Bár a magas benzinárak alaposan visszanyesték a dugókat, a nagyobb városokban a reggeli és délutáni csúcsban cammogó kocsikból még mindig könnyű irigyelni a sorok között gondtalanul elsuhanó robogósokat, motorosokat. Legalábbis amikor jó az idő. Életén és egészségén kívül mire vigyázzon, mire figyeljen, milyen költségekkel számoljon, aki teljesen kezdőként B-s jogsival is vezethető robogóra ülne – ebben próbálunk meg most segíteni.
Egy dolgot előre leszögeznénk: aki fél, ne üljön motorra! Hiába lehet vonzó az olcsóbb, fürgébb közlekedés, aki nem tökéletesen biztos magában, jobban teszi, ha megmarad a stabilabb közlekedési eszközöknél. Itt egy kis kedvcsináló videó a témáról (vigyázat!, elég megrázó képek is vannak benne) – akit ez elrettent a robogózástól, ne is olvasson tovább:
1, Mennyiért lehet két (motoros) kerékre ülni?
Normális állapotú, szerelgetni nem akaró/tudó felhasználó számára is élvezhető kis robogót százezer forint alatt szinte kizárt találni, csak rutinnal, tapasztalattal lehet felfedezni az igazgyöngyöket a sok „minden ki lett cserélve”, „erre nem kel költeni” és „csak benzin kell bele” ajánlat között.
A Honda Lead bármely generációja jó választás, ha nem törik össze, járatják szárazon, sok baja nem lehet
Viszont már 150 ezer alatt akad pár ígéretes gép akad a hirdetési oldalakon, a temérdek kínai és ismeretlen márka mellett jó kis Malagutik, Piaggiók is. Ha akár 200 ezer forint is kerül a háztartásban egy kis robogóra, már komoly alkalmi vételek, megkímélt japán gépek kerülnek elő.
Ha újban gondolkodunk, az ismertebb, megbízhatóbb márkáknál úgy 350-450 ezer forint körül találunk új, jó minőségű, sok év nyugodalmas motorozgatását ígérő gépeket. Nem ajánlunk konkrét márkát, modellt, de a nagy nevek új robogói között nemigen nyúlhatunk mellé.
Aki nagyon nem szeret babrálni a motorral, még egy szivató kezelése se fér bele az életébe, talál benzinbefecskendezéses, télen-nyáron pöccre induló gépeket is bőven, de ezeknél drágább hibák is felléphetnek, és új áruk is borsosabb.
A Kymco Jetix tajvani gép, technikájáról jókat hallani, nagy kerekével kevésbé fájnak neki és nekünk a kátyúk
És ne vegyünk lopottat! Egyrészt mit szólna anyukánk, másrészt mit szólunk majd mi, mikor felismeri a tulaj az utcán és lefoglalja a hatóság.
Yamaha Neo’s 50, benzinbefecskendezéssel, minimális fogyasztással, gyárilag fojtva rém gyenge motorral, újan bőven félmillió felett
2, Két ütem vagy négy ütem?
Általánosságban elmondható, hogy a kétüteműek olcsóbbak, erősebbek, de sokkal többet fogyasztanak, hangosabbak, és macerás őket használni a keverékezés vagy az olajtöltögetés miatt. Sok négyütemű 50-es fogyaszt két liter alatt százon, de kevés kétütemű marad meg három liter alatt.
A fentiekkel együtt mégis azt javasoljuk, hogy Budapestre, nagyobb városokba kétüteműt vegyünk, és hamar szabaduljunk meg a gyári teljesítmény-korlátozástól („fojtás”). Ahol a forgalom ritmusát felvenni esélyünk sincs, ott folyamatosan veszélyben vagyunk – a jogszabályoknak ugyan megfelelő, de tetű lassú robogón, a 45km/h „tervezési sebességgel”.
Sőt, khm, nem teljesen legális, de a való életben jól jöhet a szabályosnál néhánnyal több köbcenti. Számos gyártó szerelt 70-es, 80-as, 90-es blokkot ugyanabba a testbe, amit 50-es alapmotorhoz terveztek, és – bár senkit nem szeretnénk szabálytalanságra csábítani -, ha Kohn bácsi módjára „nem vesszük észre” adásvételnél a turpisságot („Kérdeztem én, hogy hívják azt a halat?”), az a tapasztalat, hogy egy ekkora blokkért nemigen akad rendőr, aki szóljon.
Vidékre, pláne sík területre, kisebb forgalmú településre, rövid távokra ellenben mindenképp négyütemű gépet ajánlunk. Csendesebb, sokkal tartósabb motorok, alig esznek, száguldozni meg úgysem robogó való, ha valaki két keréken akar nagyon sietni.
