Mamák szatyorral. Anyukák gyerekkel. Gyerekek magukban. Idős párok. Fiatal párok. És, amin a lginkább megütközöm: felnőtt, életerős férfiak is, még a kollégák közül is sokan, ha leszaladunk mondjuk egy gyrosért ebédidőben a szerkesztőségből. Megállnak a zebra előtt a járdán, és várják, hogy elfogyjanak balról az autók. Ha elfogytak, lelépnek, de sokan még azt is megvárják, hogy jobbról is elfogyjanak, biztos ami biztos.

Már jó pár éve, pláne, ha drága tesztautóval, főleg, ha valami rosszhírű márka nagy, fekete modelljével vagyok, kényszeresen törekszem arra, hogy megadjam az elsőbbséget a zebrán a gyalogosoknak. Sok gyalogossal össze is mosolygunk, megértjük egymást, társak vagyunk a közlekedésből, függetlenül attól, hogy egyikünk puhatestű, másikunkat vaspáncél védi. De a szemdülledő pofavörösödésig fel tud dühíteni, ha megállok, intek, és az épp csak vegetáló, tudattalan kérődzőben még annyi értelem sincs, hogy legalább arrafelé nézzen a bamba tekintetével, amerről a forgalom érkezik. Elsőbbsége is van, meg is kapta, hát induljon már meg!

Nem vagyok különösebben dudálós fajta, de két esetben mindig kéjes lelkesedéssel tenyerelek a kürtgombra. Az egyik, ha valaki dudál körülöttem, ilyenkor mindig visszadudálok, és ha még választ is kapok, gyermetegen élvezem ezt a gépi kommunikációt. A másik, ha a gyalogos nem indul el a zebra széléről, mikor pedig már heged össze a fék, olyan régóta ott állok a csíkok előtt és gyártom feleslegesen a szén-dioxidot.

A magyar KRESZ a zebráról, bikkfául „gyalogosátkelőhely”-ről az alábbiakat mondja; egyfelől a gyalogosoknak:

(5) A gyalogos az úttesten a kijelölt gyalogosátkelőhelyen (..) a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át.
(6) A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.
(7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. (..)  A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs.

Lelépne, de nem tud

Az asszonyság lehetne kicsit rámenősebb

Az asszonyság lehetne kicsit rámenősebb

Másfelől pedig a járművezetőknek:

(1)Kijelölt gyalogosátkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. (..)
(2) Azt a helyet, ahol az (1) bekezdés értelmében a gyalogosnak elsőbbsége van, a jármű vezetőjének csak olyan sebességgel szabad megközelítenie, hogy a jármű vezetője az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. A jármű vezetőjének a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet csak fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelítenie, hogy a járművel, amennyiben szükséges, a gyalogos átkelőhely előtt meg is tudjon állni.
(3) A kijelölt gyalogosátkelőhely előtt megálló vagy forgalmi okból álló jármű mellett meg kell állni és továbbhaladni akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok elsőbbségének a megsértése nélkül megteheti.

A hazai jogi szabályozás ugyan nem olyan konkrét, mint hogy hány százalék az ÁFA (a „meggyőződött veszélytelenségéről”, a „váratlanul” vagy a „fokozott óvatossággal” kifejezések inkább irodalmiak, mint jogiak), de azért elég egyértelmű. Az autósnak arra kell készülnie, hogy meg tudjon állni, ha indul a gyalogos, a gyalogosnak pedig egyenesen át kell mennie, hogy ne tartsa fel az autóst. Világos. Viszont a gyakorlatban valahogy mégsem működik.

A németeknél – például – valóban előzékenyebbek az autósok és öntudatosabbak a gyalogosok, de a német KRESZ (StVO, StrassenVerkehrsOrdnung) lényegesen egyértelműbben kényszeríti is őket erre. Nyers fordításban:

Zebrán a járművezetőknek (kivéve a sínen haladó járműveket) lehetőséget kell biztosítani az átkelésre a gyalogosoknak és kerekesszékeseknek, akik az átkelőt láthatóan használni szándékoznak. Ilyen esetben mérsékelt sebességgel közelíthetik meg a gyalogátkelőhelyet, ha szükséges, várniuk kell.
Lépésben haladó forgalomban nem hajthat rá a zebrára, ha ezzel várakozásra kényszerítené a gyalogosokat.
Zebrán tilos előzni. Ha a zebracsík kerékpárúton vagy más útszakaszon van, az előírások ott is érvényesek.

