesetre kedves gesztus a Norevtől, köszönjük! A meglepően jó súlyban lévő modellhez egyébként két csavar kioldása után könnyen hozzáférhetünk. Az ajtókat rögzítő ragacsok sem hagynak már nyomot. Különben sem lenne vicces a matt fényezésről eltávolítani a maradék ragasztót.
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Bosszantó bakik
Egyértelműen látszik – már a csomagolásról is – a franciák igyekezete, de van egy-két olyan malőr, ami felett nem tudtam napirendre térni. Az elejére a B-osztályról már ismert rémes minőségű kamurács került, ami ekkora felületen igencsak lehangoló látvány. Itt sem tökéletes a nappali menetfény kivitelezése, de legalább az illesztése rendben van. Érthetetlen módon a csomagtérből kimaradt a plüssözés, zsanérjainak rögzítése pedig csúnyán belóg a térbe, ezzel jelentős teret lopva a pici golfzsákok elől. Elég hitványul fest a hátsó ablak aljára kívülről festett pótféklámpa is. Az utastér akár kifogástalan is lehetne, ha a műszerfalon és az ajtókon nem sokkolná a gyűjtögetőt a pixeles, igénytelenül ragasztott, az eredeti kőrisfa betéthez távolról sem hasonlító graffiti mázolmány. Továbbá jelentkezik az időről időre a Norev modelleknél felbukkanó futómű magasság probléma is, de ez egy rugók alá passzoló, pár milliméteres távtartó-gyűrűvel, házilag is könnyen és hamar orvosolható.
Motortér
A gépháztető alatt egy 3,5 literes, 297 lóerős, közvetlen befecskendezéses (CGI) benzinmotor kapott helyet, ami az 1:1-est 6 másodperc alatt repíti százra. A műanyaglappá csökevényesedett V6-ost némi ezüst csővel, kék kupakkal és különféle matricákkal próbálták színesíteni. Kidolgozása egyszerű, mint a vállfa, ezért több szót nem is érdemel, s takarjuk el gyorsan!
Fakó csillag
A gigantikus méretű háromágú csillagon – és a már említett illúzióromboló kamurácsokon kívül – a frontrész talán legszembetűnőbb részlete a két LED-es fényszóró,
amely igen határozott, morcos tekintetet kölcsönöz a CLS-nek. Ezek mesterien sikerültek, kellően részletesek és van mélységük. Az illesztések példásak, egyedül a motorháztető elejénél nagyobb a hézag, mint a modell többi részén, de ez igazán nem feltűnő. Nagyon jól néz ki az oldalán a két összetartó él, ami a Ponton által ihletett sárvédőívbe torkollik, ezt kihangsúlyozza az átkozottul dögös Manganitszürke matt fényezés.
A gumi-felni-fékrendszer szentháromság kidolgozása átlagos. A lyuggatott helyett inkább csak mélyedésekkel ellátott féktárcsa nem mindig forog együtt a kerékkel. Viszont annak fényében, hogy ideje nagy részét a dobozban vagy vitrinben állva tölti, ez nem is olyan nagy hiba. A krómozott elemek – melyből szép számmal találunk köröskörül a karosszérián – mind kifogástalan minőségűek és tartósnak ígérkeznek. Nem bajlódtak sokat az érdekes formájú, integrált irányjelzőkkel, csak ezüsttel rápingálták a tükörházra. Nagy valószínűséggel erre még nincs biztos megoldás, ezt az Autoart is így csinálja. Elvégre egy csillagnak mindig ragyognia kell. A befejezés már közel sem olyan fantáziadús, mint az előzmények, de a hátsó fényforrások pont olyan jól sikerültek, mint az elsők. Piros pont jár a nem lefelejtett, külön darabból készült tetőantennáért.
Éppen egy picivel az átlag alatt van a kidolgozás, de az összkép mégis szép
A corteccia gyöngyház fantázianevű egyedi bőrbelső – amely egyébként az Edition 1 korai limitált kiadású autók kiváltsága – műanyagos átirata kifejezetten kellemes meglepetés. A kényelmes ülésekhez az igényesebb, szövetből és fotomaratott csatból álló biztonsági öveket párosították. A műszerfal órái viszont egyszerű matricák, amik elől nagyon hiányzik a vékony plexi, azzal együtt sokkal valósághűbb lenne. Akárcsak a B-osztály esetében, a középkonzol gombjai itt sem olvashatóak, a feliratok és piktogramok helyett csak egy-egy ezüst alakzat van rajtuk. Kár érte! Viszont legalább a háromküllős kormány és a szellőzőrostélyok tökéletesek, bár ez elég sovány vigasz.
Kevés stílusosabb dolog van a keret nélküli ablakoknál
Sem kidolgozottsági fokában, sem anyaghasználatában nem méltó az igazihoz az 1:18-as CLS350 CGI. Rengeteg érv szól mellette és ellene is. Három igazi ütőkártyája van, az egyik a különleges színe, a másik a formája. A harmadik talán a legfontosabb: rajongani lehet érte. Azt, hogy megér-e ez tizenhatezer forintot, mindenki döntse el maga.
Én mégis minden hibájával együtt imádom!
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.
