389 millió forint – Magyarország legdrágább használt autója?

Gondoltam, megkeresem a legdrágábban kínált magyar használt autót. Egyetlen kritériumot szabtam csupán, szerintem világos, hogy miért: kizárólag magyar rendszámos kocsik játszanak. Ilyen-olyan egzotikus, avagy német-szlovák azonosítóval puccoskodó kalandorok kíméljenek.

Pofonegyszerű volt a feladat, be is írtam a legnagyobb hazai használtautó hirdetők keresőjébe minimális árnak 50 millió forintot. Kéttucat járműre szűkült a mezőny. 50 és 100 millió között egy-két éves 458-as és 599-es Ferrarik sorakoztak olyan 10-20 ezer kilométerrel, piros, sárga és fehér színben.

Felfelé haladva az árban megjelent 70 millió környékén három csodaszép Rolls Royce Ghost, és egy Mercedes-Benz SLS. Csakhogy míg a britek 2010 és 2012 között készültek, az újragondolt sirályszárnyas egy fóti Merci-szalonban álló pár hetes, még rendszám nélküli autó, azt nem tekintem használtnak.

100 millió forint felett már csak néhány darab 2012-es Aventador pöffeszkedett. Az egyik Ferrari-szalon előtt fotóztatta magát, míg a másik Lambo egy olyan csarnokban, ahol 20 darab hasonló kaliberű sportkocsi állta körbe. Szép, nagy garázs, de ez a fotó sem Rákosfalva külsőn készült, szó sincs ezeknél a kocsiknál magyar rendszámról a hazai használtautós hirdetés ellenére.

És a csúcson…

Két autó maradt hátra.

Két Pagani. Egyik a Zonda-mese elejéről, a másik a végéről. Mindkettőt „érvényes magyar okmányokkal” hirdetik.

146 millió forintért árulják az olcsóbbat, és bár 2002-es évjáratú, a hirdetés szerint mindössze 28,5 ezer kilométer van a 6500-as Merci-blokkjában, amit ne tekintsünk gyanúsan kis futásteljesítménynek. Ez nem az a tipikus cégautó.

Ha ez gáz, mert túl öregecske az asszony szerint, van másik. Íme, a Magyarországon jelenleg legmagasabb összegért kínált használt autó egy 2013. januári Pagani Zonda Coupe 389,5 millió forintért. Garanciális, keveset futott, és – ki nem találják – nem dohányzó. Az nem derül ki a hirdetésből, pedig ne linkeljünk, fontos, hogy garázsban tartották-e, de az extrákat szépen felsorolták. Csak néhány, tényleg a teljesség igénye nélkül.

Strucc bőr ezüst varrással, Nardi fa kormánykerék, titán kipufogó, emelő-rendszer, karbon fedi az ebben már 7300-as V12-est, amely 650 lóerős.

„Érvényes magyar okmánnyal” – olvasom, de mire eljutottam idáig a csilli-villi hirdetéseket böngészve, világossá vált, hogy mindez csak duma. Szinte az összes 50 millió forint feletti hirdetés (kivéve a Ferrari-, és a Merci-szalon majdnem új maroknyi autóját) külföldön árult, fizikai valójában Nyugat-Európában létező kocsikat takar. Ezekre csak akkor kerül hazai rendszám, ha valaki behozatja őket, ezek bizony nem magyar használt autók.

Némelyik Ferrarit sima mobilszámmal hirdetik, cégnevet vagy irodacímet sem jelöl a hirdetőjük, de ez csak izgalmassá tette a képzeletbeli vásárlást. Megcsörgettem pár 458-ast hirdető telefonját. Az egyik az istennek se vette fel soha, mintha fax lett volna a szám, valami nem stimmelt vele, a másik dettó, de itt legalább tudtam üzenetet hagyni. Nem mondtam, hogy újságíró vagyok, csak azt, hogy érdekel a Ferrarija. Azóta sem hívott vissza.

