Szörnyek gyomrában csempészik az ukrán cigit

Épp az ukrán nő bugyiját húzza félre a főtörzs, amikor elhangzik: szabaka kontrol! – azaz kutyás ellenőrzés. Morogva feszül a ketrecnek a németjuhász, ösztönszerűen tudja, mi következik. Szólnak, hogy most még ne fotózzam, mert ideges. Ugrásra készen várja, hogy az imént ellenőrzésre a parkolóba vezetett mercis ukránok közé menjen. Azok is feszültek, egyikük hangosan szidja a vámosokat, pedig az üregvizsgáló még elő sem került.

Csempészcigit keresünk a szlovák-ukrán-magyar határ ölelte országcsücsökben. Ez az egyik legfertőzöttebb vidék, itt hozzák be az árut a nemzetközi bűnbandák.

„Ami úszik, gurul, repül, azzal csempésznek. Csak az elkövetők képzelete szab határt ennek” –  mondja Dávid Zoltán, a nyíregyházi pénzügyőrség rendészeti osztályvezetője. Kollégáival régóta vívják a csatát ellenük, amelynek helyszíne folyamatosan változik. Újabban már nem feltétlenül a záhonyi határon próbálkoznak a bűnözők átalakított üzemanyagtankos autókkal. Az a világ lejárt, de a járművek persze maradtak: a terepjárók a zöldhatár sarában próbálják éjszaka kijátszani a hőkamerákat, míg a cigivel plafonig pakolt 200-300 lóerős Audikkal az ország belsejébe száguldanak a csempészek. Ott terítik a dohányt.

Ezt akarják megakadályozni a vámosok. Erejüket részben a 135 kilométeres zöldhatárra koncentrálják, ahol éjjellátókkal, telepített és mobil hőkamerákkal  kutatják az ügyeskedőket, míg nappal úgynevezett mélységi ellenőrzéseken vezetik be a parkolókba a közlekedő járműveket. Tapasztalatból tudják, hogy a csempészek a malacorrú Passatokat, hatalmas Sprintereket, régi A6-osokat és hasonlókat használják. Most is egy ilyen ellenőrzés szemtanúja vagyok.

A fehérneműk és egyéb női ruhák után a főtörzsőrmester élelmiszerrel teli kartondobozt vág fel a bicskájával, társa csavarhúzóval a Sprinter plafonján lévő lámpát szedi ki. Benéz a kárpit mögé itt is, az ajtóknál is, rutinosan pattintja le a műszerfal műanyag burkolatát. Gyorsan dolgozik, miközben a zoknis-strandpapucsos ukrán sofőr mindenhová követi, és sértetten mondja a magáét, nem képes abbahagyni. A zászlós nem áll le vele vitatkozni, begyakorlott mozdulatokkal pörgeti a csavarhúzót. Szétszed, majd ugyanúgy visszaszerel szinte mindent, időnként csak annyit mond neki ellentmondást nem tűrően, hogy atrivajet! Kinyitni!

Csempészcigi a kerék mögött!

Ezután jön az üregvizsgáló. A vékony kábel végén miniatűr kamera kúszik be a szellőzőrostély mellett számos olyan résbe, ahová másként nem tudna benézni. Eddig minden oké, jöhet végre Rocky. A németjuhászt alig lehet visszafogni, sebesen mozgatva a fejét körbeszaglássza kétszer a kocsit.

Tiszta! Az ellenőrzés végén mégis előkerül pár doboz számomra ismeretlen márkájú, csempészett ukrán cigi. Csakhogy ezt a vámosok főnöke veszi ki a NAV-os kocsiból, majd elrejti a Mercedes bal hátsó kereke mögé úgy, hogy a kutya ne lássa. Megáll bennem az ütő! Egyből az amerikai gengszterfilmek klasszikus jelenete ugrik be, nyilván ismerik, amikor a zsaruk nem találnak semmit a házkutatás során, de hogy kicsesszenek a dílerrel, drogot rejtenek el a lakásában. Ez viszont Magyarország. Ezek megőrültek? Mit művelnek éppen az újságíró orra előtt?

„Jutalomfalat Rockynak” – mosolyog rám Dávid Zoltán. „Ő nem piros labdát, vagy gumicsontot kap, hanem igazi, csempészektől lefoglalt ukrán cigit. Fontos, hogy ukrán legyen, képes megérezni a szaguk közötti különbséget.” Örül is veszetten a 9 éves kutya, amikor a harmadik körben megtalálja, forog egy helyben fogai között a dohánnyal, csóválja a farkát, gazdája elégedetten agyondicséri. Ő ma csempészt fogott, jól melózott. A román rendszámos Mercedesszel Olaszországba tartó ukrán vendégmunkások viszont tényleg tiszták, pakolnak és indulnak tovább. Nem mondják, hogy viszlát.

Valahol Európában

„Csak a hülye vesz a nemzeti trafikban cigit” – újabban ilyen és hasonló címeken jelennek meg újságcikkek, amelyek azt taglalják, hogy a magyarok nagy része a drága boltos bagó helyett egyre nagyobb mértékben kéz alól veszi jóval olcsóbban az országba becsempészett dohányt. A GFK Hungária konkrét kutatási eredményeket is közölt. Eszerint tavalyhoz képest Pécsett 450 százalékkal magasabb az illegális cigihasználat aránya, Miskolcon és Kecskeméten duplázódott. Sokkoló adatok.