A kulcsszó a „szándékoznak”; a német autós inkább elengedi a német gyalogost, ha csak pici esélyét is látja a „szándéknak”, mert ha nem teszi, az 80 euróba kerül neki. És nem csak kerülne, kerül is, mert ott a rendőri munka nem csak traffipaxozásból áll ám.

Biztos úr, tuggyamérállítottammeg?

Elvileg nálunk sem olcsó a gyalogos-átnemengedés, fizetés-arányosan még drágább is, mint a németeknél: 15 ezer forintba fáj. Napi árfolyam, épp a cikk megjelenésének előestéjén futottam össze egy rendőrrel egy áruházi parkolóban. Megszólítottam, elmondtam, miről írok cikket, megkérdezem a tarifát. Az úr nagyon kedves volt (amikor szóba elegyedek egy hús-vér rendőrrel, újra és újra rá kell jönnöm, hogy ebben az országban nem az egyes rendőrökkel van a baj, csak valahogy az egész intézmény nem akar működni), kinézte nekem a bírságtáblázatból az adatot. Még azt is elmesélte, hogy helyszínelő, és hogy gyalogosátkelőn gázolásnál a gyakorlatban mindig a sofőrt hozza ki a bíróság hibásnak, érdemes nagyon figyelni a zebránál. Egész praxisában egyszer tudott nem hibás lenni egy sofőr: 30-cal se ment a busszal zebránál és egy hülyéskedő gyerek elélökött egy neki addig háttal álló(!) másik gyereket. erre tényleg nehéz felkészülni.

Igazi 22-es csapdája ez a zebradolog itt minálunk. Az autós nem lassít a zebra előtt, hogy átengedje a gyalogost, mert a gyalogos nem lép le a zebrára, mert nem lassít az autós.  Kör bezárult, a hurok létrejött, kitörni pedig, úgy tűnik, nemigen sikerül.

A magyar gyerekek már pici korban megtanulják, hogy a zebrán félni kell

A magyar gyerekek már pici korban megtanulják, hogy a zebrán félni kell

A hazai államigazgatás jó magyar módra kizárólag a szabályozás adminisztratív változtatásában lát megoldást a problémára. Időnként, amikor elgázolnak valakit, pláne, ha gyereket egy zebrán, hajmeresztő ötletekkel próbál valamit változtatni a helyzeten, felmerült már a kötelező megállás a zebra előtt és a 30-as korlátozás ötlete is a zebrák környékén. Pedig a valódi megoldás az emberek attitűdjének átalakítása lenne, oktatással, kampánnyal, sok-sok valódi rendőri jelenléttel a közlekedésben. Hogy a zebránál se a kocsin kívüli események iránt siketvak sofőr, se a félelmetes vasparipáktól rettegő gyalogos báb ne létezhessen, csak felelősséggel, tudatosan közlekedő emberek.

A zebrán megváltoznak az erőviszonyok, ott bizony a gyalogos az erősebb. Viszont az erősebbnek, ha már emberek vagyunk, nem szabad visszaélnie az erejével, hanem tudatosan és okosan kell azt használnia.

Zebra jön? Autós, motoros vagy? Nézd meg, hogy van-e gyalogos az út szélén! Ha igen, KERESD A MÁSK EMBER SZEMÉT A TEKINTETEDDEL, jelezd, hogy látod, mehet, figyelsz rá!

Zebra jön? Gyalogos vagy? Határozottan, egyenes tartással indulj az úttest felé, ha jármű jön, nézz rá a vezetőre, KERESD A MÁSIK EMBER SZEMÉT A TEKINTETEDDEL, jelezd, hogy látod, és tudod, hogy jogod van átmenni, és menj is át, ne szerencsétlenkedj tétován a járda szélén. S a haza fényre derül.