A Vezess.hu is ünnepel, különleges egyedi összeállítást készítettünk a Porsche 911 50. születésnapjára. Ide kattintva megnézheti.
2002 körül járunk, a francia Riviéra tengerparti szerpentinjén próbáltam összekanalazni a Porsche 911-est. Nem egyszerű feladat, a 964-es még őszinte gyilkos, farmotorja hirtelen parittyaként ránt a szalagkorlát felé. Szerencsére mindez csak a 15 colos katódsugárcsövű monitoron történt, 800×600 pixelen. Akkor ez volt a csúcs, a Need for Speed Porsche Unleashed, egy videojáték, ami a stuttgarti márka előtt tisztelgett a lehető legprofibb módon. Még a kurzormozgató billentyűkkel zsonglőrködve is átjött a legendás márka fejlődése, a korai 911-esek megannyi virtuális fejfát hoztak, mire sikerült legyűrni az összes pálya összes ellenfelét.
Mivel nem lehet mindenki egyszerre a pályán, ezért betétprogramként a csoportok a közeli vezetéstechnikai centrumban gyakorolhattak, természetesen új és egy veterán 911 Targát terelgetve
Múzeumi tárgyak versenypályán
Hiába kapaszkodik az aktív összkerékhajtással, rengeteg három- és négybetűs tapadássegítő rendszerrel felvértezett Carrera 4S bitang mód a kanyarokban. Hiába a velőtrázó hang, és a 400 lóerő, amikor végre utazhatunk az időben, és makulátlan muzeális műszaki állapotban megőrzött 911-el vághatunk neki a Slovakiaring teljes körének.
Nyilván nem volt utolsó móka a vezetéstechnikai pályán csúszkálni, vagy a paddock placcán megismerni a 991-es pokolian hatékony rajtprogramját, de az én agykérgemet a reggeli kezdéstől csak egy vágy égette. Vezetni akartam a Porsche 964 Carrera RS-t! Ez a lehetőség volt a Porsche 911 ötvenedik születésnapját ünneplő rendezvény remegve várt csemegéje. A Rubystone Red színben rikító, 260 lóerős RS, amiből mindössze 2282 darabot gyártottak, és ebben a páviánhátsóra emlékeztető árnyalatban jó ha pár tucat fut még az utakon. Ráadásul a próbára kínált autó nyugalmas napjain a márka DNS láncának félte őrzött darabjaként pihen a Porsche Múzeumban. És mehetek vele pályán. Közel versenytempóban. Jöjjön valaki, harapjon farba, és mondja, hogy alma vagyok, ha ez igaz!
Pályán a Rubystone Red Porsche 911 (964) RS. Nem gondoltam, hogy szerelembe esek, de megtörtént!
Már ezen a ponton az ölembe csorgott az agyam, a modern autókhoz mérten felfoghatatlan környezetet kellett feldolgoznia a nyakamon lötyögő központnak. A németek mindig élen jártak az ergonómia terén, mégis úgy éreztem, ezt a belsőt a fényezéshez igazodva tényleg veresseggű páviánoknak tervezték. A kormány kimozdíthatatlan, akár egy dél-amerikai diktátor, az ülések pedig egyenes ágon érkeztek a versenysportból, két szűk, egy darabba öntött kagyló, átlagtermettel is csak cipőkanállal lehet bepréselődni, a vízilabdázók pedig tökéletesen kizártnak tekinthetik magukat.
Pedáljai úgy állnak, mint ötödikes Ödönke fogsora szabályzás előtt, egyszerűen lehetetlen kisakkozni a megfelelő üléspozíciót. Ezen bánkódni szerencsére nem maradt idő, indult a sor, és a hagyományos a kormány bal oldalán található indítókulcsot elfordítva életre kelt a léghűtéses, hathengeres boxermotor.