Simson SR50, a keletnémet cég kifejezetten szép próbálkozása a nyugati színvonal beérésére 1986-tól. Jópofa lehetőség bevállalósabb, alkalmi szereléstől-beállítgatástól nem félőknek retrós kismotorozásra, akár már jóval 100000 forint alatt
Ha van hely tárolni a robogót, és nem baj, ha egy kicsit csúnyább, aránytalanabb, magasabb gépünk lesz, mint a legszebb modellek, érdemes nagy kerekű robogót keresni. Egy Benelli Pepe, Kymco Jetix, Aprilia Scarabeo idomtalanabb, esetlenebb, látszólag vékony virsligumijaival szánalmasabb látvány egy zömökebb, tömörebb, sportosabb Malaguti Phantom mellett. Ahogy régen is szebb volt a Schwalbénél az SR50-es Simson.
De ez csak a látszat. A gumik szélessége tulajdonképpen egyforma a kis robogók mindegyikén, de a gokartosabb, menőbb, általában öntött felnis kis kerekek sokkal nagyobbakat ütnek az úthibákon, mint az akár küllős, öreges hatású, de sokkal kényelmesebb nagy átmérőjű „biciklikerekek”.
Szép a Keeway Matrix, és nem is drága – viszont hosszú távon minden kínai robogónál számíthatunk arra, hogy az árelőny okai sorra kiderülnek
4, „50-es papírokkal 150-es robogó eladó” – érdemes belevágni?
Bár a mai napig rengeteg olyan 100, 125, 150, 200, akár 250 köbcentis robogó lófrál a fővárosban és vidéken egyaránt, amit rendszám nélkül, egy 50 köbcentis sajtpapírral (kamu adásvételi vagy régi, elnagyolt vámpapír) használ az élelmes tulajdonos, ilyen gépek beszerzését nem ajánljuk.
Ha valaki tényleg sokat és gyorsan akar robogózni, inkább csinálja meg a kiegészítő vizsgákat a B-s jogosítványhoz, szerezze meg a B125 kategóriás kiegészítést. 30000 forint körüli költséggel, egy KRESZ és egy forgalmi vizsgával. Igaz, hogy egy legalizált 125-ös robogót már vizsgáztatni is kell időnként, és a biztosítási tarifa is magasabb, de legalább tuti nem kobozza el a hatóság, ha egy tájékozottabb rendőr int le minket ellenőrzésre.
Ja, és egy rendszámos robogót ellopni is nehezebb, több vele a macera!
A Benelli Pepe egy eredetileg olasz, majd Kína által felvásárolt, nagy múltú cég terméke; rossz utakra jó választás
Ami a kocsiknál a történelmi „Japánt vagy németet?” vita, az a robogóknál a „Japánt vagy olaszt?” Ahogy a kocsiknál sem, a robogóknál sincs egyértelmű válasz, de aki a két nagy robogóépítő nemzet gépeinél marad, pláne, ha új robogót vesz, megkímélheti magát kellemetlen meglepetésektől.
Egy gyönyörű szerkezet, rat-stílusra vetkőztetve. Van varázsa, de műszakilag ez is legyen rendben, ha kimerészkedünk vele a forgalomba!
Ami viszont az autópiacon a koreai, az a magyar palettán robogó műfajban a tajvani. A Kymco márka nevét érdemes észben tartani vásárlás előtti válogatáskor. Ha nem vagyunk sznobok, jó minőséget kaphatunk vele visszafogott áron.
A kínai robogók, pláne, ha használtak, jellemzően gyorsabban öregednek és több apró szerelgetést igényelnek. Cserébe persze sokkal olcsóbbak. Csak néhány tapasztalat a szerkesztőségi látókörből ezekkel a gépekkel: a rázkódástól állandóan lefittyedő tükrök, tartozékok, pár ezer kilométer alatt főtengelyesre kopott motor, hűtőfolyadékban feloldódó vízpumpa-járókerék(!), az izzó hevétől elszíneződő, megolvadó lámpabura, kilazuló csavarok, lepotyogó alkatrészek. Szóval lutri a kínai, de néha tényleg nagyon vonzó az ár – sok szerencsét!
+1: A bukón, ruhán ne spórolj!
Bármilyen kicsi, bármilyen egyszerűen vezethető is egy 50-es robogó, a városi forgalomban simán meg lehet halni vele. Elég lehet ehhez egy figyelmetlen autós, szerencsétlen esetben egy nagyobb kátyú is. A minimálisan szükséges védelmet nyújtó sisak, a protektorok, a ruhák, a kesztyű, csizma összességében többe is tud kerülni, mint egy helyes kis használt robogó, de ezen nem szabad takarékoskodni.
Sisakból akkor is a zárt, esetleg felnyitható állrészes verziót ajánljuk, ha a nyitott bukókat pont robogókhoz szokták társítani a reklámok, termékfotók. Ismerünk ugyanis olyan esetet, hogy egy sima elcsúszásos pofáraesésből hosszas műtétsorozat lett, izgalmas csontpuzzle-lal.
Ha az utóbbi két bekezdéssel sem sikerült elvennem a kedved a robogózástól, akkor már csak a klasszikus közhely-jókívánság van hátra az új, kétkerekű élet megkezdéséhez: széles utat gumifákkal mindenkinek!
