EU-szabályozás
Ez a téma kivételesen nem (teljesen) abszurdisztáni sajátosságokról szól. A gépjárművek felelősség-biztosítása európai egyezmény alapján működik, az 1953-ban létrejött és mára a kontinensen jobbára általánossá vált ún. Zöldkártya-rendszer határozza meg a fő kritériumokat. Mivel a lényeg, hogy minden jármű biztosítva legyen, és egyetlen európai közlekedő se maradjon magára a bajban, ha baleset éri, a kötelező biztosítás eleve járműre, pontosabban rendszámra szól, a szintén általános bonus-malus rendszerben pedig a jármű tulajdonosát díjazzák vagy büntetik. Ez pedig egy lényeges eredendő ellentmondás: balesetet nem járművek okoznak, nem is tulajdonosok, hanem sofőrök.
Magyarország 1961-ben csatlakozott a Zöldkártya-rendszerhez, ma már több, a földrészen kívüli állam (Marokkó, Irán, Tunézia, Izrael) is a rendszer része. Az egyezmény lényege, hogy a zöldkártyával rendelkező jármű okozta balesetekért garantált a kárfelelősségi fedezet a honos állam részéről.
A Zöldkártya-rendszer csak a baleseti felelősségi fedezetről szól, a gépjármű-felelősség biztosítás pontos szabályozása országonként eltérő. Ausztriában például a motor teljesítményadóját is a KGFB-n keresztül szedik be. Bonus-malus rendszer szinte minden országban van, de Angliában a biztosítási díj 75, Franciaországban csupán 50%-áig terjedhet a kedvezmény, ha nem okozunk balesetet. A biztosítás költsége pedig teljesen ötletszerűen alakul az elvileg egységes piacú Európában a hiperolcsó szlováktól a brutáldrága olaszig – az olasz tarifa az európai átlagos díj ötszörösét teszi ki!
Visszásságok
A hazai KGFB-rendszer számos szempontból igazságtalan, furcsa aránytalanságokat enged. Néhány bibi a sok közül:
A rendszer indokolatlanul tesz különbséget járműkategóriák között. Amikor eladtam a Passatot és megvettem a Mazdát, azzal kellett szembesülnöm, hogy hirtelen B10-ből A0-ba ugrott a bónusz-besorolásom. Ugyanaz az ember vagyok, ugyanazokat az utakat járom, ugyanazzal a B-s jogsival, ugyanolyan KRESZ-szabályok szerint. Csak épp mivel a forgalmi szerint személyautó helyett tehergépkocsi az autóm, más bónusz-skálára kerültem, kezdhetem elölről a kaptatást fel a B10-ig. Értik: Renault Kangoo két üléssel: egy lista, Renault Kangoo öt üléssel: másik lista. Akkor is, ha ugyanaz az ember vezeti, ugyanazzal a jogsival, gyakorlatilag ugyanazt az autót.
Mivel most nincs személyautó a nevemen, le fog járni a B10-em személyautó-kategóriában, hacsak nem vásárolok mondjuk 10 ezer forintért egy Trabantot. De aki céges kocsit kap és eladja a sajátját, az is hiába tesz meg naponta ugyanannyi kilométert, mint eddig, két év után elveszti a bónuszt. Vagy a nevére írat valami vackot és köt rá egy kötelezőt legalább pár napra, hogy újrainduljon a két év. Mintha az állam és a biztosítók közösen szednének védelmi pénzt a polgártól a bónuszfokozat megtartására, függetlenül attól, hogy valójában milyen gyakorlati vezetési história áll a biztosítást kötő személy mögött.
Az is logikus, hogy ha van egy autóm B10-zel, és veszek mellé egy másikat is, annak biztosítása A0-ról indul. Miért? Hát mert így szól a törvény.
A járműtulajdonos lakcíme is befolyásolja a tarifát; a törvényalkotónak nyilván az egységsugarú polgár járt az eszében, akinek egy autója van, a lakcímén lakik és a környéken autózik. Én mondjuk egy Fejér megyei faluban lakom, onnan ingázom gyakran Budapestre és nagyon sokat autózok a fővárosban, ellenben keveset a falumban. Így a biztosításom B10-ben egy személyautóra, mondjuk egy ötéves Swiftre 8988 forint lenne, plusz adó, persze, mert nálunk adó is van a biztosításon. De ha Budapestről ingáznék fővárosi lakosként a falumba? 14016 forint plusz adó. Ugyanaz az út, ugyanannyi kilométer, mégis egész más tarifa. Nóóórmális? Nem, és ezt sokan tudják is: nem ritka az üzembentartónak bejegyzett vidéki rokon fővárosi autósok esetén.
Egy szinte vadiúj Swiftre, ami négy év műszakival garantáltan tiptop állapotban van, menetstabilizáló elektronikával, remek fékekkel, jó lámpákkal, nekem most budapesti lakosként havonta 14016 forintba fájna a KGFB, plusz adó. És ha egy 15 éves, ABS nélküli Swiftem lenne, amivel sokkal könnyebb belecsúszni egy másik autóba? 13896 forint a legolcsóbb tarifa, adó nélkül. Hogy a fenébe? Milyen statisztika szerint lehet veszélyesebb egy korszerű új autó mint egy régi?
Céges autóknál a cég, mint tulajdonos viseli a bonus-malus rendszer kockázatait, függetlenül attól, ki vezeti a vállalati autót. Már ha nem köt ez a cég olyan flottás szerződést a biztosítóval, amely örökre rögzíti a tarifákat. Mert lehet ilyet, innentől kezdve pedig biztosítási díj szempontjából teljesen mindegy, egy évben hány balesetet okoz a céges kocsi. Nesze neked, visszatartó erő!
És persze ott van még a legnagyobb királyság, a biztosítók lobbierejének ékes bizonysága: a kötelező biztosítás – utánfutóra. Ez a kedvencem az egész rendszerben. Mégis, hogyan okozhat egy utánfutó balesetet? Még a biztosítás nevével is ellentmondásban van a futóra beszedett sarc: GÉPjármű biztosításról beszélünk.
Mi lehetne a KGFB helyett?
Ha holnap megválasztanának királynak a Duna jegén, olyan rendszert vezetnék be, melyben minden MOTOROS járműre, autóra, motorra, kamionra lenne egy típus- és évjárat-specifikus alapbiztosítás, statisztikai tapasztalatokkal torzítva. Annyi, amennyi, valamennyi; erősebb autókra több, gyengébbekre kevesebb, ESP-sekre kevesebb, ABS nélküli öreg kocsikra több, pirosra, ha tényleg igazak a legendák a statisztikákról, több, kékre kevesebb. Amíg a jármű forgalomban van, a biztosítást is kellene utána fizetni a tulajdonosnak. Ez a biztosítás szolgálna háttérként a nemzetközi egyezmények teljesítéséhez, ez képezné a magyar géperejű közlekedők kockázatközösségének alapját.
És lenne mellé egy személyhez, pontosabban jogosítványhoz és személyi kártörténethez kötődő biztosítás is, amelynek összege minden friss jogosítvány esetében pontosan nulla forint lenne. Bónuszt nem adnék, minek: mindenkinek elemi érdeke, hogy ne okozzon balesetet. Ellenben egy gondosan kimunkált skálán lehetne ballagni a díjjal felfelé, arányosan az okozott balesetek számával és súlyosságával. Felső határ nem lenne, aki kéthetente zúz le a céges kocsival egy ártatlant, hadd szálljon csak be mindig arányosan többel a közös teherviselésbe.
