Egy dolog a fűtött szobában, klimatizált irodában a számítógép előtt ülni, és fejünket csóválva hüledezni azon, mekkora barmok élnek közöttünk. És teljesen más, amikor a fékevesztett, tomboló őrület szele minket is megérint.
Egy osztrák férfi az M1-esen hazafelé tartva megállt tankolni, de úgy döntött, nem fizeti ki azt a hatvan-hetven liter üzemanyagot, amit Audijába rakott. Inkább fegyvert fogott a kútkezelőre, és elviharzott. A nyomába eredő rendőröknek sem állt meg, sőt, az osztrák oldalon folytatódó hajszában sógorék is csak célzott lövésekkel tudták megállítani az ámokfutót.
Egy dolog a fűtött szobában, klimatizált irodában a számítógép előtt ülni, és fejünket csóválva hüledezni azon, mekkora barmok élnek közöttünk. És teljesen más, amikor a fékevesztett, tomboló őrület szele minket is megérint
Eddig a történet. A valóság hátborzongató, jól elszigetelt kis szelete. Kivéve, hogy ez a konkrét ámokfutó centiméterekre száguldott el egyik, éppen egy többnapos, ausztriai autós programra tartó munkatársunktól. És még ha csak száguldott volna…
Amit alább olvashattok, az viszont a valóság, munkatársunk remegő kézzel megírt beszámolójából.
„Békés útnak indult. Budapestet már rég elhagytuk. Egy Mercedes-Benz E-osztály hátsó ülésén pihenek, épp túl vagyunk egy autópályás pisi-kávé megálláson, hajtunk Salzburg felé. Félálomban buzerálom a telefonomat, amikor az autót vezető kolléga megjegyzi, hogy jé, egy rendszám nélküli audis hisztizik a hátunk mögött, vadul vészvillogózva.
Autópályán ez még nem akkora kaland, amely megüti az ember ingerküszöbét, hisz idióták vannak sokan, így fel sem nézek a telefonból.
A rendőrök látták a benzinkútról távozó fegyveres autóját, de arra sem volt már idejük, hogy elé álljanak az Octaviával
Az audis ide-oda cikázik a sávban, mondja az autót vezető srác, látszik rajta, hogy sietne. El is engednénk, de kamionokat előzünk a belső sávban, tartjuk a szabályos 130-at, és előttünk is vannak, nem tehetünk semmit. De az audisnak sürgős a dolog, eltűnik a tükörből, és a leállósávban előzi a mellettünk haladó kamiont.
Sofőrünk rutinos, érzi, hogy ebből baj lehet, amikor a kamion mellől elénk vág majd a bolond, így elveszi a gázt, hogy legyen helye.
Az ezüstszínű, rendszám nélküli Audi meg is érkezik, de a sofőr nem csak a középső ujját mutatja vicsorogva, hanem egy pisztolyt fog ránk. Sofőrünk nem sokat vacakolt, belelépett a fékbe, hogy ha lő az ember, legalább nehezebb legyen eltalálnia az autónkat. 70-80 km/órás tempóra lassítunk, közben az autó elszáguld. Láthatóan nem a nevelő célzatú halomra lövésünk volt az elsődleges célja.
Biztos, ami biztos alapon a másik elöl ülő kolléga felhívja a rendőrséget, mert az mégsem annyira európai magatartásforma, ha autópályán fegyvert fognak a békés utazóra.
Állampolgári kötelezettségünknek eleget téve érünk a határhoz, ahol megállunk egy rendőr járőr mellett is, nekik is elmeséljük az esetet. Ők nincsenek meglepve, látták is az autót, de arra sem volt már idejük, hogy elé álljanak az Octaviával.
Közben megtudjuk, hogy mi még egész jól jártunk, mert a határhoz közeli benzinkúton tankolás után a kutasnak ugyanez a fegyver volt az arcába tolva, valamint hogy az osztrák rendőrök már kergetik a figurát.
Nekünk még be kell néznünk a közeli kapitányságra is, ahol órákat veszítünk az életünkből. Egy rendőrségi vallomástétel elég megterhelő, kezdve a 35 percen keresztül bootoló számítógéptől, a két ujjal pötyögő, nehézkesen fogalmazó ügyeletesig. A végeredmény is rendőrös lett, ami nyilván nagyon szakszerű, de halandó ember ne olvassa el. Végre végeznek mindhármunkkal, a lépcső alján még összefutunk a kútkezelővel, akinek kicsit jobban megugorhatott a pulzusa, mint a miénk.
Úton a rendőrségre, tanúvallomást tenni. Az út munkatársunk számára emlékezetes marad, más kérdés, hogy valószínűleg örömmel elfelejtené
Ekkor már tudjuk, hogy az osztrákok megfogták hősünket, még olyat is hallunk, hogy fegyverrel szállt ki a kocsiból, aminek a napellenzőjén még valami Police felirat is volt. Hogy ezt a mutatványt mivel jutalmazzák majd, nem tudjuk, de olyan 10 év feletti pihenőre saccolunk. A fegyveres rablás nem játék.
Lógó orral ballagunk a kocsihoz, mert a kis közjáték miatt lemaradtunk egy csecse sétarepülésről.
De szívünk mélyén mégis örülünk, hogy egy idiótával kevesebb jár közöttünk. Egy ideig, legalábbis. Az egész mutatvány egy 30 ezres teli tankért történt. Vajon megérte? A tanulság: bármekkora pippantással is jár később, érdemes beszólni a rendőrségre, ha valami hasonló, fegyverrel hadonászó barommal hoz össze a sors.
Meg talán az is, hogy minden megtörténhet, készüljünk fel lélekben hasonló kalandokra.
Eközben a világ másik végén…
Munkatársunknak sem ideje, sem lélekjelenléte nem volt rögzíteni a jelenetet, pedig gyakorlott fotós. Egy amerikai férfi azonban októberben lefilmezte, amint egy ámokfutó ráemeli szolgálati fegyverét – bizony, a támadó elvileg a jó oldalon állt, mint a pletykák szerint ebben az esetben is.
Az alábbi videón rendkívül erős a szélzaj, halkítsd le, mielőtt megnéznéd.
Téged milyen atrocitás ért magyar autópályán?
Anyázás
0% ()
Bemutatás, dudálás
0% ()
Befékezés
33% (2)
Leszorítás
50% (3)
Tettlegesség
0% ()
Fegyveres támadás
0% ()
Semmilyen
17% (1)
