Nemrég már bemutattunk egy hasonlóan vonzó öreg BMW-t, most pedig itt a nagytestvér is, egy 1976-ban a Karmann cég által gyártott karosszériájú BMW 633 CSi. A tulaj ugyanaz, csak ha lehet, ez a kocsi még dögösebb. Agresszív cápaorr, keret nélküli, elektromos ablakok, 200 lóerős hathengeres motor, pompás forma, igényes kivitel.
A BMW gyárba vasúton kerültek az első karosszériák, ahol azt kiegészítették a hiányzó, létfontosságú szervekkel. Ennek a bölcsnek nehezen nevezhető ötletnek köszönhetően 1976-től 1977-ig tartott az első szériások gyártása, és ez idő alatt mindössze 3713 darab készült alvázszám szerint ebből a kivitelből, a 200 LE-s motorral a motorháztető alatt. Később aztán már nem utaztatták ennyit a kasztnit, hanem teljes egészében a BMW gyárban készítették ezeket a szépségeket. Emellett még folyt a 628-630, majd 1977 decemberétől már a 635 CSi gyártása is.
Elegáns, egyedi vonalak. Ma már nincs ilyen, a szélcsatornában minden egyformává olvad.
Ez a zöld csoda jelenlegi tulajdonosához tavaly tavasszal került, és bár nem volt túl viseltes az állapota, de hogy eredeti pompájában csillogjon, alapos restaurálást igényelt. Előző tulajdonosa a szabad ég alatt tárolta, de szerencsére nem volt gondosan, légmentesen letakarva, így nem amortizálódott le annyira az egy helyben eltöltött évek alatt, mintha végig szellőzés nélkül, nedves pácban rohadt volna. A motor-váltó bontatlan maradt a futott 136 ezer kilométer alatt, és ma is kiváló kondíciónak örvend. Elsőre talán ez jelentéktelen részletkérdésnek tűnik, de mégiscsak jól hangzik, hogy ez még a gyári összeszerelés. Mert ebben a ligában már ez is fontos motívum lehet.
Gazdája szerint a restaurálás nem arról szól, hogy vegyünk új alkatrészeket majd szereljük össze őket és kész az autó. Ami eredeti, régi, még ha látszik is a használat rajta, mindenképpen maradjon az autóban. Például egy eredeti ülés még mindig többre becsülendő egy hozzáértő szemében, mint amit újrakárpitoztak – ki tudja hol és hogyan – vagyonokért. Ez adja a patináját, a valódi értékét egy veterán autónak. Persze erről is megoszlanak a vélemények, ki hogy szereti, de egy minden porcikájában új autó mitől is lenne veterán?
Ablakkerettelen ajtók
Szerencsére itt az ülések, ajtó, tetőkárpitok szinte minden darabja az eredeti szép állapotban maradt, ami nem, csak az lett kicserélve. A karosszéria felújítása után friss külső-belső fényezés következett a gyári „rezedagrün” szín alapján, majd alvázvédelem, és a felújított futómű és üzemanyagrendszer visszaszerelése jött. Az alufelnik a szórást követően szintert és gyári méretű új gumikat kaptak.
Aki egy első szériás 6-os restaurálásába vágja a fejszéjét, tudnia kell, hogy kevés dolog vásárolható meg új alkatrészként. Ha egy ilyen kupét szeretnénk, akkor inkább a ’77 után gyártottakkal kezdjünk, ott már könnyebb lesz a helyzet alkatrész-szempontból, vagy komolyan menni kell a dolgok után, időt, pénzt nem kímélve. Ami persze ettől igazán szép, hogy jóformán semmi sincs hozzá újban, sokat és jó helyen kell kutatni, még a legapróbb hiányzó mütyűr után is.
Műteni lehetne a motortérben, annyira tiszta
A futómű és egyéb festett, szinterezett alkatrészek szódaszórásos eljárással lettek fémtisztává téve. Ennek az eljárásnak nagy hátránya a homokszórással szemben, hogy jóval lassabb, emiatt természetesen drágább is, de óriási előnye viszont, hogy igen kíméletes és nem hullámosodik a lemezfelület sem, mivel nem melegedik fel munkavégzéskor. A csavarok,alkatrészek is horganyozva lettek eredeti színükre, majd az autó alatt a gyári színű festékjelölésekkel is találkozhatunk. Ahol a szakemberek a szerelőszalagon valamit már meghúztak, ott a csavart egy sárga festékpöttyel jelölték, hogy ezzel már végeztek, minden rendben van.
A fényszórók fakó tekintetét egy saját készítésű, igen bonyolult célszerszámmal sikerült megoldani, hogy újra tükrösek legyenek, ne csak a hályogtól szomorúan bandzsítsanak az útra. A titok egy vékony drótdarab, rajta egy ronggyal, amellyel a foncsor lyukain benyúlva hosszú, kényelmetlen de kitartó munkával újra tükrözővé lehet tenni a foncsort, és tisztává az üveget.
Fotelszerű plüsszékek
Mégis, mennyibe kerül?
Sokba. De számoljunk! Először is szerezzünk egy alapanyagnak való autót. Az érintett szakmabeliek – mint például a karosszéria lakatos, autószerelő, fényező, kárpitos, szemcseszóró, futóműves, szinterező és még sorolhatnám – igényeinek kielégítése előtt alkatrészeket is kell vásárolnunk, ha nem megy, akkor pedig legyártatnunk. Munkaórák számát tekintve 1000 óra felett kényelmesen számolhatunk, plusz sok egyéb más kiadással is, mint például szállítási költségek.
Ezen felül több órányi telefonálás, magyarázás, autókázás és a makacs, de időhúzós szakemberekkel való küzdés is természetes velejárója a dolognak. Minimum egyéves időbefektetést is igényel a pénzen kívül, ha saját magunk intézzük a munkát. Végül egy jó tanács: szakembereknek azt, hogy „-ráér…” ki ne ejtsük, véletlenül se, mert ezt komolyan fogják venni és sosem készülnek el a munkával.
Van autó ezen kívül, amelyik így néz ki alulról?
Megérte?
Persze! A tulaj szerint mindezek ellenére megérte végigcsinálni és hatalmas örömöt okoz, hogy elkészült, megszületett, hogy van. És egyáltalán nemcsak mert ritka, hanem mert jó, és szép is lett a járgány.
És a csattanó: Mivel már elkészült, és utcán használni stresszes, a garázsban meg kár elrejtve tartani, az autó eladó. Érdeklődni a szerkesztőségben lehet.
Szerző:Földes Attila
