Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
A kibontási folyamat sajnos nem lett egyszerűbb, hiszen még mindig ezt az igénytelen, szétmálló – az én esetemben gyárilag ketté is tört – sztirolhab faragványt hívják ők csomagolásnak, benne a papírba és uzsonnás tasakba tekert modellel. Azért szerencsére mindig megtartják azt a jó szokásukat, hogy a fotomaratott jelvényekből és feliratokból is csomagolnak egy-két tartalék darabot. Csak hát, ezt is mennyivel jobban fogadná az ember egy kifinomultabb tálalással, mert így egy kicsit olyan, mintha a Kobe marhasteaket hercegnős papírtányéron, műanyag késsel-villával raknánk a vendég elé.
Szigorú, belsősávtakarító pofa. Nem csoda, hogy sötétkék elődjének minden darabja pár nap alatt elkelt, kívülről szemlélve tényleg remek modell az OttO M5-öse.
Az összkép meggyőző, a fényezés szép, bár – szerintem – a szemcseméret egy hangyányit nagyobb a kelleténél. Az illesztésekre persze, nem lehet panasz.
Az arányokkal sincsen gond, pontosan visszaadja a megszokott limuzinsziluettet. Az antracit színű felnik különösen jól sikerült darabok. Mögöttük természetesen ott van a féktárcsa és a nyereg.
Látható a fejlődés, javult az összeszerelési minőség, a kibuggyanó ragasztócsíkok eltűntek és a vékony ablakok sem állnak el. Pompás!
A számok: ez a 760-as sorszámú modell a 2500 darabból, 44 euróért és némi postaköltségért kaparinthatjuk meg, az igazinak egy 4,9 literes, 400 lóerős V8-as szívómotor dolgozik az orrában, aminek csúcsnyomatéka 500 Nm és 5,3 másodperc alatt repíti nulláról százra az autót, végsebessége pedig 250 km/h.
Kifogástalanok a lámpatestek, a bura szép tiszta, még ragasztónyom sincsen rajta, alatta pedig kellően részletes minden és még fényszórómosója is van. Az alsó légbeömlőknél kamuráccsal találkozunk, de ez egy resin modellnél – ahol motor egészen biztosan nem lapul a fedél alatt – teljesen érthető.
Gyönyörű a négy, krómozott kipufogóvég és a fotomaratott M5 logó. A lökhárító kézzel festett koptatócsíkjainál sajnos néhány helyen nem sikerült a vonalon belül maradni, pedig ezt általában még gyerekként elsajátítja az ember.
A csomagolás mellett a másik gyenge pontja az OttO modelleknek a kidolgozatlan, elnagyolt beltér. A műszerfal formái tökéletesek, csupán a finom részletek hiányoznak. Az ajtóburkolatra és az ülésekre utólag, kézzel festik a világos részt és ez sajnos nagyon meg is látszik rajta.
Plüss padlóborítást és öveket hiába keresnénk, ezeket a filléres közérzetjavító megoldásokat nem alkalmazzák a franciák. Sajnos ez nem csak a resin modellekre jellemző mostanság, hanem a nyitható, fém Norevekre is.
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.
Megtetszett?
Ha megtetszett a bemutatott modell, és vágysz valami hasonlóra, itt biztosan megtalálod. Kattints ide, és szemezgess a webshop modellautós kínálatából.
