Kincsek a pincéből

Csak a Stihl-ért és némi benzinért ugrottam át szemközti házba. Gyanútlanul sétáltam be a szomszéd néni pincéjébe – mi lassan három gyerekkel már minden létező helyet feltöltöttünk az ingatlanban, így néhány kacatot bér tartunk rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél – amikor a sarokban furcsa rakásra lettem figyelmes. Egy rakéta hegye lógott ki a kartondobozból.

Lemeztank, egyszerű, vezetékes távirányítóval

Épp olyan, mint amilyennel kisiskolás koromban Józsi pajtásomnál – szigorúan zenetanulás után – a zöld fotel mögé kergettük szerencsétlen Cili cicát. Hiába idegen pince, muszáj volt belekotornom a kartondobozba. És akkor a szívem is kis híján megállt, nem ez volt ott az egyetlen harceszköz. Előkerült egy bádogtank, egy lánctalpas rakétahordozó is, valamint egy Hold- és egy Űrautó, csudás kínai busz, buldózer. Legtöbbjük dobozban, egész szép állapotban, néhányon még az eredeti ár is olvasható.

Igen, tudom, nem ezt a dobozt kellett volna mögé tenni

Szerencsére jóban vagyunk a szomszéddal, így hamar meglett a játékkupac gazdája, akitől kölcsön kaptuk pár hétre. Lefényképezni, leporolni, kipróbálni. A saját kölkök éppúgy remekül eljátszottak velük, mint a kollégák, akik gyerekkorukban szinte ugyanezekkel a játékokkal tesztelték a család zajtűrő képességét. Mert ezek a szerkezetek rettentően zajosak.

Bura alatt a vezető beosztású, deréktól lefelé hiányzó figura

Biztonság

Elnézve a bádogjátékok buta hajlításait, kilógó, éles fémfüleit, kapcsolóit, nehezen tudnám elképzelni, hogy manapság egy ehhez hasonló játék gyerekkézbe kerülhessen. Ennek ellenére mi ilyenekkel játszottunk, és komolyabb vér- és végtagveszteség nélkül csak felcseperedtünk valahogy. Pedig most, felnőtt fejjel is nem sokon múlt, hogy az elemtartó rekesz fedelének kiszedése közben nem vágtam el az ujjam.

Egy mai gyermekbiztonsági ellenőrzésen elvérezne az biztos

A színes, madzagos távirányítós lemeztank tudása a gombnyomásra előre-hátra haladásban ki is merül. Közben még vészjóslóan villogtatja a toronyba és az ágyúcsőbe épített izzókat, és kerepel. Mai szemmel a játékértéke csekély, bár emlékeim szerint nagyszüleimnél jó pár estét átmulattam azzal, hogy fakockákból várat építettem, majd a tankkal akkurátusan legyalultam a szőnyegről az építményt.

A másik két jószág kevésbé interaktív, csak bekapcsolni és nézni lehet, ahogy a bolygókeréken futó szerkezet ide-oda kóvályog a padlón. Ha valaminek nekimegy, előbb utóbb megoldja a dolgot és visszatolat, hozzá sem kell nyúlni. 

Egyikük pszichedelikus fényjátékkal kápráztatta el az űrkorszak reggelén cseperedő kiskorúakat, míg a másik típus egy könnyű labdacsot tartott a levegőben, a lemezek alatt dolgozó ventilátor segítségével. Közben persze ez is villogtatta a belé szerelt buta zseblámpaizzót. Sajnos a labdacs, és a tölcsér-szerű izé eltűnt az évek során.

Mitől megy?

A tank góliát elemet igényel, míg a két hasonszőrű űrjárgány hasába 4,5 voltos lapos elem való. Eleinte eszembe sem jutott, hogy még van a világon ilyen forma elem, így rögtön a barkácsoláson járt az eszem, hogy valamivel ki tudjuk próbálni. Később kiderült, hogy teljesen felesleges AA-s akksikkal szenvedni, mert lapos elem még mai is akad a boltokban.

Góliát elem. Nagy és nehéz.

Hogy mire lehet még használni, arról elképzelésem sincs. Lényeg, hogy párszáz forintért vettünk néhányat. Ha nem merülnek le idő előtt, akkor még további madzagos távirányítós szörnyetegbe is bekerülhetnek. Feltéve, hogy sikerül őket is működőképes állapotba hozni. De dolgozunk az ügyön.

A későbbi változatok hatalmas Interkozmosz plecsnit kaptak a Föld helyére