Gyerekkoromban Debrecenben, a csónakázó-tó partján lévő talponálló mellett, illetve focimeccsek idején a Loki-pálya környékén gyakran láttam egy kézzel forgatható karral lánccal hajtható mozgássérült-járművet, egy triciklit. Behemót nagy jószág volt, direkthajtásos és páratlan a maga nemében.
Minden kerekes szerkezet iránt kényszeres vonzalmat érző autóbuzi-agyamban máig ott forog a mozi, ahogy lejtőkön gurul a triciklivel a bácsi, ez elengedett kurbli pedig hipnotikus ritmusban forog. Valami gyermekien perverz módon még irigyeltem is, hogy ilyen járgánya lehet.
Bizony, harminc évvel ezelőtt még nem volt tipikus, hogy mozgássérültek, idősek, esetenként kórosan elhízottak önállóan, mások által tolt kerekesszék nélkül vehessenek részt a közlekedésben. Ma már más a helyzet. Se szeri, se száma az utcákon, sőt, utakon a mozgáskorlátozottak számára fejlesztett kis járműveknek. Vagyis – miknek is pontosan? Mik ezek az elektromos kiskocsik? Mit tehetnek velük a közlekedők? Mit kell velük tennie az autósoknak, gyalogosoknak a törvény szerint? Utánanéztünk.Elsőként természetesen a rendőrségtől kértünk tájékoztatást, ők az alábbi levelet írták nekünk:
Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a kérdéses témában statisztikai adatgyűjtést nem végzünk. Általános tapasztalatként elmondható, hogy a mozgássérültek közlekedésére szolgáló elektromos meghajtású eszközök közúton való igénybevétele során a közlekedésben résztvevő többi gépjárműhöz viszonyított sebességkülönbség és a mellettük való elhaladáskor tartott oldaltávolság jelent fokozott baleseti kockázatot.
Az ilyen eszközzel közlekedők számára kiemelten fontos, hogy ott vegyenek részt a közúti közlekedésben, ahol ezt részükre a közúti közlekedési szabályok és a kialakított forgalmi rend nem tiltja. Ennek során különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk a láthatóságuk biztosítására. Az elsőbbségadási kötelezettségük teljesítése során is fokozott óvatossággal kell eljárniuk. Az elsőbbségi pozícióban lévő közlekedő járművek sebességét a saját eszközük menettulajdonságait figyelembe véve kell tudniuk felmérni.
A mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erővel tolt vagy hajtott kerekes szék és a gépi meghajtású kerekes szék – ha sík úton önerejéből 10 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes, továbbá a gyermekkocsi és a talicska – nem minősül járműnek. Az ilyen eszközökkel közlekedő személyek gyalogosoknak minősülnek.
Általánosságban tehát az alábbi szabályok vonatkoznak rájuk a 21.§ szerint (a pontokba, bekezdésekbe szedett szöveget folyó szöveggé alakítva):
A gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie. Ha az úton sem járda, sem leállósáv, sem útpadka, sem kerékpárút nincs – vagy az a gyalogosközlekedésre, illetőleg a kerekes székkel való közlekedésre alkalmatlan -, a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek. Ha a gyalogosok az úttesten közlekednek, az úttest szélén, egysorban (sic!), a kerekes székkel közlekedő mozgáskorlátozott gyalogosok mindig a menetirány szerint a jobb oldalon haladhatnak.
Hát ennyi, ennél több szabályt nem találtam. Nincs tehát szabály arra, hogy a járdán hagyott, a gyalogosokat akadályozó villamosszék letett poggyásznak vagy leparkolt járműnek minősül, nincs szabály arra, hogy nyílt országúton éjszaka kell-e számítanunk egy méter széles, kivilágítatlan motoros triciklire a sávunk közepén, és nincs szabály arra, hogy ez a fekete Bentley-ktől is szokatlanul kreatív parkolás a kereszteződés torkolatában, menetiránnyal szemben minek minősül:
No és, kedves olvasó, mi a te véleményed a motoros mozgássérült-kiskocsikról?