Szerencsére van egyéb kapaszkodó, mivel az 50 millió feletti kocsik meghatározó részének a hirdetésében négy igen hasonló nevű magyar honlap szerepel. Sokat nem is kellett nyomozni, hogy kiderüljön, ebből hármat a Premium-Autóflotta Kft. működtet. Leültem a tulajdonossal egy asztalhoz.

Mit mond a cégvezér?

„Ez egy trükk” – mondja Hortobágyi Ágoston, a cég létrehozója. A kft. valóban luxusautókat forgalmaz, de nem Ferrarikat, pláne Paganikat, hanem legnagyobbrészt 10 és 40 millió forint közötti, maximum két esztendős német prémiumautókat. Zömében BMW-ket, de szép számmal Merciket, Audikat és Porschékat.

Hortobágyi az elmúlt közel másfél évtizedben értékesített új BMW-ket, vezetett Audi-szalont, dolgozott az Emil Frey kereskedelmi igazgatójaként, így kellő rutinnal a háta mögött tudja, hogy az immár privát cége által forgalmazott BMW-ket és honfitársaikat mivel kell reklámozni. Ferrarival, Lambóval és Paganival.

„Volt, hogy 300 német prémiumautót hirdettem, plusz két Ferrarit, meg két Lamborghinit. Ugye kitalálja? Direkt figyeltem, ezt a négy hirdetést százszor többen megnézték, mint az összes többit. Márpedig ezekben szerepelnek a honlapcsaládunk tagjai, ezek közül is a legfontosabb, a premiumautok.hu” – magyarázza Hortobágyi, hogy miként szerez látogatókat az egymással is összekötött oldalaknak.

Állítása szerint vannak telefonos érdeklődők az 50-100 milliós kocsikra is, de kézzel fogható vásárlók nem nagyon. Persze, ha megjelenik valaki ilyen igénnyel, beszerzik számára az autót, és a nevére állítva forgalomba állítják itthon, de más a magyar valóság. És nem azért, mert ez a szint túl drága. Egyáltalán nem.

Nem égetik magukat Ferrariban

„Sokaknak van rá pénzük, de nem vesznek ilyen sportkocsit, mert vannak annyira intelligensek, hogy tudják, az már ellenérzést keltene az ügyfeleik szemében. Ezért nem látni a Ferrarikban és Lamborghinikben öltönyös-nyakkendő embereket. Nekik több pénzük és eszük van, mint azoknak, akik valójában ilyen autókban ülnek” – mondja a cégtulajdonos, aki szerint hozzájuk nem is jönnek szekrényemberes kísérővel vásárlók. „Ők megtalálják a saját világukat a kavicsos kereskedőknél a visszatekert órás autókban.”

A kft.-nek nincs is klasszikus értelemben vett kereskedése, mi is egy XIII. kerületi irodában ülünk. Ide jönnek be azok a vevők, akik a 2008-ban indult, és azóta az autóvásárlási szokásokat is átíró gazdasági válság előtt még akár nagy mellénnyel mentek be egy BMW-, Mercedes-, vagy éppen Porsche-szalonba, és azt mondták, hogy ide nekem a világot. Akkor nem érdekelte őket, hogy az első évben elveszíti új autójuk az értékének a harmadát, akár 5-10-15 millió forintot, ma viszont, mondja Hortobágyi, sokkal megfontoltabbak. Számolnak ezzel, átugorják a gyors értékvesztést, és inkább 1-2 évesen veszik meg a német prémiumautót. Annak még új szaga van, de mélyen a szalonár alatt megkapható.

Erre az igényre épül az üzlete. Az újautó-értékesítést padlóra fektető válságot túlélt vevők azonban hiába keresik Magyarországon ezeket a kocsikat, mivel az importőrök alig adnak el új autót, ebből következően minimális darabszámban létezik 1-2 éves minőségi használt kocsi. „Valami olyasmi kéne nekem, ami szinte új, de azért 30 százalékkal olcsóbb” – nagyjából ezzel a kezdő mondattal jelentkeznek Hortobágyiéknál a vevők.

