Miután közel három évtizede semmi mással nem foglalkoztak, mint E-type-okat állítottak helyre, az Eagle tulajdonosai elhatározták, ideje belefogni valami másba.
Első saját modelljüket, a Speedstert még 2009-ben mutatták be, és a kecses roadster, amelyet vezető restaurátor stúdiók bevonásával teremtettek meg, viharként söpört végig a Jaguar-rajongók és a tehetős vásárlók táborán. Az eredeti tervek tiszteletteljes és finom módosításával, új komponensekből létrehozott járművet eredetileg egyetlen példánynak szánták, de hatalmas sikere nyomán beindult a kisszériás gyártás – most pedig itt a második modell, a korabeli Low Drag, azaz különösen áramvonalas versenyautó hiteles mása, pontosabban az annak filozófiájához hű, huszonegyedik századi klón.
A formával teljesen felesleges foglalkozni, az néhány apró eltéréstől eltekintve azonos a hatvanas évek csodálatos kupéjával, amelyet Enzo Ferrari a világ leggyönyörűbb autójának nevezett.
A lemezek alatt azonban érdemi változások rejlenek – láthatatlanul, nehogy megbontsák az összhangot. Az alumíniumból megformált karosszéria lábnak és fejnek egyaránt több helyet kínál. A szélvédőt a modern elvárások szerint, szélzaj-mentesen illesztették be, párátlanításáról fűtőszálakkal gondoskodtak.
Megnövelték a csomagtartót, hiszen a várhatóan igen magas, negyedmilliárd forint köré saccolható vételár fejében joggal várják el a vásárlók, hogy ne csak hétvégi örömautót, hanem teljes értékű túrakupét kapjanak.
Ugyanebből a megfontolásból bővítették ki az üzemanyag-tartályt. Indokolt is a többletbenzin, hiszen az újjáteremtés során sem gyengébb, sem takarékosabb nem lett az E-type.
A hosszú orrban az eredeti sorhatos (később V12-es) blokkot egy, az XK széria nyolchengeresén alapuló, de saját fejlesztésű és gyártású, 4,7 literes V8-asra cserélték. A teljesítményről nem esik szó, de azt lehet tudni, hogy a blokkhoz hasonlóan a teljes hajtáslánc alumíniumból készült: a Speedster alig több mint egy tonnát nyomott, a kupé vélhetően ennél is könnyebb.
A központi anyás kerekeken modern abroncsok feszülnek, a nyomtáv a mai igényeknek megfelelően megnőtt. A futómű állítható Öhlins lengéscsillapítókat, a kormánymű sebességfüggő, elektromos rásegítést kapott, a fékeket az AP Racing szállítja.
Magától értetődő a bőr kárpitozás és a rengeteg króm. A légkondicionáló jelenléte a kezelőszervekből nem feltűnő, a navigációs berendezés azonban teljességgel koridegen volna, ezért azt rejtve építették be, hogy csak akkor rombolja az összhatást a maga digitális képernyőjével és beszédszintetizátorával, ha már végképp nem maradt más megoldás.