A rendészeti osztályvezető szerint mindezt hiba volna a trafiktörvényre fogni, pontosabban olyan kevés idő telt el azóta, hogy abból nem lenne korrekt következtetni. Nyilvánvalóan a vámosok azt nem tudják, hogy mennyi illegális dohány érkezik az országba, csak azt, hogy ők mennyit fognak meg. Márpedig ezek a statisztikák az elmúlt másfél évre hullámzó számsorokat mutatnak. Egyik negyedévben többet, aztán kevesebbet, majd megint többet. Az adataik nem mutatnak párhuzamot a kutatók számaival.

Közben már a NAV-os Astrában autózunk a nyakon csípett bűnözőktől lefoglalt autók telephelyére. Aratásra váró kukoricaföldek és akácosok között haladunk, az út egyre rosszabb a gumik alatt, ahogy távolodunk a civilizációtól. Fogalmam sincs, hol járunk, valami szögesdróttal a világ elöl elzárt titkos bázis lehet, gondolom.

Rejtekhelyből Dávid Zoltán sokat látott. A Magyarországra becsempészett cigit a terítés előtt a körülöttünk elterülő falvakban és tanyákon „depózzák”. Vagyis összegyűjtve eldugják. Bérelt lakásokba, garázsokba, eldugott raktárépületekbe, vagy éppen a bűnözők saját otthonába. „Volt, hogy egy lakásban a szőnyeg alatt kissé nyikorgott a padló. Felhajtottuk a szőnyeget, felbontottuk a laminált padlót, ami alatt egy vaskeretes betonajtót találtunk. Alatta meg hatalmas gödröt, tetőig cigivel” – mond egy példát a pénzügyőr.

„Még mindig meg tudnak lepni a zsiványok”

A fák lombjai között feltűnik a várt szögesdrót, hárman nyitják a kaput, amit utánunk ismét belakatolnak. Itt őrzik a bűnözőktől lefoglalt, nem ritkán durván átműtött járműveket. Személyautókat, terepjárókat, teherautókat. 250 darab kocsit! Látok itt még sok minden mást is, de mielőtt a géphez nyúlok, felsorolják, hogy mi mindent nem fotózhatok le. Először is őket, aztán…, de a többi titok. Nem árulhatom el, miket láttam.

„Mi nem üldözünk, követünk”

Arrébb két fehér, teljesen épnek tűnő, egyforma Peugeot Boxer áll. Nem piszkálták meg őket, így is elfért bennük 17 ezer karton cigaretta. Azért már bőven letöltendő jár, annak a rakománynak az értéke sok millió forinttal a 100 ezer forint felett jár, efölött bűncselekménynek számít a csempészet. Aki csak pár kartonnal próbálkozik, megúszhatja pénzbírsággal, ám a körülöttem lévő kocsik ennél nagyobb haszonban reménykedő bűnözőkről árulkodnak.

A zöldhatár szántásain előszeretettel használt L300-asok egyikének még a tetejét is kiflexelték, hogy még több cigit tudjon szállítani, míg a másiknak az oldalára is rögzítettek kartonokat, mondja Dávid Zoltán. Kiváló terepjáró képességeik és olcsóságuk miatt használják őket, hátrányuk, hogy kicsi a bendőjük.

Ezeket az országhatárok átvágásához használják, a 2,6-os, 2,8-as vagy akár 4,2-es motorral szerelt német szedánokkal viszont az ország távolabbi részeibe szállítják a cigit. Kell a lóerő, mondja a vámos, mert így remélik, hogy ha észre is veszik őket, egy esetleges üldözősdinél meg tudnak lógni. Amikor megkérdezem, hogy mivel veszik fel a versenyt, az osztályvezető konkrétan az imént használt Astrát említi (kétezres, benzines), de állítja, más, különböző típusú és teljesítményű autóik is vannak. „Azt azért fontos megemlíteni, hogy mi nem üldözzük, hanem követjük őket. Ha elhajtás van (így nevezik a szökési kísérletet – L. Cs.) azonnal szólunk a társszerveknek, rendőröknek, így próbáljuk meg elkapni őket.”

Körülnézek, a tengernyi járművet mindenképpen eredményként kell értékelni. Pedig Dávid szerint nagyon rafkósak, gyakran akár kilométerekre széthúzott konvojokban közlekednek. A tiszta felvezető autó kémleli az utat, jelez a lemaradva mögötte jövőnek, ha ellenőrzés van, hogy azonnal álljon le, vagy keressen alternatív utat. Ha erre már nincs hely vagy idő, szorosan álljon be az őt ilyenkor megelőző, követő kocsi mögé. Ez is tiszta, a szállító kocsi helyett így ezt intik ki a vámosok. No meg még ki tudja milyen módszerekkel dolgoznak, ahogy az osztályvezető többször mondja, a fantáziájuk végtelen.

De az elkövetők személye is megdöbbenti olykor a vámosokat, a múlt héten lefogott egyik kocsiban ugyanis egy ukrán pap ült. Ezen kényszeredetten mosolygok, amikor viszont a törött kocsikra kérdezek rá, tragikus történeteket mesélnek. Ezek menekülés közben sérültek meg, némelyiknek a sofőrje sem élte túl a balesetet.

Aki erre rávágja, hogy megérdemelte, miért bűnözik, annak érdemes tudnia, hogy a kocsikat jellemzően nem a csempészetet irányítók, a fekete pénzből vastagon markolók vezetik. Ezzel persze nem felmenteni akarom a sofőröket, csak érdemes árnyaltan szemlélni, ami nem fekete-fehér.

Kelet-Magyarországnak ez a csücske a legszegényebb vidék, ahol 50 ezer forintért nem nehéz rávenni hosszabb ideje munka nélkül tengődő fiatalokat pár órás sofőrködésre. A bandavezérek átadják nekik a címet, a plafonig pakolt autószörnyeket, aztán legyen szerencséd.

Felvezető kocsi sem jut mindenkinek.