Kinyílik a tudat – 964 RS
A száraz kerepeléssel festett vibráció betölti a szűk utasteret. Furfangos szűrők által lúgozott élmény helyett a szuszogva zörgő motor minden nyers életjele, jók és rosszak akadály nélkül törnek utat. Nem a mai RinnSport puritán, hanem ez a gyilkos előd. Nincs szervókormány, rádiót, klímát hiába keresünk, a zajcsillapító anyagok mind a kukába kerültek, kilincsek helyett csak egy falatnyi szövetdarab virít páviántompor-színben az ajtókon. Ez a hardcore, nem az este tíztől műsort kezdő pornócsatornák.
A súlycsökkentés mámorától elszállva a felnik is leváltásra kerültek, az RS 17 colos magnézium kerekeken gurul, a csomagtérfedélről elmaradtak a teleszkópok, és az ajtókba vékonyabb üveglapok kerültek. A radikális beavatkozás eredménye 150 kilogramm mínusz, ezzel sikerült az alaptömeget 1220 kilóra lecsökkenteni.
A bestia belseje, klasszikus Porsche műszeregység, szűk kardán-alagút, és két, némi szövettel bélelt fürdetőkád ülések helyett
Fél kör után verejtékben fürdök, a harmincöt fokos hőséget a far felől pulzáló izzás fokozza, botladozva kapirgálok a sebességek között. Nincs villámgyors PDK, az ötgangos G50/10 váltó rövidebb fokozatai férfias határozottságot kívánnak. Gázfröccs nélkül reccsen a kettes, esélyem sincs a kusza pedálokkal való küzdelemben pöccinteni a fordulaton.
Sebaj, néhány darált fogaskerék elfér a múzeumban, élete autózását csak nem maszatolja el az ember. A pálya lassú részén feszülő alkarral tekerem az aszfaltról mindent csontig átadó, ólomnehéz, precíz kormányt, és hisztérikus vigyorral élvezem a küzdelmet.
Az első széria mára tényleg kulturális ikonként értelmezhető, szinte hihetetlen, hogy ez az alapgondolat ötven év után is töretlenül tartja magát
Mai mércével nevetséges adat a 260 lóerő, és a 325 Nm nyomaték, mégis ha ekkora energia közvetlen a húsunkhoz szíjazva robban, egyből más a képlet. A 964 RS pedig ezt az élményt adja, játszva éri el a célegyenes végén a 220-230 km/órás tempót, és elég egy pillantás az ujjnyi vastag A-oszlopra, hogy bevillanjon a gondolat: itt egy hiba nem világraszóló blamát, hanem gyászjelentést érhet.
Legújabb Porsche? Ugyan!
Egy félreértés miatt több kört mentünk ezzel a felállással, és egyáltalán nem bántam a bakit. Az alap Carreránál négy centiméterrel kurtább, 40 százalékkal keményebb rugókkal épített futómű körről körre bizonyította, hogy értő kezekben még ma is okozhat meglepetést pályanapokon. Visszagurulva a bokszutcába, már éreztem, ez az a fájdalommal vegyített kéj, amiért bátran lépek a mazochisták táborába. Géppel így még nem birkóztam, a Carrera RS pokoli szirén, csábít és kifacsar, gyötrelmes gyönyörének vonzerejét pedig már rég elfelejtette az autógyártás.
Lehetne ez a végszó, de még ültem a 996 GT3 volánja mögött is. Észvesztően gyors célszerszám, a köridők skalpvadásza, de az elődből átülve digitális játék, akár a Need for Speed 5, csak sokkal jobb a grafikája. Ja és igen, a négykerék-kormányzásos, high-tech csoda, az új GT3. Erről lemaradtam, egy megpördülés, és az első plusz körök a 964-ben elúsztatták a kipróbálás lehetőségét. Biztos, hogy a 9000-es fordulatig üvöltő 3,8 literes motorral szerelt német terminátor elsöpör mindenkit, hangja horzsoló metállal kevert nagyzenekari műveket idéz, a nap végén mégsem hiányzott a próba pár életre szóló köre. Biztosan megkattantam, erre a hirtelen jött öregautó-imádatra nincs tudományos magyarázat. Szerencsére.
