Reggel hat óra van, két igen sűrű nap után mégis érdemes kikászálódni az ágyból. Szűk félóra múlva már egy fagypont körüli hőmérsékletre hűtött csőrős kisbuszban ülök, és egy gigantikus parkoló felé haladunk Irvine-ban. Egész pontosan ide:
A busz megáll az út szélén, de mielőtt nyithatná az ajtót, a rendezvényt biztosító egyetlen amerikai rendőr még átküldi a buszt az út túloldalára, hogy ne itt botorkáljon át az a harminc ember, aki remegő lábakkal várja a szabadulást a guruló mélyhűtőből. Hiába, ez itt egy olyan ország, ahol mindent agyonszabályoznak, nehogy valami baj legyen.
Sorban érkeznek a résztvevők
Fotó megosztása:
Szép sorban vár mindenki a bejutásra. A rendezvény biztosítására egyetlen rendőr is elég, itt nem jellemző a rendetlenkedés. Az ezer lóerős szörnyek ugyanúgy kivárják a sorukat, mint az alig vánszorgó veteránok.
Fotó megosztása:
Hörgés, dübörgés, itt-ott benzinszag
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Ő a negyedik Veyron a parkolóban
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Angyalka
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Autó és kávé
Fotó megosztása:
Detomaso Pantera
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
BMW, furcsa rangjelzéssel
Fotó megosztása:
BMW, furcsa rangjelzéssel
Fotó megosztása:
BMW, furcsa rangjelzéssel
Fotó megosztása:
Mik vannak... Elektromos Porsche
Fotó megosztása:
Akksik mindenhol
Fotó megosztása:
Egyenáramú motor hajtja
Fotó megosztása:
A villám itt érthető
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
A zajszigeteléssel nem sokat vacakoltak
Fotó megosztása:
Borzalmas nyomatékra méretezett irányváltó
Fotó megosztása:
Megszívlelendő hitvallás
Fotó megosztása:
700 lóerő lendíti előre ezt a rémséget
Fotó megosztása:
Amerikai zászló nélkül nem élet az élet
Fotó megosztása:
Igazán egyedi darab
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Műszerezés. Nem is kell sokkal több
Fotó megosztása:
Fémlemez üléseken nem fenékig tejfel az utazás
Fotó megosztása:
Karóba húzott Michelin-emberke
Fotó megosztása:
A srácok valami tutit láthattak, bár ami mellett állnak, az sem kutya
Fotó megosztása:
Semmi króm, semmi kompresszor. Ez így eredeti.
Fotó megosztása:
Két véglet egymás mellett
Fotó megosztása:
Lábon érkezett ez is
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Az autók gazdái bárkivel elbeszélgetnek
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
McLaren sor, egy Bentley-vel zárva
Fotó megosztása:
A germán részleg egy darabja
Fotó megosztása:
Nemzeti Lambo
Fotó megosztása:
A csoffadt Golf is elfér a tömegben
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Jaguar az előtérben
Fotó megosztása:
Ez a 71-es Land Rover nem az igazi
Fotó megosztása:
II-es széria belső
Fotó megosztása:
Hangulatos rendszámmal árulják a Land Rovert
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Saab Sonett narancs színben
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Furcsa, de nem néz ki rosszul az összepacsmagolt motortér
Fotó megosztása:
A környék egyetlen hupája, amire fel lehetett hágni
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Márkatársak, szép sorban. Egyikben sem érintetlen a motor...
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Rozsdamarta patkány Datsun
Fotó megosztása:
Két kipufogó a lavórban
Fotó megosztása:
Ágyucsövek
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Háromajtós Isetta. Sosem tudtam, hogy ilyen is van.
Fotó megosztása:
Egy csodaszép Mercedes
Fotó megosztása:
Hozzávaló izék
Fotó megosztása:
A kalaptartó fontos dolog ám
Fotó megosztása:
Ez már talán megüti a giccs szintjét is
Fotó megosztása:
hazafelé még mindenki odalép egy kicsit a gázra, hogy a látvány mellett jusson valami a dobhártyáknak is
Fotó megosztása:
Fotó megosztása:
Szép sorban vár mindenki a bejutásra. A rendezvény biztosítására egyetlen rendőr is elég, itt nem jellemző a rendetlenkedés. Az ezer lóerős szörnyek ugyanúgy kivárják a sorukat, mint az alig vánszorgó veteránok.
A Nissan és Amerika
A múlt hét egy részét a Nissan meghívására Amerikában töltöttük, ahol szinte minden létező Nissan modellel valamilyen kapcsolatba kerültünk. Vezettünk elektromos prototípus teherautót, ültünk városban is vezető nélkül közlekedő autóban, kipróbáltuk a New York taxit, illetve GT-R GT3-assal is mentünk egy kört. Amíg a temérdek anyag szépen összerendeződik, addig időrendben visszafelé haladva egy könnyed anyaggal kezdődik az amerikai beszámoló. Pont az utolsó nappal.
Rögtön a bejárat után ért az első sokk, ahol három darab, rendszámmal rendelkező Bugatti Veyron mellé próbált még betolatni a frissen érkezett negyedik. Autószalonon kívül még ennyi Veyront sosem láttam ennyi négyzetméteren. Aztán jött a többi gyomros, bár a kiemelt helyen álló különleges Nissan és Datsun modelleket két napja már a Nissan rendezvény keretében összenyálazhattuk, de itt is jól mutattak.
Temérdek régi cucc, igazi amerikai legendák, megfáradt, rozsdás japán kávédarálók és persze olasz szupersportkocsik. Egyedül francia autót nem láttunk. Bár nem kizárt, hogy valamelyik sarokban ott lapult, de reménytelen feladatnak tűnt az összes itt lévő autó körbejárása. A látvány amúgy is felfoghatatlan, az ember hamar túlcsordul, és egy idő után már az ingerküszöbe is magasabbra kúszik, már nem áll meg minden autó mellett. Pedig itthon egy-egy darabból is végtelen tesztet lehetne kanyarítani. Ha találnánk hasonlókat.
A legvarázslatosabb az volt, hogy gyönyörűen megfért egymás mellett az ezer lóerő fölé szteroidozott amerikai cirkáló, a gyönyörű állapotban lévő brit veterán, a semmire nem hasonlító épített szörnyeteg, valamint a lepukkant, öreg patkányjárgány. Mindenki boldogan beszél a saját gépéről, kávét iszogatnak, majd nem sokkal 8 után kiürül a parkoló, hazamennek a legények a családhoz. A kihajtónál összegyűlt tömeg még kap a saját lábon távozó autóktól egy-egy gyönyörű motorhangot, – guminyom nem marad az úton – hogy legyen mivel kihúzni a következő szombatig. Amikor újra kezdődik az egész, kérészéletű autós összeröffenés. Ami persze résztvevőknek, és nézőknek egyaránt ingyenes.
Valami nagy csodát láthattak a srácok, bár az sem semmi, ami mellett állnak