A Lamborghini kicsiben is vadállat!

A 2011-es Genfi Autószalonon bemutatott Lamborghini Aventador 1:18-as változatán – amelyet bő egy éve Nürnbergben láthattunk először – egyszerre látható az alkotók üzenete, a matador és a bika között lévő feszültség, az arénákban tomboló érzelem és a kimért, rideg profizmus, amivel az Autoart megalkotta. Minden egyes részlete hihetetlenül közel áll a tökéleteshez. Alig hiszem, hogy a Pagani Huayra-nál tovább is mennek ezen a szinten.

Istálló

Kívülről típusfeliratok és márkajelzések díszítik az elegáns, fényes fekete dobozt. Benne a megszokott, igényes szürke hungarocellpár között található a lényeg. Furcsa mód – a Lexus LFA-tól és más Signature sorozatban megjelent modelltől eltérően – itt nem jár hozzá törlőkendő és nagyítóval ellátott ajtónyitó pálca, pedig nemcsak a modell kialakítása, hanem az ára is indokolná ennek meglétét. Ejnye, ezt nem lett volna szabad kispórolni!

Kifogástalan külső

Nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok a szupersportautóknak, de az Aventador ebben a formájában megfogott és nem ereszt. Széles, lapos, baljós, minden oldalán markáns, a látszólag vonalzóval húzott élekkel teletűzdelt forma kegyetlenül brutális. Mégis annyira finoman hullámzik az övvonal és minden ív, hogy egyszerűen gyönyörű! Az illesztései egy BBR-nek vagy bármilyen hárombetűs csúcsterméknek is becsületére válnának, annyira precízek.
A Giallo Orion nevű fényezés szerintem az egyik legjobb választás, hiszen majdnem olyan dögös, mint a matt fekete, csak kicsit kevésbé elegáns, mint a fehér és nagyjából olyan feltűnő, mint a babakék. Nem utolsó sorban a szemcseméret és a fényezés minősége is kiváló, valamint jól rímel rá a féknyergek és a beltér sárgája. A fekete műanyagbetéttel hangsúlyozott rácsozás természetesen mindenhol nagyon vékony, apró szemű, lyuggatott és a nagy felület ellenére nincs egyik alatt sem állagát óvó plexilap, mint a Lexus esetében. Hátul még egy kis törés is van bennük, ahogyan az igazin is és ahol kell, ott természetesen kikandikál mögüle a hűtő is.

Szemből a fényszórók nagyon aprólékos kidolgozásának köszönhetően rendkívül szúrós a tekintete, a vetítőlencse előtt kettéágazó LED-csík és az index apró fénydiódái is jól kivehetőek. A hátsó lámpák már nem annyira realisztikusak, mint az elsők, de így is a kategória legjobbjai közt van a helyük.

Az oldalán hátrafelé haladva egyre sűrűsödnek a változatos formájú, a levegő áramlását segítő nyílások és még a legkisebben is ott van a már említett nagyszerű rácsbetét. Minden eddiginél jobban illeszkednek az oldalfények a lökhárítóba. A míves, fényes fekete felniken realisztikus mintázatú gumik feszülnek, mögöttük hatalmas féktárcsák és a kasztni színével harmonizáló, sárga féknyergek aprócska Lamborghini felirattal.
Hátul az egyik legfeltűnőbb elem a fekete diffúzorból kiemelkedő nagy, szögletes kipufogó, mely négy csövet fog össze és krómozása is elsőrangú. Nincs túl sok felirat a modellen, de ami van, az hibátlanul kivitelezett, például a hátsó kerekek előtt lévő LP700-4 felirat, amely a motortérben lakó 700, ereje teljében lévő mén számára utal, a 4-es szám pedig az összkerékhajtásra.

Éppen nem tökéletes belső

A nyitogatáshoz nagy szükség lenne a már említett, kispórolt pálcikára. Érdemes a nézegetés idejére egy Kyosho dobozból kilopni egyet, mert az ajtó egyszerű zárszerkezetét – amely mindössze egy tolózár – ezzel lehet biztosan, sérülésmentesen működtetni. Miután előretoltuk a kilincset, az ajtó finoman meg is indul felfelé és egy picike fém teleszkóp tartja ebben az állásban.

Az Aventador feliratú küszöbön túl folytatódnak az éles formák, itt már vadászrepülős utalásokkal, de még mindig a legkiválóbb minőségben és a lehető legprecízebben összeillesztve. A külső színével harmonizálnak a varrások a műszerfalon, a betét kardánbox alsó részén és az üléseken. Utóbbiak igazán szép darabok, a külső fekete részt – akárcsak a kormányt – alcantarához hasonlító felülettel vonták be. A műszeregység és a középkonzol tetején lévő kijelző elé vékony plexilapot tettek, ahogy kell, a hozzá tartozó gombok valósághű hatásúak, egyedül az indítógomb felhajtható fedeléről hiányzik a piros szín. Ebben a modellben vannak az eddig látottak közül a legszebb szellőzőrostélyok, lamelláik éppen úgy vetnek kis árnyékot az alattuk levőre, mint az igaziban. A lábtérbe a szokásos plüssözésen kívül külön szőnyeg is került. Ritkán előforduló, jó ötlet ez!

Motortér

A hátsó szárny, a csomagtartó és a gépházfedél mozgatását is igényes, összetett nyitómechanizmus segíti. Ilyeneken nem is illik spórolni, ha a tartalom ennyire rendben van! A mesteri rácsozás a motortérben is jelen van, gyönyörűek a kivillanó sárga rugók, meg az ezüst kupakok itt-ott elszórva. Az igazi élet azonban a hétszáz lóerős V12-es körül van. Mélyen a sötétségben cikáznak az apró bilincsekkel ellátott sima és bordázott csövek az X alakú merevítő alatt.
Összegzés

Kétségkívül ez az eddigi legszebb 1:18-as Lamborghini modell az összes közül. Mivel ezt az Autoart is nagyon jól tudja, elég vastag ceruzával árazták, ami 150 eurót jelent. Viszont cserébe egy végletekig precíz, gyönyörű modellt kapunk.

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.