Hogy tanít az újfiú?

Egy új prémiumgyártó megjelenése mindig izgalmas. Főleg akkor, ha az első modelljeiket más feldolgozásban is láthattuk már, így könnyen összemérhető ugyan, de ez csak akkor jelent előnyt, ha minden tekintetben jobb, mint a konkurense. A GTAutos, a mostanában játék és modell kategória között lavírozó Welly felsőbb körökbe pozicionált márkája, melyet a Norev-hez, Kyosho-hoz és a Paragon-hoz mérnek. A Mercedes-Benz SLS AMG mellett az új 5-ös BMW-vel léptek be a piacra. Előbbit a Minichamps-től, utóbbit a Norev-től láthattuk először.

Gusztusos grafikájú, ezüstszürke, hungarocellel töltött, átlagos méretű dobozban érkezik a modell. Benne az autót két műanyag elem tartja a helyén – tehát nem kell csavarokkal bajlódni – és egy kis résben ajtónyitó pálcát is elhelyeztek, aminek használata erősen ajánlott, mert a kilincsek fényezése igencsak sérülékeny.

A zsanéros ajtók kinyitása után tömény újautó illat csapja meg a gyűjtögető orrát, ez már jó jel. Meg az is, hogy az ajtókárpitok több elemből állnak össze. Már itt érezni az odafigyelést és az átgondoltságot. Kiválóan passzol a sötétkék fényezéshez az elegáns, bézs belső. A lábtér természetesen plüssözött. Jól választották meg a műanyagokat, a műszerfal keményebb, a perforált bőr mintázatú ülések puhább, valóban bőrös tapintású plasztikból készültek, valamint szép szövetből készült öveket párosítottak és elég tág tartományban állíthatók előre-hátra. Az ilyesfajta trükk még szokatlan a húszezer alatti ársávban, akárcsak a napfénytető elhúzható árnyékolója. Mindkettő igényes, ötletes és nem túl költséges megoldás.

A fabetét és az alatta lévő ezüst dekorcsík kivitelezése is példás. Remek kis piktogramok vannak a középkonzol gombjain, a váltó körül és a lámpa forgókapcsolója alatt. Ugyan az órák és az iDrive kijelzője – a hátul utazóké is – egyszerű matrica, de kellően részletes ahhoz, hogy ne legyen zavaró. Még a HUD vetítője sem egy odavetett mélyedés a műszerfal tetején.

Nem egy kiemelkedő részletességű a háromezres sorhatos, itt érződik egy kicsit a spórolás, de legalább őszinte és hiányosságait mással igyekszik pótolni. Nem nagyon fedezhetünk fel cikázó csöveket és színeket a műanyagtömb körül, de a főbb elemek felismerhetőek, inkább a matricákra helyezték a hangsúlyt, ez meg is látszik rajta. A motor egyébként az 1:1-esben 306 lóerős és 400 Nm a csúcsnyomatéka, valamint 5,8 másodperc alatt tudja a 100-as sprintet és csodálatos a hangja.

A hamarosan felfrissülő 5-ös még mindig arányos, elegáns és sportos. A jelenlegi modellpaletta egyik legszebb, legharmonikusabb formavilágú tagja. Hosszú orra hegyét gyönyörű krómozott hűtőrácsok és egy Kyosho-tól elmaradó, de önmagában korrekt részletességű fényszóró díszíti. A lökhárítóban lévő rács lyuggatottnak tűnik, pedig nem az. Sikerült megtalálniuk azt az optimális mélységet, amivel még be lehet csapni a szemet. Az illesztések megfelelő nagyságúak, egyedül a gépházfedél első részénél nagyobbak, de az erős élek hullámzása még így is szépen folytatódik, nem feltűnő ez az apró pontatlanság.

Isteni a kerék hármas egységének megalkotása. A felnik polírozott alumínium hatásúak, a kerékcsavarok pedig szép feketék, ahogy kell, a gumi rendes, nem elnagyolt mintázatú és a féktárcsa fényesebb, a nyereg pedig matt ezüst. Minden a legnagyobb rendben! A csillogó króm az oldalán is visszaköszön, folytonossága az ajtók találkozásánál sem törik meg. Zafír feketében végtelenül elegáns, de szerintem ez a sportosabb tenger-mélykék metál fényezés áll neki a legjobban, mert kiemeli a markáns fény-árnyék vonalat.

Hátul a két kerek kipufogócső a legerősebb hathengeres, turbós motorra utal, a fotomaratott típusjelzés alapján pedig már azt is megtudjuk, hogy benzines, ahogy a modellautók döntő többsége. A lámpák itt is gyönyörűek, van mélységük és még a kis, aerodinamikát javító él is ott van az oldalán. A fényvisszaverő prizmák külön darabból készültek és pontosan illeszkednek a lökhárítóba. Szűk nyíláson pakolható a csomagtér, amelynek nem csak az ürege, hanem fedelének belseje is plüssözött, a beltérrel ellentétben feketével, mert voltak olyan aranyosak, hogy ezen nem spóroltak, ha már annyi mindenre nagy gondot fordítottak.

Az 535-ös BMW ára nem sokat emelkedett a megjelenése óta, a legtöbb kereskedő hatvan euró körüli összeget szeretne kapni érte, ez ugyan egy kicsit több mint, amennyit egy Norev 550i-ért kérnek, de a franciáké aránytalan és kidolgozásban is messze elmarad a GTA-tól. Olcsón remek modellt gyártani tehát nem lehetetlen.