New York taxi: Nissan NV200
Nemrég valaki némi iróniával a hangjában úgy fogalmazott, hogy a tegnap haszonjárműve, a jövő taxija. Lássuk be, van is valami a dologban. A Nissan NV200-as régi darab, már bő két éve kipróbáltuk, igaz, akkor még teherhordó változatban. Azóta a világ több pontján rájöttek, hogy a magas felépítésű nagy belső terű alapból, némi belsőépítész munka után remek személyszállító járgányt lehet kialakítani. Így ma már többféle taxi is épül a Nissan NV200-as alapjára. Mind közül talán a New York taxi a legnagyobb szám, hiszen a tágas, hazai, amerikai gyártású modelleket túrta ki a Nissan a tutiból. Ugyan azt még nem tudjuk, hogy hogyan fogadja majd az egyszeri New York-i utas a kocsit, de bennünk vegyes érzelmeket keltett.
Az autó tolóajtós – számos korábbi ajtórányitós baleset megelőzhető vele – külön fény jelzi a forgalom többi résztvevőjének, ha éppen nyílik az ajtó. Egy menetben négy utas szállítható benne, akik utazás közben is élvezhetik a látványt, mert a járművek üvegtetősek. A hátul ülőknek külön légkondi, 12V-os és USB csatlakozó teszi kényelmesebbé a taxizást.
Mozgás közben így fest a sárga taxi:
a videó a hirdetés után indul
Tetszett a tolóajtó, illetve a taxisofőrtől plexivel elszigetelt utastér, de a hátsó rész az úthibákon durván pattog és a kárpitozás, berendezés is inkább olyan, mintha vizsgálati fogságban lennénk. Durva műbőr, rideg műanyagok. Persze fogalmunk sincs róla, mit kell kiállnia a New York-i éjszakában egy taxi hátuljának, kell-e hogy gőzborotvával és kénsavval is lehessen takarítani, mindenesetre ez a taxi ezt simán túlélné. Csupán egy idegesítő dolog van benne, a kis fellépőtől akárhányszor szálltam is be, szinte mindig bevertem a fejem az ajtónyílás tetejébe. A korábbi, főként nyolchengeres Ford Crown Victoriákkal szemben a négyhengeres motorok sem jelentenek majd akkora vezetési élményt, de üzemeltetésük nyilván sokkal kedvezőbb lesz.
Az alapváltozatra sokkal jobban hasonlít a feketére fényezett London taxi. Az NV200-as itt szerényebb átalakuláson ment keresztül, de a Nissannak ez is elég volt ahhoz, hogy a jellegzetes angol taxik helyére furakodjon. Emellett még egy spanyol nagyváros, Barcelona kaphat hasonló alapra épített taxikat, igaz, nekik jutott a legextrább változat, a tisztán elektromos hajtású.
Japán taxi: Nissan Cedric
Frissnek nem mondható, mégis mindent tud, amit kell. A Nissan Cedric Japán egyik legismertebb taxija. A szögletes forma ódivatú, de valószínűleg ez a tétel a taxisofőrök preferencialistáján valahol egész hátul kulloghat. Sokkal fontosabb, hogy az autó áttekinthető, kényelmes, takarékos és könnyen vezethető legyen. És a Cedric pont ilyen. A sportos kormányzásnak híre sincs a kocsiban, az agyonszervozott kormányt egy gyerek is könnyedén megforgatná.
Elsőre rémes érzés, de ha egész nap ezt kéne tekergetnem, pont ilyet kívánnék magam is. A kockaforma kasztnit a vékony oszlopokkal könnyű áttekinteni, és a rugózás, futómű, valamint az automatikus váltó is inkább kényelem-orientált, mintsem száguldásra termett darab.
Belseje legalább 10-15 éves időugrásnak felel meg, természetesen visszafelé. Hely bőven van benne, és hogy elég barátságos is legyen a belső, csinos csipkés üléshuzat-védő izék is kerültek az autóba. Fene sem tudja, hogy a Nissan alkalmazottak nagymamái készítették-e ezeket, vagy a gyári extralistán pipálható tétel a csipke rátét.
Az autó talán legnagyobb varázslata a – jobb oldali – vezetőülésből távirányítással is kitárható bal hátsó ajtó. Roppant figyelmes, igazi, nehezen érthető japán dolog ez. De mókás.
Bonustrack: Nissan NV 3500
Igaz, nem kifejezetten taxi, de személy – sok személy – kényelmes szállítására ez a modell is nagyszerűen befogható. Emellett mégiscsak ez volt az első igazán amerikai stílusú járgány, amelybe a repülőtéren beültettek minket. Formájában szinte mindent magában hordoz, amiről az átlagember azt gondolja, amerikai.
Kegyetlen csőr, elképesztő mennyiségű króm, és mindehhez doboz is akkora, mint két másik autó. A képet a gurgulázó kipufogó zárja, mert persze V8-as motor jár bele, nem is kicsi, 5,6 literes, 317 lóerős – nyilván indokolt ez a teljesítmény – amely teherautóhoz illően a hátsó kereket hajtja.. De nemcsak kintről tiszta Amerika a szerkezet, hanem bent is. Legfeljebb 12 üléssel lehet rendelni kisbuszt, és ha kipróbáljuk az összes ülés- és lábtér variációt, akkor 324 különféle összeállítást tudnánk belőle összehozni. Ha volna hozzá időnk, kedvünk.
A belső elég ingerszegény, nem a finnyás európai vásárlóknak tervezték, de például pohártartóból annyi van benne, hogy minden utas két bontott sört is tudna egy időben szürcsölni. A ki- illetve beszállást csupán egyetlen, de hatalmasra nyitható, kényelmes tolóajtón át kell megoldani.
Többféle kivitelben – teher- és személyszállító -, is kipróbáltuk a típust, hiszen a borzalmas saját tömeg, a bivalyerős motor a hátsókerekes hajtással igen szórakoztatónak ígérkezett. Nem is csalódtunk, a termetes bálna nagyot ugrik, aztán kanyarban úgy csúszik, dől, hogy csak na. Jól tette a Nissan, hogy egy használaton kívüli repülőtéren adta kezünkbe a legtöbb autót, itt nehezen tehetünk kárt másban, magunkban. Sajnos egy nagy baj van ezzel a típussal, sima B-s jogsival már nem vezethető.
32 ezer dollártól (7,1 millió forinttól) indul az árlista… Persze csak Amerikában.