A vásárló dönt a felszereltségről

Ami ugye elég ritka a használt autó beszerzésénél, de a cégtulajdonos állítja, hogy 95 százalékban képesek felkutatni és behozni 3 héten belül azt az autót, amit az ügyfelük itthon konfigurál össze. Azzal a bőrbelsővel és váltóval, azokkal az extrákkal, amivel szeretné. Ezt leginkább a széles partnerkör teszi lehetővé, több mint 50, kizárólag német, kizárólag gyári kereskedővel állnak kapcsolatban, akiktől kizárólag gyári garanciás kocsikat hoznak be.

Miért nem keresik meg maguk a német hirdetési portálokon, és hozatják be? – kérdezem Hortobágyit. Van ilyen is, de a többségnek nem fér bele az életébe, hogy kiautózzon Berlinbe, majd Münchenbe megnézni mondjuk két kocsit, belekalkulálva néhány napot, hogy esetleg lyukra fut az egyikkel. Ennyi nap alatt ő inkább pénzt keres a munkahelyén.

Most már tényleg kíváncsi voltam, hogy a magát olasz sportkocsikkal reklámozó cég milyen áron tud kínálni német prémiumautókat. Néhány példa azoknak, akik nem feltétlenül ragaszkodnak a piros bőrbelsőhöz, az alábbiak eladó, konkrét autók.

BMW 525d M Touring, 2012.05., 14.500 km, 15.9 millió forint
Új ára ezzel a felszereltséggel kb. 24,5 millió.

Audi S8,  2013.04., 10.000 km, 32,8 millió forint
Új ára ezzel a felszereltséggel kb. 46 millió forint.

Porsche Panamera V6 TDI,  2012.05., 14.900 km,  24,7 millió forint
Új ára ezzel a felszereltséggel kb. 35 millió forint.

És még egy autó, ami kivételesen vadonatúj, ráadásul már Budapesten várja, hogy beleszeressen valaki.

BMW 550d M, 2013.07., 41 km, 22,9 millió forint
Szalonban ugyanennek a listaára 28,5 millió forint.

Mindez szép és jó, de mi a garancia arra, hogy nem agyontört, vagy csak szimplán sérült, majd igényesen megjavított kocsik ezek? – bujkál a kisördög az emberben, márpedig ez a kérdés megfordulhat a leendő vevőkben is. Hortobágyi erre ismét hangsúlyozza a gyári partnereket és a gyári garanciát. Akinek ez nem elég, az itthon is leellenőriztetheti alvázszám alapján a részére felkutatott kocsit, de még kint Németországban is oda rendelhet hozzá egy Dekra-felülvizsgálatot. Ráadásul szerződést köt kft. a vevővel, amiben a jármű megvásárlása és beszállítása előtt mindent rögzítenek.

Gyakorlatilag akkor találkoznak az ügyfelek harmadával, állítja a cégtulajdonos, amikor átadják a kocsit. Vannak persze bizalmatlanok, olyan is akadt, aki hatszor telefonált egy nap, majd a kocsi átvételekor megnyugodva közölte, hogy na jó, akkor kellene neki még egy autó – hallom a reklámnak sem utolsó mondatot Hortobágyitól.

Ami viszont tényleg szimpatikus, hogy kizárólag magyar rendszámmal adja át vállalkozása a behozott autót, nem megy bele a szlovák céges bizniszekbe, és hasonlókba, ezért csak magyar ügyfelek kopogtatnak náluk. A szabályerősítő kevés kivétel egyike, egyben az eddigi legmeglepőbb módszerrel kocsit rendelő ügyfél mégis egy Magyarországon élő diplomata volt.

Hortobágyi diszkréten annyit árul el a sztoriból, hogy az egyik nagykövetség munkatársa egy nejlonszatyor pénzzel lépett be az irodájukba. Vitte volna a megrendelt, de még rendszám nélküli kocsit, ám az istennek sem akarta megérteni, hogy az ő országával ellentétben itt nem így működik az autóvásárlás.