Egy minőségi csereakció keretében érkezett hozzám a HotWheels Elite Ferrari 348tb, s hamar meg is állapítottam, hogy erre a célra maradéktalanul tökéletes és ezzel kapcsolatos igényeimet kielégíti. Tehát, hogy minden tekintetben jobb, mint a Bburago volt. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy önállóan megállja-e helyét a prémium modellek piacán.
Miért ne állná?
Talán azért, mert közel sem olyan kidolgozottságú, mint például a California volt. Ebben már nincs rendes plüssözés csak valamiféle azt imitáló műanyagburkolat, aminek egy Maisto BMW Z4-esben nagyon örültem, de itt inkább kínos A Világ Legmacerásabb Doboza címre jogosan pályázó csomagolás ugyan a máshol is már megszokott négy darab rögzítő csavart tartalmazza, de a kisegítő távtartó rudacskák komoly logikai feladattá nehezítik a kibontás-visszacsomagolás műveletét. Motorháztetejét és a csomagtér fedelét pedig nem hajszálvékony, hanem igencsak masszív, vastag drótok tartják csukva. Ebből adódóan, ezeken a részeken hatalmas, bumszli
felfogatópontokat kellett kialakítani, amik csúnyán belepofátlankodnak az összképbe. Nem beszélve a csomagtér padlóján éktelenkedő lefolyóról, ezzel kisebb méretű csomagok szállítására teljesen alkalmatlanná válna, ha nem a vitrinben álldogálás lenne a fő tevékenysége. A talapzatra való visszacsavarozáshoz főleg nagyon sok türelemre és nyugtatóra van szükség, mert bizony minimum két távtartó pöcök biztosan kipotyog, amikor látjuk a szenvedés végét és szinte célegyenesben érezzük magunkat. Már a gondolatától is Xanax-ra éhezezem!
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
A karám
A nyeregben
A zsanéros ajtókat kitárva rögtön látható, hogy belső oldalukon a folytatódnak a műszerfal vonalai és anyaghasználata. Emlékszem, hogy ez a megoldás veszettül tetszett nekem és akkoriban sok helyen is alkalmazták a ’80-as évek legvégétől. Egy enyhén futurisztikus, zártabb közeget teremtett a kabinban. Múltra való utalásként ott volt az ötsebességes váltó nyitott kulisszája, melynek karja tizennyolcszor kisebben szerintem egy kicsit vastagabb és műanyagosabb a kelleténél. Nincs zavarbaejtő gombrengeteg a középkonzolon, az a pár darab, ami van, az korrektül kivitelezett, a vezető előtt lévő óracsoport egy igényesebb fajta matrica. Szánhattak volna még egy kis időt a szellőzőkre, tudnak ők szebbet is, ha akarnak. Műanyagból vannak az ülések, szerencsére felületük matt, így a szövetből készített övekkel és szép csatokkal kiegészítve valósághűen festenek.
A paripa
Első pillantásra olyan, mint egy zsugorított és picikét gömbölyített Testarossa. Hibátlan a Ferrari jellegzetes Rosso Corsa nevű fényezése. Az illesztési hézagok a csomagtérfedél első felénél és az ajtók körül – nem zavaróan – de nagyobbak a szokásosnál. Sajnos a kétdimenziós, fotomaratott ablaktörlőkről sem szoknak le a Mattel-nél. Ez ugyan igényes megoldás, de erre a célra egyértelműen rossz. Az első lökhárítókban lévő fényforrások és a bukólámpa kivitelezése is példás. Ez elmondható a hátsó lámpatestekre is, melyek egy rács mögül szemlélik a lekörözötteket.
A gumik enyhén ballonosak, de az ötágú csillagra emlékeztető felni és, ami mögötte van, megfelel az alapelvárásoknak. A féktárcsa sem késve követi a kereket mozgatáskor. Különösen tetszik a fekete féknyergeken lévő Ferrari felirat.
Oldalnézetből hamar szemetszúr a félig leeresztett, ultravékony plexiből kivitelezett ablak, ami sokak szerint így rendkívül bután néz ki, de egyelőre valószínűleg többen vannak, akiknek ez örömet okoz, hiszen hosszú ideje nem változtatnak ezen sem. A hátsó kerékjárati ív előtt midként oldalt ott az elmaradhatatlan Pininfarina embléma. A hátsóján alig látható a fekete rácsba beleolvadó ágaskodó lovacska, pluszpont jár a rendszámtábla világításának meglétéért, ezt az apró részletet a modellek túlnyomó többségéről lespórolják.
Célegyenesben
Minden bosszantó hibájával együtt örülök, hogy a legyártott ötezer darab egyike az én gyűjteményemet gazdagítja. Hiányosságait sok apró részlet és legfőképpen a motortér kidolgozása képes feledtetni. jelenlegi árfolyama hatvan és nyolcvan euró között mozog. Mielőtt a gyűjtögető lecsap a Ferrari 348tb modellre, érdemes tapintható közelségébe férkőzni egynek, akkor majd minden eldől és választ kap a nagy kérdésre.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.