Albínó békakirály

A Need for Speed Porsche játékkal én is megszámlálhatatlan mennyiségű időt vettem el az életemből, leginkább a 944-es és az Industrial Zone nevezetű pálya maradt meg bennem abból. Emlékeim szerint a játékban is választható volt, de a 930-as sorozatú Porschéval az első élményem, nem is olyan túl régről, a tévéből származik.

Az 1987-es Porsche tolvajok – eredetileg No man’s land – című filmben ugyanis elég nagy az egy képkockára jutó 1975 és 1989 között gyártott 911-esek száma. Ilyen körítéssel nem túl nehéz felébreszteni a gyűjtögető életmódot folytató emberben a típus iránti érdeklődést.

Nem sok újat lehet szólni arról a formáról, ami 1963 óta – tehát már 50 éve – alig változott és valószínűleg továbbra sem nagyon fog. Ez is éppen olyan békatekintetű, és éppen olyan szép ívben lesz a tetejéből hirtelen a hátulja, mint előtte és utána. Bár volt egy Slantnose nevezetű bukólámpás változata is, de egyértelmű volt, hogy az úgy nem az igazi. Hál’ Istennek hamar el is felejtették!
Autoart modellről van szó, tehát a kényes fehér szín ellenére nyoma sincs nagyobb illesztési hézagnak vagy egyéb pontatlanságnak. Ez a precizitás leginkább a külön darabból álló, fém lökhárítón látszik, ahol többféle műanyag elem találkozik, és ami önmagában mindent elárul a modellről.

Az integrált irányjelzők, a két aranyos lámpamosó és oldalt a bordázott rész is hibátlan. Naná, hogy a Martini Racing csíkok is precízen futnak végig az oldalán és a farán!

Az ablaktörlő lapátok követik az üveg ívét és formájuk is rendben van, nem eltúlzottan vékonyak, ahogy a HW Elite modelljén. A hátsó ablak feletti levegő kilépők csak matricák ugyan, de legalább így egészen biztosan nem maradhat sorja az apró résekben.
Nagyon örülhet a szabálytalan alakú, igényes, vékony karokkal feltáruló csomagtérnek az, kinek pont ilyen alakú cuccai vannak. Itt mindössze egy fehér tartály szúr szemet a nagy plüssrengetegben. A csomagtér fedelén aranyló fénnyel csillan meg a márka címerszerű logója.
Mindkét végén csodálatosak a világítótestek. A fényszóró és a ködlámpa szépen foncsorozott burája alatt az alig látható részek is hiánytalanul jelen vannak, és a lámpamosók apró birkaszarvacskái sem felejtődtek el. A jobb első kerék előtt elbújtatva találjuk a kétszólamú kürtöt.

Hátul, az egy darabból álló lámpatesten, élesen elválaszthatóak a színek, a mögöttes tartalom és a Porsche felirat is kitűnő. A hátsó lökhárító is fémből készült, akárcsak az első, csak az indexek helyett itt valószerűtlenül picike fényvisszaverő prizmákat találunk a fekete plasztiksávban. Nem túl hivalkodó a bal oldalon kikandikáló kipufogóvég sem.

A klasszikus ötküllős felnik kivitelezése példaértékű, a belső része matt fekete, a pereme pedig gyönyörűen polírozott alumínium. Szívfacsaróan szép látvány az egész! Amíg a féktárcsa együtt mozog a kerékkel, addig természetesen, a nyereg egyhelyben marad. Ez már szinte szóra sem érdemes, kötelező megoldás ebben a modellszegmensben.

A hátsó kerekeknél jócskán megizmosodott a kínálat csúcsát képező Turbo változat teste, s ezt még jobban kihangsúlyozza az ívhez igazodóan visszakanyarodó díszcsík, valamint a küszöbtől felnyúló fekete betét, melynek feladata, hogy megóvja az elemet a kőfelverődésektől. Ezt a megoldást ma is alkalmazzák, csak az ilyen célra odaragasztott matrica átlátszó és – jó esetben – minden szervizlátogatáskor cserélik.

Az erőmű kidolgozása pazar, igazi lelkesítő, színes-szagos kis gépezet, sokféle elemből összeállítva, ventillátorral, tartályokkal és csövekkel. A háromliteres, hathengeres boxermotor léghűtéses, és – a megfelelő leszorító erő létrehozása mellett – ezért is volt szükség a hatalmas hátsó légterelőre, amelynek résein át könnyebben jutott levegőhöz a 260 ló és a turbófeltöltő.

Ennek megfelelően a gépházfedél rácsai és az alatta lévő háló valóban lyuggatott. Mindez alulról sem mutat rosszul, főleg ahogy a hengerektől jövő hat cső addig kavarog, amíg az egyetlen kipufogódobba nem érkezik, bár ide már csak az ezüst festékből jutott.

A zsanéros ajtókon is végigfutó Martini trikolór nyílhegyet szimbolizáló díszítése még erősebben hangsúlyozza a sportkocsi jelleget a vékony ablakkeretekkel és a finom kis kilincsekkel, valamint a vezető oldalán lévő tükörrel együtt. Ez utóbbi, fantasztikus módon egy egészen összetett darab.

Ellentétben a szokásos egybeöntött borzalmakkal, külön fehér tükörházból, keretből és tükörlapból áll. Az ajtókárpit felső része valósághűen formázott műanyag, a térképzseb pedig szövetanyagot imitáló bevonatot kapott. Csodás, és még a lényeg hátra van!

A sötétbe burkolózó, plüssel borított utasteret érdemes nagyítóval felfedezni. Ilyenkor látszik, hogy a formás, műanyagülések belső fele a lyuggatott bőr textúráját utánozza. Hátul az ülőlap és a háttámla között is szőnyeg van, a B oszlopon szövetből készült övek függenek szép csatokkal, felettük a beltéri világítás burái is felfedezhetők.

A jellegzetes, ötórás műszeregység részletes, minden leolvasható róla és a realisztikusabb hatás érdekében vékony plexilappal fedett. Pompásak a szellőző rostélyok és a rádió kezelőszervei is, a váltógombon olvasható a fokozatkiosztás. Ez még egy kései négysebességes, csak az utolsó évi példányok kaptak 5 sebességes váltóművet.

Száz euró körül mozgó ár ellenében szenzációs tenyérnyi, klasszikus sportautót kapunk a 930-as sorozatú – amely szerintem a valaha készült legjobb formavilágú Porsche – Autoart 911 Turbo 3.0 személyében.